hanem a mi sátorunk mellé vettetet ágyat. estig ótt feküt, estve a maga sátorában viszá akarván menni maga nem mehetet. hanem négyen vitték., a mint vitték volna el ájult. én azt gondoltam hogy meg holt, és a kiáltásomra magához tért, az oltátol fogvást mind nagyobodik rajta a forro hideg, a hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya. a melyet mind a természetnek kel tulajdonitani. mind pedig annak. hogy nehéz néki hogy ollyan állapotban láttya magát lenni, minékünk készülnünk kel, a vezér egy agát küldöt ide, hogy hajokot rendellyen, mert a dunán megyünk le oroszcsikig. onnét tsernavodára telelni. ket nap mulva meg indulunk, azért a leveleket arra kel igazgatni. és azegéségre vigyázni.
oroszcsik: 14 8bris 1738.
It vagyunk tehát. mint hogy innét irok, anyi sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt vagy nyér. de probál, mind azon által ide érkezénk, szerencsésen. hol az ellenség hátán, hol egy nehány ezer közöt kelletet el jönünk, de még is borbélyra nem volt szükségünk. meg kel tehát.mondani azt a nagy veszedelmet, nem nagy veszedelemé a midön anyi sok ezer viza közöt kelletet el menünk. hát ha fel forditották volna a hajonkot. elég a hogy ezen holnapnak a 6dik napján mind hajora ülének a bujdoso urak, ugy mint, Csáki ur. zai urfi, Ilosvai, pápai, dászti, ez olasz. pázmány uraimék. és magam, afejdelmet pedíg igen nyomorult állapotban tevék a hajoban. és nem akará. hogy egyikünkis lenne véle a hajojában, a melyet mi nem igen bántuk. mert nagyob mulattságal vittük végben a vizi utunkot a bizonyos hogy gyönyörüséges dolog jó társaságban mint mi voltunk a dunán le menni. mert minden két ora mulva nagy szép szigetekre találtunk, és némelykor meg lehetös városok mellet mentünk el. a városok pedig mind török ország részin vannak, a hires nicápoly a többi közöt volna leg szeb. de igen ocsmány helyre vagyon épitve, a városal által ellenben
(I. Törökországi levelek: 232)