a menyei lelkek vigyázván szüntelen körüllöttunk azö parantsolattyábol, és az ö irgalmas keze, mely aválasztottakot vezeti. ki gondolhatatlan, és meg foghatatlan utakon, láttya el fáradhatatlan serénységit az ördögnek, aki maga után vonnya abünösököt, és aki azt keresi szüntelen. hogy el nyelhese mindnyájan az embereket; akeresztény azt is lattya, hogy mitsoda nehéz. ateremtet dolgokal. élni. ragaszkodás nélkül, a miolta, az elsö embernek vétke. mind azokot annak hatalma alá vetette., a kit a kristus. világ fejdelmének nevezi. a tsalárd jókot fel fedezi, és fel keresi azt, a mi akeserüségekben üdveséges, érzi magában az emberi szivnek meg romlását, és akegyelemnek erejét, a mely egyedül emelheti fel. ha elesik, üsméri lelkének gyengeségit, és a tiszta imádságoknak hathatoságát. kérvén az Istennek segittségit, által láttya atitkokban mind azt. valamit a kristus tanyitot nékünk, egy szoval. mindenekben. tsak ezen lelki világ szerént tselekeszik, amelyet néki a hitnek szemei olyan jól ki nyilatkoztattyák, valamely jól lehet látnia földi dolgokot. hogy ha aláthato dolgokhoz. hajol, nem egyébért, hanem. mint olyan modokhoz. melyek arra rendeltettek., hogy a láthatatlan dolgoknak üsméretire emellyenek minket, és ezen üsmerettségböl fel menyen az Isteni szeretetröl valo nagy parantsolatnak bé töltésire, mivel kitsoda üsmérheti ötet, hogy ne szeresse.?
Ihon ezt nevezi szent pál. ahitböl valo életnek. mitsoda nyomoruságban vannak az ollyanok, kik tsak a testi állatokrol. valo gondolkodásban., és azoknak birasában foglallyák a lelkeket.,? az Isten ö nékik olyan lelket adot, akinek lehet magát táplálni Isteni gondolatokal. mind azon által azt tsak földi gondolatokal legeltetík, Az ember meg nem foghattya a maga nagyságát: ö hasonlit az állatokhoz. és azokhoz hasonlová lészen; tsak aromlando, és veszendö jók után fut, amelyek ötet semmi meg maradando boldogságra nem viszik, de söt még ellenben. az örökös nyomoruságra vezetik.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 794)