rodosto 1756 15 januarý
kedves nénem mitsoda irtoztato hirt hallánk hogy elsö novemberben lisbona városa a rettentö föld indulásba el sülyedet és el romlot volna, egy nagydarab részit a földi tűz meg emésztette, a templomok tele voltanak népel, mivel innep volt a templomok reájok estek. az egész város tzinteremé valtozot egy orában, és el temette alakosit az uttzákon hintok emberekel lovakal el sülyedtek az Istennek mitsoda rettentö ostora volt azon avárosan mivel nem tsak a föld indulás, haném még a föld alat valo tüz ki ütötte magát az uttzákon, hát még a rettentö kintse annak a gazdag városnak, örökké oda lesz. a mi földböl valo. annak földé kel lenni.
rodostó 30 Aprilis 1756
Ennek a holnapnak a kezdetin a Császár aprilist jártata Zaid effendivel. mert le tevé avezérségböl az uj vezér Imrehor Musztafa moriába lévén, ma ide érkezék, Constantinápolyba megyen. emár másodszor vezér. A frantzia. és az Ánglus hadakozást hirdetének egymásnak. az anglusok igen kegyetlen. kemény szivüek., és háláadatlanok, a minap olvastam egy anglusrol. a ki ugyan értz hertzegje volt a háláadatlanoknak, lehetetlen kedves néném hogy le ne irjam, tudom hogy azt mondod utánna hogy szamár volt, elég ahogy, egy rendes ifiu anglus az attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg többet akara szerezni, azért, más több kereskedökel amérikában indula, mikor amérika széllyin volnának, a hajos kapitány egy sziget mellet meg állapodék. hogy inya valo vizet hordason ahajojában, amég a vizet hordoták. az anglus kereskedök ki mentek ahajobol hogy vadászanak. az iffiu anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el távozának a parttol., a vad emberek reájok rohanának. és mind meg ölék atöbbit, tsak épen az ifiu anglus szaladot el. a kapitány észre vévén adolgot. tsak hamar onnét meg indula az iffiu ót marada a ki is rettentö keserüségbe és
(I. Törökországi levelek: 289)