rodosto 18 aug. 1724
Édes néném. ha tudná kéd micsoda nagy buba vagyok, meg esnék akéd szive rajtam. és el olvadna, valamint a vaj atüznél. és rántottát fözhetnének véle. gondold el édes néném, mar két naptol fogvást az urunk nincsen itt. kilencz mély földnire ment vadászni. oda lészen vagy két hétig, engemet itt hagyot hogy gondot visellyek aházra. és a cselédekre, csak bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros. szány, édes néném, szány, ihon vadászni nem mehettem. minden nap susihoz kel mennem, foglyot nem löhetek. csak susival kel beszélgetnem, micsoda nagy büntetés enekem. bár csak egy holnapig tartana a büntetés. de akár meddig tarttson. de addig ugy busulok. hogy majd meg halok örömömben. a minap susival beszélgettünk hogy mint lett aházasága, és hogy ennek elötte más fel esztendövel nem gondolta volna hogy grofné legyen belölle. (noha jó erkölcsiért meg érdemlette). elég ahogy, abeszélgetés közben. elébeszéltem neki hogy micsoda csufos, és szerencsés házasága lett egy aszszonynak. kédnek is elé beszéllem had tellyék az idö. franczia országban. egy városi gazdag bironak, az iro deákja, meg szeretvén egy lányt,. meg kéri, és alakadalomra napot rendelnek. ótt pediglen közönségesen az a szokás vagyon. hogy a lakadalom napján. az ebéd, és a tántz estig tart. és estve. mennek. a templomban. az esketésre, és onnét az ágyban. elég ahogy, az iró deák. vígan volt ebéd felet. és ebéd után. tánczban viszi a mátkáját, a kí is a táncz közben, örömiben. vagy mi képen. egy kis szelet talált bocsátani, az irodeak azt meg halván. el szégyenli magát. és az a kis szél. ugy meg hidegitti benne a szeretetet, hogy a tánczot el hadgya. és meg izeni a mátkájának. hogy ellene mond a véle valo házaságnak. és férhez mehet. a kihez neki tettzik, el itélheti kéd hogy micsoda szomoruságal fogadá a leány ezt a követtséget. mások pedig neveték a deák együgyüségét. elég a hogy, a biró másnap meg tudván. hogy miben mult el aházaság. hivattya az iró deákját. minden képen eleiben adgya oktalan cselekedetit. hogy egy olyan csekély dologért a melyet csak nevetni kelletet volna. a házaságot félben hadta. a biró látván hogy nem akarna magában szálni, és a leányt el venni, mondá néki. hogy mivel a leánynak.ellene mondottál. énnekem gondom lészen reá, hanem meny el a házamtol. azután a biró meg mondgya aleánynak. hogy ö elveszi
(I. Törökországi levelek: 90)