fogyatkozás volt. nem a természettöl volt. hanem a neveltetéstöl. esze szép. volt, szive jó. de a haragrol. soha meg nem intették. noha a mindgyárt el mult. de gyakorta jött elé. se azt néki nem tanátsolták, hogy kivánnya magát szeretetni másokal., egy szoval, ha az attya nevelhette. volna, mind más természetü lett. volna. most ez elég. mászor másrol.
csernavoda 15. xbris 1738.
Nem kétlem kedves néném, hogy már vetted levelemet a melyben meg irtam hogy ismét fö nélkül maradánk. de nem sokára. szükségünk nem lészen före. mert a minap is eltemetök egy atyánk fiát, és a menyin már maradtunk. egy szilva fának is el férünk az árnyekában. a ki minket teremtet. annak legyen meg akarattya rajtunk., ö minket például tett az egész nemzetünknek, és boldogok azok, kik tanulni fognak rajtunk, kik az országal együt tartanak., és akik füsthöz hasonlo ókból el nem hagyák nemzeteket, és örökségeket. adgya Isten hogy soha senki bennünket ne kövesen, és irtozva halyon beszélni a mi hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném. mink voltunké elsö példák,? bizony nem, mi tanultunké másokon.? nem: mások fognaké tanulni rajtunk.? nem: de miért.? mert mindenkor egy féle okok, vezették, vezetik, és vezetni fogják az embereket. az olyan állapotra. mint a melyben mi vagyunk, ha nem tsak a lészen szerencséseb. a kit az ur, mint egy fogságban tészi a maga joszágában., mert én nékem. soha semmi egyéb okom nem volt hazámot el hagyni. hanem hogy igen szerettem az öreg fejdelmet, noha a menyei Atyám elött. más okbol kelletet el hagynom. imádnom is kel rendelésit; a minap érkezek ide egy vezér aga, a Császár és a vezér leveleivel. a mellyekben, szép igéretek vannak, mind eddig a szegény fejdelemnek rendelése szerént minden joszága kezemnél volt, de ennek elötte egy nehány napal. a porta parantsolattyábol, a török tisztek ide gyülvén mindent fel irának., kezekhez vevék és el petsételék. én is el hagyám a szállást. és más szállásra menék. ilyen a világ. és a mit gyüjtöttél kié lészen? ezel maradok. Etc.
(I. Törökországi levelek: 235)