minden hato kezröl. amely szüntelen segit minket, minden munkáinkban, aki meg foghatatlan türésel. várja. hogy gondolkodgyunk üdveségünkröl, és akinek gondgya vagyon életünkre, még akor is. a midön vétkezünk.
Akár mely foglalatoságban volnánk is, miért nem emelhetnök fel elménket az Istenhez, vagy azért hogy ditsöittsük, vagy segittségit kérjük, meg emlékezvén belsö képen. ezekröl a szokról. melyek szüntelen az anyaszent egy háznak. szájában vannak, uram figyelmez az én oltalmomra, én Istenem sies az én segittségemre: judith. mind imádságokal. mind böjtölésekel. keszült volt ahoz a nemesi tselekedethez, amelyet az Isten. adá elméjire: a jó alkalmatoság elötte volt hogy véghez vigye, mind azon által. el halaszttya, és elsöben. a holofernes ágya mellé le borul. hogy a menyei segittséget kérje, a midön pedig el akarná vágni a fejét. egyik kezében ahaját tartván, a másikában akardot. fel emelve. meg állapodik, és mondgya ujontában. én Istenem. mostanában adgy erött nékem. Ez olyan tsudálatos példa, mely meg bizonyittya a szüntelen valo imádságnak szükséges voltát, a mely nem egyéb szent agoston szerént. hanem aszivnek ohajtása, és indulattya. eztet kell kérni akristustól. valamint az apostolok kérték mondván. uram tanits meg minket imádkozni, aszivnek indulatiért lészen ö jelen imádságinkban. és tészi foganatosá kérésinket. valahol két vagy három személy esze gyülekezik az én nevemben. mondgya akristus. én közöttök lészek, és akár mit kérjetek az én nevemben. meg nyeritek azt. az én menyei Atyámtol. Hogy ha pedig az Isten mindgyárt meg nem halgat minket. erösebben kel imádkoznunk. és inkáb kel kiáltanunk. valamint a jérikoi vakok tselekedének., és akoron meg nyerjük kérésünket. tsak a kristus nevében kérjünk
A különös. és órára szabot imádságok, igen ditséretesek, követik azokot az orákot, amelyeket az üdvezitö
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 805)