ötet két fe,-löl vezetik, öreg aszszo,-nyok segittik, meny aszszony nagy, büszkén meg áll, minden háznak, kapujánáll. ótt keszkenöt a nyakára, tésznek, s’ elég ajándékra. ónnét eléb. meg indittyák, meg más háznál, meg álittyák, a vö legény, pillangoson, megyen elöt,-te kardoson, az uttzákot mind bé járván, s’ elég aján,-dékot kapván, viszik vö leg-ény házához, hol kezdenek, vígassághoz, egy hetig tart, lakadalom. három napig, az unalom, mert addig a, vö legénynek, lántzon kel len,ni kedvének, csak száraz kor,-tyot kel nyelni, mert nem szabad, meg kostolni, lakadalma, vö legénynek, hasznára van, erszényének, mert ki ki ád, néki annyit. hogy el teszi, annak felit. lakja várost, négy nemzettség, görög, török, sidó örménység, ez mindenik, tart más vallást, külön külön, féle szokást, hogy lehetne, ót egyesség, ahol hitben, van külömbség, ne kivánnyad, ót a lakást, se sok ideig, mulatást, ahol három, napján hétnek, három vasár, napot ülnek. talám e föld, azért tettzik, ollyan rosznak, azért láttzik hogy itt töltünk, esztendöket, sok unadal,-mas idöket. minden tettzik. bujdosonak,
(I. Törökországi levelek: 70)