csikorog az embernek mikor hallya. mint mikor a vasat reszeli a lakatos, hanem csak az a különbség van benne., hogy mikor valamely szépecske énekelt, annak a szava még is egy kevesé simábnak tettzet. az ö tzifraságok abban. áll, hogy sok féle pénzt rakjanak magokra. hajokot. nyakokot egy szoval mindeneket meg rakjak. a sok féle rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon. mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vén aszszony egy rostával eleiben megyen., abban buza vagyon és marékal az embere hánnya., kel ugyan valamit neki adni,, mert ö sem tartozik el hinteni ajándékon a buzáját. a balkány nagy hegyeit. harmad napig hágván, az Isten szerencsésen ide hoza viszá minket az elöbbeni. régi. és szomoru lako helyünkre, tegnapi napon., micsodás. a világ. és micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna már. avezérnek abban. hogy ollyan nagy dolgokot cselekedet. ha ki tették, mikor történt a meg hogy a török meg verte volna a németet, de ö azt a csudát végben vitte, (tudom hogy nem magátol,:) bellegrádot. viszá vette, és a töröknek a német ellen valo dicsöséges hadakozását. jó békeségel. meg koronázta., nem érdemlette volnaé a holtig valo vezérséget,. vagy leg aláb. hogy egy nehány esztendökig birja. annyi nagy emlékezetre valo dolgok után. nem birhatá más fél esztendeig avezérséget., mit cselekedet áchmet nissánsi hogy helyiben tegyék, hanem azt, hogy ö már jol tudta minden féle levelekre. a császár nevit fel irni, már emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö parancsollya. innét csak hamar Constáncinapolyban megyünk, azért hogy meg lássuk, miben vannak. dolgaink, a prussiai király. májusnak a végin holt meg.

rodosto 20 dik aug. 1740.

micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el hagyatot állapotunkban sem hagyot még. el, és rendelt. szükségünkre

(I. Törökországi levelek: 250)


Előző oldal | Következő oldal