Rakotzi Josef fejdelemnek. ebben az országban érkezéséröl valo
levelek
Rodosto 2 januarý 1737.
Adgya Isten hogy az ö áldásával és vigasztalásával kezdhesük. és végezhesük ezen esztendöt., a fejdelem egy nehány napot mulatván Constancinápolyban, a bujdoso felekezeti közi az elmult holnapnak 17 nápján idé viszá tére, ennek a hirtelen valo viszá térésnek pedig oka az, hogy mihent a porta meg tudta hogy Constáncinápolyban érkezet, mindgyárt meg izente hogy ide viszá térjen, nem is kelletet volna oda menni. de bonneval volt az oka. mert mint hogy a portának a Császáral valo békésége még tárt., de sött még mint hogy a Császár a porta és a muszka között valo közben járó, a porta nem akart okot adni a Császárnak apanaszra, hogy miért hozatta maga mellé a fejdelmet, mert it, igen tartanak attol; hogy a Császárt valamiben meg boszonttsák. mert nem akarnak két ellenséget tsinálni., az egy is elég most nekik. ezen okbol küldék oly hamar ide viszá a fejdelmet, a ki is mint fogja magát hozánk, alkalmaztatni nem tudhatom. de a mint észre kezdem venni, igen mesze eset alma fájátol. légyen Isten akarattya. mászor többet
rodosto: 8 Martý 1737.
Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban. mint bertok a tsikban, vigasztalásunkra vártuk, ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend tartást amelyet az attya szabot volt közöttünk, és a melyet oly igen igyekezet anyi esztendök alat meg tartani, és meg tartatni velünk. mind holtig; azt a fia harmad nap alat fel fordittá; és annak el rontásán kezdé el. az itt valo életét, ugy anyira hogy olyan kevés idö alat. abban a keresztyényi, és fejdelemhez illendö rend tartásban tsak egy kis fotocska sem marada meg, minden el töröltetet, és tsak a nagy rendeletlenségnek. ködgye szállotta meg a házunkot, tsak ebböl el itélheti akarki. hogy mit remélhetünk., ki vált mi akik olyan nagy fejedelmet szolgáltunk volt, a kinek minden dolga, okoságbol.
(I. Törökországi levelek: 215)