és a vége, a széptöl fut. anyár meleg, minden ki ég, alig marad. egy kis zöldcség, az ösz tehát. leg kedvesebb, azzal gyümölcs, nem édesebb. mit mondhatni. tehát.jónak, ha az ize, sem jó bornak, itt aszszonyokot ha látnál, magadra ke,-resztet hánnál, mert mindenik, egy ijesztö, nem külömb mint, egy kisértö, fekete vagy, zöld mentéjek, fedezve van. órrók fejek, a fejek van. bé polálva, csak a szemek, van ki nyitva. azt nem mondom. hogy szaladnál töllök ha van,-nak házoknál. mert ót más kön, tösben vannak, mint mikor az, uttzán járnak. örmény görög,. lakadalmon – ne kapj ót az, vígasságon, a hegedüt, ót rángattyák, a füledet, csígorgattyák. annak nincs töb. csak két hurja, melynek izet, len a hangja. soha többet, egy notánál, azon vonni, nem hallanál, örmény meny asz,-szonyt pompával, viszik estve, sok gyerttyával, ki templomban, vö legényel, meg esküszik, nagy örömmel. másnap meny asz,-szont uttzákra, viszik házak,-rol házakra, annak fejét, bé takarják, hogy ne lásson, azt akarják. órrára kön,nyen le esne, ha segittsé,-ge nem lenne,
(I. Törökországi levelek: 69)