édes néném, hogy szerencsésen érkeztem ide., akit az Isten oltalmaz. meg vagyon az oltalmazva. az érkezés pedig tegnap volt. a szegény pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy örömmel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda attol. hogy erdélyböl látogatására ne jöjjenek. három vagy négy nap mulva, hogy ki jöttem jászbol. a vajdának is ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint fóg tartani az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki a fogat adta. enni valot is ád. mind eddig csudálatos gondgya volt reám. ezután is hiszem a lesz, elég nagy butol. gondtol szabaditot meg, ezután is ö viselye gondomot, visely édes néném magadis gondot az egésségre. és irj.
bukurest 23 8bris. 1739.
Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan el szakadván. erre a földre is bé ütöttek prédálni. ugy tettzik mint ha csak. engemet keresnének. és ha ide jöttek volna. az ágyban találtak volna. mert ennek. elötte egy néhány napal. estve a midön le akartam volna fekünni. égy kis hideg jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden tagomot, izeimet el szedték volna egymástol ugy voltam semmimet meg nem mozditthattam. még csak az ujjaimot sem., egy szoval. valamint egy darab fa. vagy a kiben egy csep vér nincsen. ollyan voltam., se meg nem fordulhattam. se még csak a pohárt sem szorithattam meg. noha igen nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem., igy voltam harmad napig, azután egy kevesé az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a hus. mint ha egy holnapig feküttem., volna. a belsö nagy forroság emésztette volt meg, azután eret vágattam, fele a véremnek. ollyan volt, mint a hideg étek. fele mint a ténta. eztet a jászi mulattságos lakásom okozta volt; már most ugy vagyok. hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda állapotban voltam. éppen azon a napon. a melyen meg sem, mozdulhattam az ágyban, mert a szolgám mondgya hogy uram, itt rosz hir vagyon, mert a vajda udvarában
(I. Törökországi levelek: 246)