rodosto. 9. 7bris 1721.
szép dolog a háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek választ. még is kéd panaszolkodik., arendes dolog. énnekem kellene kigyot. békát. kiáltanom kédre. még is kéd ir ollyan haragos és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam. meg haragut hérmán. kövér ludat kiván, ne haragudgyunk édes néném. kéd is felejttse el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam a mit gondolok. ha szinte ujontában fel lobbasztom is azt az édes haragot. mert egész gyönyörüség nékem. a kéd haragos levelit olvasnom. és ollyan formában tud kéd panaszolkodni, és pirongatni engemet. hogy még annál inkáb kellene kédet szeretni. ha lehetne; édes néném azt már régen tudgya kéd, hogy bercsényi urfi innet el repült hajon. még juliusban. viszen magával, mint egy három száz katonát. annak a fele magyar. de a más fele Isten tudgya hány féle nemzet; talám magok sem tudnák meg mondani., elég a hogy már néki régyimentye vagyon akinek pedig ót regyimentye vagyon. a már az elö menelteknek az elsö grádicsára lépet. föképpen az idegenek közül, akis esterházi is el ment, akinek is az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon, én azt mondom feleségestöl, mások. azt mondgyák hogy nem feleségestöl. a mi papjaink azt mondgyák. hogy az eszterházi urnak ugy vagyon a házasága, valamint a samaritána aszszonynak., a kinek azt mondá a kristus, hid ide az uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura, mert akivel akor lakot. nem vala valoságos ura. azért a papok is azt mondgyák. hogy eszterházi urnak. nem valoságos felesége az, akivel lakik, csak egy két szoval meg mondom kédnek. hogy miben vagyon adolog. eszterházi ur. ebben az országban jövén atöb urakkal lengyel országbol. a felesége mellet volt egy lengyel leány. akit egy tót nemes ember szolgájának férhez adta. a felesége meg halván, és alengyel aszszonyra igen vágyván, erövelé; vagy jó kedviböl, nem tudom, de az urátol el választatta, és azután papok elött meg esküdvén véle. magának elvette. és azolta mint házasok ugy élnek. a mi papjaink. mind az elválasztást, mind az elvételt, az egyházi törvényel ellenkezönek tarttyák., azt a papok lássák. ök ahoz többet tudnak nálamnál én azt nem visgálom. jóé,
(I. Törökországi levelek: 64)