leg kissebért szenvedniek kel, a mint magok is mondották szegények, a midön valamit akarnak nekik parancsolni. csak süveltenek, már ök azt tudgyák mire valo, és egyszers mind fognak a munkához. az ö székek ugy vannak rendiben egymás után. két felöl. valamint a templomban szoktak lenni. közepette uttza vagyon., a hol szüntelen járnak alá s. fel a tisztek, és azt nézik ha valamelyik nem vonnyaé jol a lapátot, ha beszélneké egymásal, kinek kinek a maga helyében kel maradni, oda vannak lánczolva. és mihent a vonást el hadgyák, le kel ülni. és ugyan azon helyben kel alunniok is. egyébkor soha nem szabad fel állani. hanem a mikor a gályát vonnyák. és ollyankor. igen szomoru zörgést hall az ember. mert csak a sok lántz zörgésit lehet hallani, mind ezekre azt mondaná kéd. hogy lehetetlen ezeknek a szegény raboknak. hogy szabadságokot ne suhajttsák, mind azon által vannak még is ollyanok, a kik azt a nyomoru életet meg szokták. mivel én beszéltem két magyar rabal. a kik husz esztendötöl fogvást vannak agállyán, és mondottam, hogy ha nem lehetneé ollyan modot találni abban hogy meg szabadulhassanak. csak ezt felelék erre. miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk. gyermekünk talám már meg holtanak. ót is mivel elnénk. itt ételt adnak, és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot; avalo hogy nem vártam ezt a feleletet töllök, másként is gondolkodnám. ha hellyettek volnék. a mi gállyankon. minden féle nemzetekböl valának. magyar, német, franczia. lengyel. muszka. a noé bárkájában nem volt ennyi féle nemzettség. ki veszem az állatokot, elég a hogy. az egész bujdoso magyarok itt vannak. kinek kinek. itt vagyon el hintve a kenyere. addig csak itt kel lenni a még abban tart. kinek kinek pedig bövön elegendö és tágas szallása vagyon. csak én egy szolgával; egy gazdag örménynek. az egész házát birom. és mindenik háznak vagyon egykis kerttye, a midön meg hallották az örmények hogy közikben jövünk lakni, mert azt jo meg tudni, hogy ebben a varosban negy féle nemzettség vagyon. török, sidó, görög, és örmény, mi az örmények házaiban lakunk, azonnal a kadiához. (vagy a török birohoz) mentenek, mondván néki, hogy azt hallották. hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy az aszszonyokon. leányokon. még az uttzán is erö szakot tesznek. pápai gáspár éppen a kadiánál talált lenni akor, és mondá nagy prosopopiaval
(I. Törökországi levelek: 54)