választásra, de a nem lesz még ollyan hamar meg, meg lesz, nem lesz. az ö dolgok, mi csak imadgyuk a teremtöt. a kinek akarattyábol. vagy engedelmiböl lesznek mindenek., és adgyunk hálákot néki. hogy meg adta el töltenünk. ezen esztendöt.

rodosto. 15 martý. 1741.

Édes néném. egy nehány rendbéli. leveleidet vettem. olvastam, és választ is adtam reájok, de az elég szomoru, hir. hogy a fö tolmácstol. el vették a fejit. annál nem valhatot soha nagyob kárt, tudom hogy drágán meg váltotta. volna. de nem lehetet, azt irod hogy ugy is el vették mindenit. és a feleségit is meg fogták., micsoda szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok. hogy ugy kapunk rajta. a moldovai vajda. testvér öttse lévén. tudom hogy most szepeg. mennyi pénzt portékát. nem találtak nála, csak el hiszem, a fiának kereset. és a feleséginek, mert maga semmijinek nem vette hasznát, igen igen sovanyul. és ösztövéren élt. valamint szoktak élni. agörögök, három esztendös mentet is láttam rajta. noha tudom hogy nusztos mentéje is elég volt, azt pedig láttam., hogy a feleséginek meg volt a feje terhelve. gyémántal, és smaragdal. ugy tettzik, hogy az az ur, még gyermekségitöl fogva meg érzette. ezt a veszedelmit. mert én mindenkor. szomoruán. és ollyan mord ábrázattal láttam, talám soha sem nevetet. érjük meg mi néném a mink van azzal., noha igen kevés. de adgyunk hálát Istennek a mi minden napi kenyerünkért, már. ugy cselekszem. mint mikor hárman, négyen, esze gyülünk, és nem lévén miröl beszélni. csak az idöröl. beszéllünk, én is arrol irok, mert még eddig csak ösz volt, mindenkor száraz idök, az egész télen, haromszor havazot. de az is micsoda havazás volt. csak az örményeknek sem volt elég. mi is meg ehettük volna. ha bodza kása let volna, a világi hirek azt mondgyák (mert mi azon kivül vagyunk.) hogy a prussiai király dolga sylesiában igen jol foly., és hogy, mindenüt, mindenek hadat gyüjtenek, ha ki ki meg érné a magáéval micsoda csendeség volna evilágon,. irj néném, de igen ölelgetni kel az egésséget. itt mi Istennek hálá csendeségben tölttyük bujdoso napjainkot., gazdaságra is adtam magamot. mert a kertemben, egy

(I. Törökországi levelek: 253)


Előző oldal | Következő oldal