életet akarván élni a császárságot a fiának engedte. de ót nyugodalomban nem maradhatván a fiahoz megyen. hogy el vegye tölle a császárságot. arra a végre esze gyütvén anagy urakot. és a hadat. ölöttök fel megyen a fia mellé athronusban. gondolván hogy mindenek örülni fognak annak, és ót hoszu beszédel ki tészi szándékát, és a fiának. a császársághoz valo érdemetlen voltát, el vegézvén beszédit. a fiát le taszittya a thronusrol, a kit is mindenek szeretvén, mindnyájan fel zendülének mellette. föképpen a hadi rend. annyira hogy ölésel fenyegeték avén császárt. aki is látván hogy nem ugy ment a dolog végben a mint gondolta, és az élete is veszedelemben forogna. nagy okosan, tréfára fordittá a dolgot; és mindenek hallottára fel kiáltá. csak azt akarám meg tudni, ha szeretiteké a fiamot. és mint hogy szeretitek. ide hagyom nektek. nagy szégyenel le szálván a thronusrol. viszá tére a barlangjában. a portugalliai király sokal dicséretesebben cselekedék ennél acsászárnál. avalo hogy, egy keresztény királynak. jobb erkölcsünek kell lenni. mint sem egy pogány császárnak. azt jol mondgya kéd. hogy soha sem kel hirtelenkední mikor az ember valamit akar kezdeni. és annak avégit kel meg tekínteni. jaj édes néném, ha mi ezt követtük volna, nem volnánk most bujdosok. de vannak ollyan dolgok., amelyeknek ami elménkben a ki menetelek jobbaknak tettzenek, mint sem akezdetek., de az okoság azt hoza magával., hogy mindenkor, mindent, okosan kel kezdeni. annak ki menetelét a bölcseség urára kel hadni, de mi ollyan nyomoru férgek vagyunk hogy semmit jol elnem végezhetünk, hogy ha csak az égböl segittséget nem veszünk, és a mit ót el rendeltek felöllünk, abizonyos hogy a szerént kel iromtatnunk, és aza rendelés. mindenkor az ur dicsöségit tekinti, és a mi hasznunkra fordul, ha jol élünk véle. de ehez is segittség kel. ezt okozta nekünk az ádam almája. a ki is csak könnyen engedelmeskedék afeleséginek. de jaj kí ne szeretné, az ollyan szép oldal csontot, édes néném azt tudgya kéd. hogy ami urunk egy darab idötöl fogvást sátorok alat lakot. ahol még is az egésségre valo nézve, jób, mint sem a városban, noha a mulattság mind egy, hogy pediglen tegnap viszá költözöt avárosban. fogadgyuk fel. hogy kéd.azt nem tudgya. de azt könyv nélkül tudgya kéd. hogy szeretem kéd.t, ha az egésségre vigyázunk.
(I. Törökországi levelek: 89)