véghetetlen josága. bé tölti akeresztényt szeretettel. és reménségel; mindenben valamit tselekeszik Istenért., meg tarttya a szent örömet. mely tellyes bizodalomal. és együgyüségel. mind azon által ö soha el nem veszti a fiui félelmet, szolgállyátok az urat örömel, de örvendezzetek ö benne félelemel, Dávid ezt tanittya minden valoságos kereszténynek. Azért amidön az Attya elött hiszi magát lenni, mivel a kristus nékünk meg engedi hogy annak hijuk, nem felejti el azt is, hogy birája. és királya elött vagyon, az ö szeretetit meg nem valtoztattya. se az ö tiszteletét, se félelmét, valamint, se tisztelete. se félelme meg nem kisebittik szeretetét. ugy tekinti magát, mint a menyei udvarnak lábainál lévöt, ahová tudgya hogy szivének indulati bé botsáttathattyák. ha irgalmaságot nyér, vagy ahol akapu elötte örökösön bé záratik, hogy ha vétkeinek Czédulája. el nem töröltetik akristus Jésus vérével. De a mi még irtoztatob., az. hogy mitsoda modon jarul leg nagyob része a keresztényeknek. a szenttségekhez. meg gyonnak, de meg nem térnek, meg gyonnak. de tsak nem mindenkor valoságos szándék nélkül. életeket meg változtatni. el nem hagyván az ókót, a mely oly gyakorta okozta a meg esést, és igy a szenttség törést, apenitentzia tartatlansághoz tették. meg külömböztetik az ollyan gyonást. amelyet egésségesen tésznek. az olyantol a melyet. a halálhoz valo készületért tennének, kitsoda tett tégedet abban bizonyosá. hogy ate. tsak szokásbol valo gyonásod. nem lészen leg utolso? azért hogy nem gondolod amái napon ugy venni akristust, mint leg utólbszori Communiot, tehát, magadot arra adod, hogy a magad itéletit egyed. valamit tselekeszel. mindenkor azt ugy tekinttsed. mint ha. a lenne leg utolszori tselekedeted, és soha sem vétkezel. mondgya a szent lélek.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 812)