azért. se azt nem tudgya hogy mi a fosvénység. se a helyes meg tartás. se azt. hogy mi légyen a helyes adás. se azt. hogy mi légyen a nemzetihez valo szeretet, mert soha a nemzetivel nem társalkodhatot. a már bizonyos., hogy ebben a holnapban a Császár, a passorovitzai békeséget a törökel fel bontotta, és letévén a mediátorságát. a muszka mellé állot., ha leheté olyan formán a békeséget fel bontani vagy sem azt atheologusok végezék el. mert azt el végezték hogy nem keresztyéni tartás, a hitetleneknek. a hitet meg nem tartani, mivel atöröknek. az Isten szintén olyan igaságos és örökös Istene. lévén mint nekünk ö hozája is olyan igaságal vagyon, mint hozánk, azt nem tudom mikor bontotta volna fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár fel bontotta, meg is büntetödöt érette, azolyan példán most is lehetne tanulni. a törökök ha azt nem reménlenék. hogy az Isten most is igaságot teszen nekik. kéttségben esnének, a mint hogy igen tartanak, meltán is, mert két nagy, és hatalmas császár ellen kel hadakozniok. a kik ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten ugy rendelte). talám már erre valo nézve, a portan is inkáb néznek reánk. mert még most igen rosz renden vannak dolgaink. érdemlünké egyebet.
rodosto 13. 7bris 1737.
A békeség fel lévén bontva. azért a portának sem lévén szükséges. hogy arra vigyázon. a mire eddig kelletet vigyázni. erre valo nézve a kalmakán egy levelet külde ide egy vezér agátol; a melyben tudtára adgya a fejdelemnek, hogy a porta kiványa Constancinápolyban valo menetelét, a porta meg akarván ezel mutatni. hogy tellyeségel valo ellensége a német CSászárnak, és belöllünk ijesztöt akar tsinálni, szegény fejdelem ha most élne, mit gondolna, és mit tsinálna, mert azt sokszor hallottam szegénytöl, hogy nem kiványa. a portának. a németel valo hadakozását, mert irtozik a törökel valo hadakozástol., és hogy inkáb szereti itt halalát. mint sem azt látni, hogy érette rablásokot tegyenek erdélyben elég a hogy, mi bé megyünk Isten tudgya mire, azt is jó meg tudni, hogy uj vezért tettek a táboron. többet nem irok mert készülni kel, a mely helyben pedig sok esztendöket töltöt valaki onnét nehezen mozdul ki. jó egéséget néném.
(I. Törökországi levelek: 217)