valot; áldassék szent neve érette, ugy nem jártam mégis, mint a ki romában ment. és a pápát nem látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom elöt ment el., egyéb képen nem köszöntöttem. hanem azt kivántam, hogy az Isten hoza. sz. anyaszent egyházában, és adgyon egésséget neki. mert ö ád kenyeret nekünk, hálá adásal is kel hozája lennünk, mert Isten gyülöli a hálá adatlanokot; el végezvén. tehát. dolgomot, hajora ültem, és ma ide viszá érkeztem, igen jó hajokázásom volt. estve indultam meg, ma regel it voltam: és itt vagyok. és itt leszek. a még a minden hato Istennek tettzik., ha itt lesz halálom, legyen akarattya. ha innét más huvá küld, abban akarattya legyen meg. csak sz. áldása legyen rajtam. amen.
rodosto. 19 dik. 9bris. 1740
micsoda nagy hir e néném, csengé a füled, a romai császár meg holt. 20 dik octobris. e dupla nagy hir. mind a. hogy egy nagy császár holt meg. mind a hogy az austriai ház el fogyot a férfiu ágrol. micsoda szép állapot élni mert ha meg holtunk volna. nem értünk volna meg illyen nagy dolgot, eztet a mi atyáink meg nem érték, micsoda nagy változást okozhat ez avilágban. ebben a nagy vendég fogadoban. az ó törvényben., akik levelesek voltak. viszá mehettek. a fö pap halála után. hát mi várhattyuké azt? erre a hire nézve, száz féle gondolatok jönek eszemben. de talám egyik sem leszen ugy amint gondolom. azért hadgyuk arra a nagy cselédes gazdára, és ha a levél igen kicsiny. a hir igen nagy. mint vagy néném, az egésség jol szolgálé, vigyáz reá néném, mert latodé mi jo élni. majd el felejtettem volna. hogy az Isten jó pápát adot. augustusnak a végin választották. cardinális lambertinit. most benedictus 14diknek hiják. 64 esztendös.
(I. Törökországi levelek: 251)