ember szot halla, és mint ha valaki imátkozné., de mint el tsudálkozé., hogy az. aki bent volna, eszeré.t imádkozé.. átkozot legyen az Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem álhatván. bé.mene az emberhez. és mondá né.i. atyámfia. ne azt mondgyad. hogy átkozot az Isten. hanem áldot az Isten. az remete ugy kezdé.mondaní., apüspök hogy erre meg tanitotta volna. viszá té.e ahajohoz, és meg indula ahajo., a remete pedig az alat el felejté.amit tanult volt, és észre vé.é. nagy sebesé.el kezde a püspök után futni., ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra ha a földön vagy a vizen futoté. né.i tsak az imádság volt az esziben, apüspök és a kik a hajoban valának nagy tsudálkozásal láták hogy a remete a tengeren futna utánok., a ki is a hajot bé.érvé.. kiáltá a püspöknek. hogy el felejtette volna az imádságot. apüspök látván a nagy tsudát. mondá né.i, atyám fia, tsakugy imádkozál. amint edig imádkoztál, ebböl apé.dábol látyuk, hogy az Isten a sziv imádságát szereti, és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves né.é.nek az uj esztendöt egé.sé.ben el érni. Amen
rodosto 20 xbris 1758
kedves né.é. nem tsak mi. hanem az egé.z emberi nemzet olyan mint a halálra ité.tetet rabok, a kik nem tudgyák mikor viszik ki ahalálra a mi sorsunk. épen olyan., menyi urakot, nemes embereket temettünk már ell, kit egy, kit más esztendöben, ugy anyira hogy már tsak ketten maradtunk volt zay urral, az Isten azt is ki vevé.abujdosásbol. 22 8bris. mar most egyedül maradtam abujdosok közül., és nem mondhatom mint eddig. hogy had vigyé. ki ezt, vagy amazt elöre, mert egyedül maradván, nekem kel ki mennem az áldozatra. a Csáki ur halála után, zay urat tette volt aporta a magyarok fejé.é. a kik ebben az országban vannak a Császár protectioja alat. halála után a portára kelletet mennem. hogy hiré.adgyam halálát. a szokás szeré.t. engemet tettek básbugá, mert azt jó meg tudni. hogy akik ebben az országba az öreg rakotzival jötünk. azok közül tsak én
(I. Törökországi levelek: 299)