vagy is inkáb három vagy négy napig. héj micsoda szomoruság volna a nékem. ha jó egésségben nem találnám kédet. hetfün pedig ebédre el várjon kéd. káposzta is legyen,
bujukdere 15 7bris 1718.
Édes néném már kéttszer volt az a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik mint ha még nem láttam kédet. de azt vettem észre, hogy mikor kédnél vagyok. a nap oly sebesen repül. valamint a fecske. mikor pedig itt vagyok. akor rák hátán jár. de én veszekedhetném kédel, mert két naptol fogvást levelét nem vettem kédnek, hogyha pedig le tennök a reszttséget, minden nap vehetnék levelet kéttszer is, azt jo meg tudni kédnek, hogy én telhetetlen vagyok a kéd leveleinek olvasásában. ha azt akarja kéd hogy jó kedvü legyek. gyakran kel nekem irni. mikor pedig a kéd leveleit olvasom. akoron nincsen szükségem a hegedüsre, hogy tanczollyak. mert azt tudom, hogy masokis ugy tarttyák, hogy egy kedv szerént irot levél, job egy táncznál. itt mi csak várjuk hogy szállást rendellyenek. addig sátorok alat leszünk mint az izraéliták. a franczia követnek bonáknak. közél mi hozánk egy háza lévén. gyakorta jő ide feleségestöl. de még mi nálunk nem volt. azt akarja hogy mi mennyünk elsöben hozája, abbol pedig semmi sem lesz, mert a mi urunk tudgya mi illendö, és mi nem illenék hozája, még a titulus iránt is vagyon valami akadály. és az illyen akadály. meg akadályoztattya. hogy az akadály el vettessék. és illyen formán. egymást meg nem láttyák, de mint hogy nekem semmi akadályom nincsen se a precedentia. se atitulus iránt a követtel. azért gyakran járok hozájok; az aszszony ollyan mint egy darab nád méz. azt is el mondhatni, hogy ollyan az aszszonyok közöt, mint ajó féle gyöngy atöb gyöngyök közöt,. jaj el felejtettem. hogy soha sem kel egy aszszonyt dicsérni, más aszszony elött. mert a nem esik jó üzün. hát a nekem jó üzün esséké hogy a levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el szenvedem a hasznáért, micsoda szép állapot mikor az ember a nényire meg nem
(I. Törökországi levelek: 28)