nincsen töb negyed napjánál. hogy itt avaroson. ki hirdették. a muszkával valo hadakozást. hadakozzanak nem bánom. nékünk abban semmi kárunk. se hasznunk. csak az Isten az elménkben valo békeségit adgya meg. amen.
rodosto 15 maji 1736.
Azt ne gondold néném. hogy meg holtunk volna, még élek. mert. eszem. és irok, ahalotak pedig. ugy reá tarttyák magokot. hogy egyiket sem cselekszik. a testünk minden nap jol lakik. de az elménk. igen koplal. avigasságtol. a többiis. érzi a maga bibijét. de én. duplán érzem, mind a magamét érzem, mind a másét kel néznem, ha szinte nem tehetek is rolla, én soha illyen állapotban nem voltam. ne is adgya Isten hogy töbször legyek, leg kisseb vigasztalásom nem lehet. az jó Isten. valoságoson magamra hagyot engemet. minden nap a sok boszut látom. de Isten kegyelme nem engedí hogy érezem. a kikkel leg többet vagyok. és akik leg töb jó szót adnak. és nagyob baráttságot mutatnak. ugyan azok akarják, meg homályositani becsületemet. egy kis jó kedvem, nékik méreg, és kedvetlenségem elöttök kedves. minden nap ujjittyák, ellenem valo beszédeket. mind ezeknek pedig néném. nem más az oka. hanem, hogy ki nem osztogatom nékik. a fejdelem joszágát. hogy pedig ki nem osztogatom, azt gondollyák. hogy magamnak tartom, had beszéllyenek. csak én az igaz uton járjak. már másut meg csilapodot a hadakozás, augustus. lengyel király, dom cárlos. neápolisi király, a loteringus hertzegnek, loteringyiáért. a toscanumi hertzegséget adták. és loteringyiát. afranczia, stanislaus királynak. adta hogy birja holtig., és igy ki ki meg elégszik a részivel. itt pedig más hadakozás kezd gyuladni, a töröknek. a muszkával, mar a boncsokokot ki tették Constancinápolyban. az a jele. ahadakozásnak, és hogy, egy holnap mulva. avezér meg indul ahadakal, az Isten. a ki minden dolgokot vezérel. adgya vigasztalását nékünk.
(I. Törökországi levelek: 212)