ide valo jövetelünket. atörök utánnunk nem küldöt volna oly nagy tisztességel. talám hivatlan is ide kelletet volna jönünk, és nem fogadtak volna olyan nagy becsülettel., itt pedíg az urunk nagy becsületben vagyon; pénzt elegendöt adnak. és annyit hogy franczia országban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendöre adnak, láttya kéd mely jó az Isten, ha egyik kezivel el takarja elöttünk erdélyt, a másikaval táplál, édes néném hát kéttségben essünké,? nem, hanem bizzunk. és mind addig reméllyük hogy meg láttyuk azt a tündér országot., valamég élünk, ha meg halunk, azután lássa meg akitöl lehet, de a lehet hogy az egésségire vigyázon kéd, az is lehet hogy szeret kéd. de azt nem lehet el hinni mint szeretem kédet.
Drinápoly. 12 july 1718.
Micsoda sok féle nyomoruságot okozot az embereknek az ádam vétke. atélben édes néném azon kelletet panaszolkodnom hogy igen hideg vagyon, és nehéz irni, most meg azon kel panaszolkodnom hogy meleg vagyon. azt ne gondollya kéd hogy kényeségböl cselekszem. mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén ollyan nagy, ha télben jég verem volta házam, vagy is inkáb a fokházam. most pedig sütö kemencze, fok háznak pedig azért hivom, mert az ablakon ki nem nézhetnék. ha csak lajtorjára nem masznék. ollyan közél vagyon a padláshoz, még azokot sem lehet ki nyitani, ugy vannak csinálva. kéd pedig jol tudgya az okát hogy miért csinallyák ollyan magosan az ablakokot, én nem tudom, csak gondolom, azért hogy a szomszéd aszszonyt ne lehesen meg látni, mert atörök azt sem akarja hogy a feleségire nézenek., jol mondgyák azt, hogy franczia ország. az aszszonyok paradicsoma, és a lovak purgátoríuma, török ország pedig alovak paradicsoma, és az aszszonyok purgátoriuma., elég a hogy nem lehet a házamban maradnom. még künt is elig szenvedheti az
(I. Törökországi levelek: 25)