ajándékban, édes néném. avalo hogy mi azt igen szép dolognak tarttyuk még mostanában is, hogy arégi püspökök. ollyan akaratból valo szegénységben éltenek, a mely élet inkáb hasonlitot az apostoli élethez. azt se gondollyuk felöllök hogy szegények lettenek volna, mert valamint mostanában, ugy regenten is elég gazdag, és szegény püspök volt, hanem az a külömbség vagyon., hogy regenten. a gazdag püspök ugy viselte magát., valamint a szegény. mostanában pedig a szegény, igen meg külömböztetik. a gazdagtol. hanem azt mondgyuk hogy régenten ugy kelletet lenni, mert ugy volt a szokás. mostanában pedig más szokás lévén, egy gazdag püspök. meg sértené a püspöki méltoságát. ha külsö képen is magát nem tiszteltetné. és csak szakadozot ruhában járna. mit mondanának mostanában egy tolentinumi érsek felöl spanyol országban. akinek három, vagy négy száz ezer arany jövedelme vagyon esztendöre, ha csak egy szólgálot tartana, aki babot fözne ebédgyire, és egy szamáron kerülné meg a diecesisét, eha igy volt is regenten, de mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák, denem követnék, és annyira nem tisztelnék. fösvénynek is tartanák. miért rendelték amagyar országi gazdag püspökségeket, azért hogy régenten tartoztanak a török ellen fel ülni. és akirálynak egyik fiát el tartani. mit mondanánk ha mi erdélyi püspökünköt. csak egy diaconus kisérvén, szamáron menne a gyülésben, azt mi szégyenlenök. csak a bé vett szokást. kel követni. a ki nem jó szándékból kezd valami szokást, meg fizet érette, de a ki azt a szokást mint egy kételenségböl, és jó szándékal követi, az ellen semmit nem mondhatni. aztot tudom, hogy a jó püspökök nem az uraság kedviért tartanak udvart hanem azért hogy szokás. és hogy a püspöki méltoság inkáb tiszteltessék. édes néném, most veszem észre. hogy levelet irok, és nem bizták reám hogy az egyházi renden lévők szokásirol irjak. én ezt csak kédnek irom. még is tölttsük az idöt. mert innét hirt nem irhatok. hanem csak azt irom. a mi eszemben jut. mert mikor kédnek irok, ugy tettzik mint ha elöttem volna. kéd. és kédel beszélgetnék. elég ahogy, ami érsekünk mind hintoban, mind gyalog, meg érdemli atiszteletet. itt is fog maradni egy nehány napig. én pedig el végezem levelemet, mert ha még hoszab lesz, felit sem olvassa el kéd. kérem kédet. büntessen meg kéd. egy hoszab levélel. és az egésségre igen vigyázunk.
(I. Törökországi levelek: 96)