kel lennem felebarátomhoz., mint a melyel akarom hogy légyen hozám. örömmel látom ha nékem meg botsátanak. meg kel hát nékem is botsátani; Azt akarnám, hogy engemet meg segitenének. és hogy meg elöznék lelki. és testi szükségimet, szükséges tehát hogy én is meg elözek másokot a menyiben töllem lehet., A nekem igen nehéz volna ha tsufságot üznének belöllem. ugy kel tehát másokal tréfálodnom. hogy a tréfát okoságal. annak tiszteletire és kedvire fordittsam, a kivel tréfálodom; Azt én örömest kivánnám. ha szeretettel. intenének meg fogyatkozásimról, a melyekböl magamot meg jobbithatom, és hogy a többit el szenvedgyék. és meg botsásák. hasonlo képen kel bánnom az én atyám fiaival, igy kel tehát gondolkodni atöbbiröl is. Mindenitek szolgállyon egyik a másikának, a vett ajándék szerént, mint az Isten ajándékinak hü sáfári. mondgya szent Péter.
A szentek fel áldozták életeket azokért, kik az ö segittségekhez folyamodtanak. ámbár sokan azok közül. soha nem kérték is segittségeket., de meg tselekedték, mert érzették, hogy hasonlo alkalmatoságokban. ök is kedvesen vették volna a segittséget. óh mely kevesen követik ezt az Isteni törvényt, még akönyü dolgokban is? de még ellenben, menyi vagyon. olyan., aki olyan roszat tselekeszik, amelyet nem akarná hogy mások tselekednének véle.? mind azon által, hogy valoságal. Isten fiának mondhasa valaki magát., nem elég roszat nem tselekedni, mivel tellyeségel tartozik jót tselekedni. és nem tsak jót kel tselekedni. hanem ha meg lehet, atekélleteség azt kivánnya, hogy a jobra igyekezünk.
Némelykor igen nehéz választást tenni a jó, és ajobb közöt; ebajos volt gyakorta a szenteknek is., kételkedtek azon. ha egy dolgot meg tselekedgyéké inkáb, mint sem a másikát. ha szollyanaké, vagy halgasanak; de ezt a parantsolatot, hogy azt tselekedgyük másokért. amit akarnok hogy érettünk tselekedgyenek, és a mit láttak. hogy azIstennek
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 800)