akoron azt köteleségböl tselekeszük, de az érdem tsak meg vagyon, ha hozánk hasonlok vagy aláb valok, mivel szent pal arra int, közönségesen, hogy egy másnak engedelmeskedgyünk akristus félelmében. mentöl szabadgyab. és akaratbol valo engedelmeségünk, annál nagyob az áldozat, leg gyakrabban., ezen az uton nyilatkoztattya ki az Isten nékünk akarattyát, és az olyan szolga, a ki tudgya az ura akarattyát, és azt nem követi, keményen meg veretik.
A kristus azt mondgya nékünk, hogy evilágra nem azért jöt, hogy amaga akarattyát kövesse., aki hozája akar menni, annak ellene kell mondani magának., ez igy lévén a veszedelem tsak mindenkor nagy ha amagunk akarattyát követtyük, hogy ha pedig amásokét követtyük akristusért. mindabban ami nem ellenkezik az ö törvényével, az érdem bizonyos. ez az mástol nem függö szabadság. mely mi elöttünk oly drága, és a melyet mi gondollyuk, hogy tartozás képen kel meg tartanunk. és oltalmaznunk, leg veszedelmeseb ellensége a jó erkölcsnek, a mi nyugodalmunknak. és jovunknak, vagy mi azt a szabadságot fel nem talállyuk soha. vagy az mi nekünk terhünkre lészen, és azal viszá elünk.
A miolta oly roszra forditá az elsö ember, ami szabadságunkot. az olta. annak nem kel hinnünk, és azon kel lennünk hogy igaságal. és okoságal meg zabolázhasuk., semmi ellene nem áll a mi akaratunknak. a midön az, az Isten akarattya alá vagyon tellyeségel vetve, azért nem is történik semmi rajtunk. amit nem akarnok. hogy ne történnyék, és illyen formában, azal atekélletes békeségel élünk, amely egyik fö ajándéka a szent léleknek, és amely soha felnem találtatik, abban a tsalando szabadságban., a melyben ki ki akarna maradni, ugyan ezért is adák anyi szentek magokat a szerzetes életre, mint olyan rendre. a melyben bizonyosok voltak hogy az Isten akarattyát követhetik., a fellyeb valojoknak. akarattyok alá vetvén magokot., és amagokét oly tellyeségel meg zabolázták. hogy a magokhoz valo szeretet., a szabadságnak szine alat. ellenek nem
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 814)