igen szomoru házaság, dekivel, a kétek görög leányival, távul legyen. abizonyos hogy azok nem érdemlik a feleség nevet; csak arra valok. hogy reggeltöl fogva estig akereveten üllyenek, leg kisseb gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az uj köntösnek meg kel lenni, és ha egyszer el mulnék, az urának szemiben meg mondaná. hogy ha ö nem akar csináltatni, talál ollyat a ki ö néki csináltat. ötven ezer talléráru köves portékát adna is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené egy polturával is azurát ha szegénységben esnék. készeb volna száraz kenyeret enni, mint sem egy gyöngyös nyakravaloját el adni. ha kétszer vagy háromszor napjában fel nem öltözhetik, akor el unnya magát. a micsoda selyem matériákban, és gyöngyösön láttya az ember, azt gondolná hogy mindenik egy grofné. és az asztala is hasonlit aköntöséhez, holot egy kis száraz halbol, vagy egy kevés riskásábol áll az ebédgye., és vacsorája. franczia aszszony sem kel. mert annak csak a kárttya. és az ének az eszében, a spanyolnék. szintén ugy bujálkodnak a köntösben. valamint a görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is volna inkáb mindenét meg mutatni. mint sem alábát, hatha még ollyan kis lábok volna, mint a kinai aszszonyoknak. ót amikor valamely leányt jovallanak valakinek hogy el vegye. leg elöbször azt kérdi. ha nagyé a füle, mert a leg nagyobat tarttyák leg szebnek. és ha nagyé a lába, mert ha nagyob volna a kis ujomnál, már el nem vennék., eztet pedig nem fogja kéd csudálni, mihent azt kéd meg tudgya, hogy abban az országban a leány gyermek mihent más fél esztendös, mind a két lábát ki tekerik, és azután az ugy marad, és nem sokat ugrándozik azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak aházbol sem mehet ki. azt tarttyák hogy a sánta aszszonynak. ollyan forma mozgási vannak a mely tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes néném. erdélyi feleséget adgyon kéd. mert nem tudok ollyan országot. ahol az aszszonyok olly érdemesen visellyék a feleség nevet. mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet. mindenüt a nagy békesség. és csendesség. nekünk pedig zavaros vizben kellene halásznunk, másut nem tudunk hadakozást, csak a töröknek a persával. ezis már egy nehány esztendöktöl tart. mi nékünk azt kel kivánnunk hogy a török legyen gyözedelmes. mert kenyerit eszszük. nem is segittik ugy a bujdosokot
(I. Törökországi levelek: 99)