mene. dom antonio csudálkozván a fia cselekedetin. hogy egy ollyan iffiu fejdelem oly könnyen adná viszá a koronát. hozája valo szeretetiböl, gondolá, hogy nem lehetne nagyob háláadásal fiához, mint ha egészen néki hadná azt a királyi széket, a melyhez oly érdemesnek tette magát. azonal az attya, és a fiu közöt, kegyes vetekedés támada. a mely a jelen valokot könyhullatásra ingerlé, mivel a fiu arra kénszeritti vala az attyát. hogy ülne a királyi székiben, az atya pedig arra kére a fiát. hogy abbol le ne szállana, és mindenik hellyes. és bölcs okokkal igyekezik vala egyik a másikát meg gyözni. a mely viaskodás, mind a meg gyözönek, mind a meg gyözetetnek. dicsöségekre fordula. végtire, az atya. a fia sok kérésére, és könyhullatására, meg gyözetvén, a királyi székében viszá üle, és nagy pompával mene bé lisbonában. a nép nagy örömmel áldván mind az atyát. mind a fiat. édes néném eza historia hanem tettzik. irjon kéd.szebbet. ennekem tettzik, azért irtam meg. az is tettzik nekem, hogy nem lakom sátor alat. mert már két naptol fogvást az urunk. sátorok alat lakik. engemet itt hadtanak. aház gondviselésire, erre tudom el mondgya kéd.a verset. bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros. ámbár ugy legyen. mert jobban töltöm it azidöt. még jobban tölteném ha hoszab leveleket irna kéd. mert még a nyul farkánál is rövidebbek, szereté kéd. viselé kéd.gondot az egésségre, én többet nem irhatok. ugy alhatnám.
rodosto 19 july 1724.
Edes néném ha. lakat volna is a számon. még is nevetnem kellene a kéd.levelén, amikor azt mondgya kéd.hogy ha kéd.lett volna a felesége aportugaliai király fiának. nem engedte volna meg kéd. hogy le tegye a koronát. meg bocsáson a királyné, azt nem mondhatni együgyüségnek. hanem nagy jó erkölcsnek, a mely példa mentöl ritkáb, annál dicséretesebb, a mostani spanyol király, nem tette volté a koronát a fia fejiben. le mondván a királyságrol.? azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik. hogy a fia csak hamar meg halván. ismét fel vette a királyságot. aztot olvassuk egy romai császárol. hogy különös
(I. Törökországi levelek: 88)