ót meg mondgya abirónak. hogy ezt a személyt el veszem esztendöre, vagy kettöre. mikor az idö el telik. ennyi pénzt tartozom adni neki. a biro egy czédulát ád nékik. és azután szabadon együt lakhatnak, de a birót meg kel ajándékozni, mert a nélkül. végben nem megyen a dolog. szeretném tudni, hogy mit mondanának erre a mi erdélyi aszszonyaink. fogadom hogy sok mondaná. placet. de talám, még a férfiak sem vesztenének rajta. ha az illyen törvény szokásban volna,. tudom hogy, a ma lett bercsényiné fog kédnek irni, és titkosab dologról is irhat mint én. hanem azt kérdem kédtöl, micsoda külömbség vagyon. a penitentzia tartásnak szenttsége közöt, és a házaságnak szenttsége közöt.? erre feleletit el várom kédnek. és azonban fris jó egésséget kivánván kédnek. maradok..

rodosto. 19 xbris. 1723

édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem kédnek válaszát kédnek is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a mi urunk mindenkor roszul volt. és a lábaira nem álhatot a köszvény miat, erre azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek. és irhattam volna. én meg azt felelem erre. hogy mind a szivem. mind az elmém köszvényben feküttek. még az uj házas aszszonyt sem láttam a miolta házas, hanem ma. ma sem láttam volna meg, hakételen nem lettem volna. a fejdelemel oda menni. mind azon által azt meg kel vallanom. hogy az a kételenség, tettzet, a köszvényes szivnek, és mikor ót voltam. egy kis háragos pirongatás azért hogy annyi ideig látni nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság. még nagyob fájdalmat okoz, micsoda orvoság jób tehát.? a talám job volna ha lehetne. hogy az orvoságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon által. ha jó volnék. azt kellene mondani, hogy mindent véghez vihetek abban. aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha mindenkor itt laktunk volna, és mint ha, mindenkor itt kellene laknunk. mar nem csudálom, mikor hallom másoktol, hogy a hazáját el felejtheti az ember. mert talám magam is el felejteném, ha csak a

(I. Törökországi levelek: 82)


Előző oldal | Következő oldal