volna. akar mely felé menyen az ember. mindenüt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt mindenüt a földet jol meg mivelik. a faluk mellet lévö mezök nem puszták. és ennek a városnak. a földgye. ollyan mivelt. valamint egy jol meg mivelt kert, kivalt mostanában gyönyörüségel nézi az ember itt a szánto földeket. és a szöllököt. és a sok veteményes kerteket, itt pedig annyi szöllö hegyek vannak. hogy másut. egy vármegyében elég volna. azokot pedig igen jol mivelik; és azokban a sok gyümölcs fák. ugy tettzenek mint ha mind kertek volnának, it pedíg meg nem karozzák a szöllöt mint nálunk. azért is az ágak mind le vannak hajolva, a szöllö gerezdet a levelek bé fedvén. a földet is árnyékban tartyák. epedig szükséges ezen a meleg földön. a hol nyárban igen kevés esö jár., igy a föld nedvesen marad, és a szöllö sem szárad el. itt avalo sok veteményes kertek vannak. az ide valo szokás szerént jól mívelik. de nem lehet a miéinkhez hasonlitani, gyapotat pedig sohult annyit nem vetnek mint itt. és a gyapotból valo kereskedés. itt igen nagy, torda vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö melege nem volna., itt az aszszonyoknak egész esztendö által csak az. a dolgok, hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék. el adgyák. vagy meg fonnyák, majusban vetik el. és octoberben. szedik meg. valo hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak semmi más külsö munkájok nincsen, azért arra reá érkeznek. aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen aföldön el mondhatni egy szép városnak. a mely nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek itt avarosokon., nem tettzhetnek szépeknek., mivel az uttzára nem hadnak ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek ki ne láthassanak, micsoda szép dolog az irigycség! a piattza a városnak igen böv. a sok féle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény itt ólttsu, a még ide nem jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a lakosok magok mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk, a hol most vagyunk szálva, ót az uttzákon, napal is félve jártanak az aszszonyok. és leányok. ésve felé pedig akit kivül találhattak, azt el ragadták., és gondollya el kéd mint bocsátották el. még gyilkoságok is estenek. ezeket pedig a jancsárok. görögök.
(I. Törökországi levelek: 56)