hagymárol, és a dézma borrol kivánna irni a feleséginek, hanem más egyéb egyességböl szeretetböl származo gondolatit is le irná, ha a felesége tudna irni és olvasni. de mint hogy nem tud; ugy irnéki valamint egy idegennek. ha meg visgálnok hogy micsoda levelet ir az ura egy ollyan aszszonynak a ki nem tud olvasni. és hogy micsodást ir a tisztartojának, meg látnok hogy mindenik egy huron pendül, és nem sok külömbség vagyon közöttök. arrol nem is szollok hogy mennyi külsö dolog történik ollyan a mellyet az ember örömest meg irná a feleséginek. némelykor szükséges is volna meg irni. de el hadgya, mert a felesége nem tud olvasni. és azt nem akarja hogy más meg tudgya, erre azt felelik némely csufos, és rövid eszü anyák., hogy nem jo egy leánynak hogy irni tudgyon., azért hogy a szeretöinek ne irhasson. oh! mely okos beszédek ezek.! mint ha az irás okozná a roszat, és nem a arosz, azirást, nem akor történik meg atilalmas dolog. a mikor egymásnak irnak, hanem akor a mikor egymásal vannak, és nincsen szükségek az irásra, akar tudgyon akéz irni, akár ne tudgyon, de a sziv el jár a maga dolgában., nekem ugy tettzik, hogy nem csak azért irok kédnek hogy irni tudok, hanem azért hogy a hajlandoság viszen reá. ha nem tudnék is irni, csak ugyan csak leg elsö alkalmatosságkor mind azokot meg mondanám kédnek. mind ezekböl azt hozom ki, hogy az illyen anyák nem okoson gondolkodnak. aleányokot. avallásbeli dolgok iránt valo tudatlanságban nevelik. és a kinek adgyák. az el nem kerülheti hogy tudatlanságáért ne szenvedgyen. akár mely szép legyen a gyémánt, de ha rutul vagyon metzve, nem becsülik, mind ezekre tudom azt fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, még is az aszszonyoknak akarok letzkét adni. nem akarok édes néném nem akarok. tudom hogy kéd is velem egy gondolatban vagyon ez iránt, lássa ki ki szabad a magáéval. és az Isten adgyon ollyan feleséget aki irni, és olvasni tudgyon. de ha nem tudna is. azon lennék. hogy meg tanyitanám ha töb esze nem volna is mint egy macskának. édes néném szereté kéd ugy mint a macska az egeret, vagyoné kédnek jó egessége, mikor láttyuk meg egymást. ma talám nem. mert már tizen egy az ora, és le kel fekünni, de ha le fekszem, ugy tettzik mint ha feredném, mert a tenger habja egészen bé csapván a házam alá. sokszor azt gondolom hogy az ágyamban locsog a viz.
(I. Törökországi levelek: 40)