végin valo bört ki huzván, és meg szoritván, kis fogoval. a borotvával el vágja, és az el vágot bört meg mutattya a jelen valoknak, mondván.: az Isten nagy, azonba pedig a gyermek sir, és kiált, a fájdalomba, és a jelen valok köszöntik ötet, hogy már öis a hivök köziben vetetet, azután viszá viszik a gyermeket Ceremoniával az attya házához, a hol harmad napíg vagyon avendégség. azt jó meg tudni. hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek, hanem az apja születése után a keziben veszi és fel emelvén az Istennek ajánlya, egy kevés sót tészen a szájában mondván, tessék az Istennek fiam Ibrahim. (vagy más nevet) hogy azö szent neve néked mindenkor olyan jó izü legyen mint eza só. és meg ne engedgye néked a földi dolgokot meg kostolni. Mint hogy a törökök azt tarttyák. hogy a mi atestet meg motskosittya. alelket is meg szenyesitti, és hogy a mi egyikét meg tisztittya, a másikát is meg tisztittya, erre valo nézve. a mosodásal készülnek az imádsághoz, (:Istenes ember. mondgya az álkorán, a midön az imádsághoz akarsz fogni, mosd meg azortzádot,, kezeidet, karodot, és lábaidot, a házasok kik együt hálnak, meg feredgyenek. hogy ha abetegek, és az utozok vizet nem találnak, tiszta poral surollyák meg ortzájokot; mivel az Isten szereti atisztaságot, aztis akarja, hogy azö néki tett könyörgés. tekélletes legyen., hogy hálákot adgyanak néki kegyelmiért, és hogy segittségül hiják az ö szent nevét:) E mind szép. és jó. egy részint. de más részint haszontalan valo intés, mert szegény mahumet nem kértél a kristus nevében, a nélkül akérés meg nem halgatatik. én pedig annak nevében kérem a néném egéségit. emost elég.

rodosto 1753. 11 juný

kedves néném, azt irod hogy ugy tudod a törökök szokását. vallását. mint a mufti, ugy tettzik hogy nem kellene tsufolodni. még a muftihoz tenni magát. a kinek térdig érö szakálla vagyon. és ollyan tsalmája mint egy méh kas. meg ne boszonts mert többet nem irok. noha már

(I. Törökországi levelek: 280)


Előző oldal | Következő oldal