lovon akonyhára. abizonyos hogy nem volt szükségünk arra a nagy oriásra., aki felöl azt tarttyák a sidok hogy az özön vizkor ha fel mene a leg nagyobik hegyre. aviz csak öviig ért, és mindenüt a bárka mellet járt. valamint a csatlos, a hinto mellet. már ezután lehet hireket irni, mert mind aházam melegeb, mind pedig a hirek meg olvadtak, a szeretetemet az özön viz el nem olttya, hát kéd szereté engemet. vigyázé kéd az egésségire.
Drinápoly. 27 apr. 1718
Édes néném kéd engemet nem üsmér jól, mert ha üsmérne. nem irná azt, hogy énnekem is ollyan ritkán ir, valamint én irok, nem félé kéd. az én rettentö boszu állásomtól. tudgyaé kéd azt, hogy nincsen nagyob gyönyörüségem, mint boszut állani azon. akit szeretek., akire haragszom, annak meg bocsátok amennyiben lehet. de akit szeretek, azon boszut kel állanom, ezt hiják édes boszu állásnak., boszut állani pedig azon akire haragszunk, a keserü boszu állás. ezt sokan nem igy tarttyák, de mi ketten igy tarttyuk. meg sem bánnyuk. állyunk hát boszut egymáson. és irjunk gyakran egymásnak, hirt akaré kéd tudni, akéd kivánságát bé nem tölthetem. a franczia követ bonac. itt nem azon munkálodik hogy az hadakozás továb tarttson. hanem hogy csak hamar vége legyen., a német azt kivánnya. atörök pedig már is meg unta ahadakozást, hát mi mit csinálunk akettö közöt, csak amint vonnyák, ugy kel tánczolnunk., hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, leheté mást kivánni, hanem csak azt, ami az Istennek tettzik, és azö rendelése után kel járnunk és azon nem sétálni kel. hanem futni, mert. az Isten azt szereti hogy fussunk az ö akarattyán. ne csak jó kedvel, hanem örömmel, ne szomorkodgyunk hát azon, ha dolgok ugy nem folynak, amint nékünk tettzenének, aki ajövendöt igazgattya, azt is tudgya hogy mint kel folyni azoknak, de azon szomorkodnám ha nem szeretne kéd, ked pedig örüllyön mert rettenetesen szeretem kédet, hát az egésség joé, vigyázé kéd reája. jó éttzakát édes néném.
(I. Törökországi levelek: 21)