vagy hét esztendösnél, eztet franczia országban fogják küldeni most minden orán, hogy ót nevellyék fel. és hogy a spanyol királynak. az elsö, és a második fia. az orleáns leányi közül vegyenek feleséget, ezt a két lányt is spányol országban fogják küldeni. a császár, a franczia, a spanyol. és az ánglus, allianciát csinálván egymásal, ki merné ezek ellen emelni a kezét,? és kitöl lehetne reméleni valamely vigasztalást a szegény bujdoso magyaroknak, mástol nem látok. ha nem a francziátol, de azt is el mondhatni, hogy háláadatlanul bánik az urunkal. a ki még most is kéredzik hogy bocsásák bé franczia országban, orléans hertzeg pedig, nem hogy azt meg engedné, vagy még választ adna a leveleire. de még azt sem akarja, hogy nevezék elötte, ókul adván, a császáral valo álianciáját. illyen a fejdelmek baráttsága, és atyafisága. az a hertzeg francziában valo létünkor, a fejdelemhez mindenkor nagy baráttságát mutatta; az atyafiság is meg [is-meg] vagyon közöttök, mivel az ö annya., és ami fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok. de a fejdelmek azt tarttyák. hogy ugy vagy barátom. és atyámfia, ha szükségem vagyon reád. vagy ha reám nincsen szükséged. erre azt mondhatná kéd. hát a kereszténység hól vagyon. hát az évangyéliumot. csak a köz népnek adtáké ki! valo hogy azt mindennek meg kellene tartani., de ugy tettzik mint ha a fejdelmeknek, szégyen volna ahoz szabni magokot.. mind ezekböl azt láttyuk. hogy csak az Istenben kel biznunk és békeséges türesel vegyük, és várjuk irántunk valo rendelésit; a ki a hideget adgya. a mentét is ád melléje, a ki bennünket ide hozot. gondunkot is viseli, bizzunk tehát. és bizzunk, és ugy nem hagyatunk el, a mi fejdelmünk a bizonyos hogy bizik, és a mellet. minden héten kéttzer. vadászni megyen. aztot ha szinte varro tö esö volna. sem mulatnok el: nem elég azt meg irni kédnek hogy bercsényi urfi ide érkezet még 7berben. mert azt már régen tudgya kéd. hanem azt kel meg irni. hogy miért jöt ide. a franczia király. meg engedvén. hogy egy magyar regyimentet alittson fel. azért ide jöt. hogy magyar katonákot gyüthessen, molduában, és havasal földiben. azegésségre vigyázunk édes néném. és ugy leszek mindenkor a kéd (nem ló fejü:). hanem ló fö székelye.
(I. Törökországi levelek: 62)