13
Sokan. akeresztyének. közül azt tarttyák. hogy üdvezülhetnek, ha amások üdveségivel nem gondolnak is.
A valoságos keresztyén tartozásnak tarttya. segitteni másokat, minden tehettségivel, az üdveségekben. fö képen. azokat., a kikhez valamely tartozásal vagyon rende szerént.
Azt nem szükséges meg magyarázni, hogy mitsoda hasznos, és okoság. azon lennünk hogy üdvezülhesünk, ezt maga adolog meg. bizonyittya, De aparantsolat. mely arra kötelez. hogy ugy szeresük felebarátunkot mint magunkot, noha kevesen vannak kik ezt tudgyák. arra tanit minket, hogy olyan buzgoságal legyünk a felebarátunk üdveségiért, valamint amagunkéért, Mint hogy tartozunk szeretni atyánk fiait, valamint magunkot., leg aláb tartozunk ellene mondani mind annak, amialáb valo üdveségünknél. hogy az övéket segithesük: gyönyörüséginket, javainkot. életunket. mulando betsületünket, egy szoval. mind azt. valami tsak ideig tarto, tellyeségel fel kel áldoznunk afelebarátunk lelki hasznáért. lehet az egyenlö mértekben. magunkot eléb tenni másoknál. ezt a szeretetnek rendi parantsollya nékünk. de soha sem kel. az földi jovainkot nagyobra betsüllenünk az attyánk fia lelki jovánál, és üdveséginél. mind azon által nem hogy fel áldoznánk valamit a magunkébol. azö üdveségiért. de tsak nem, minden tselekedetink az ö veszedelmire igyekeznek, és mi tsak az ö vétkiben részesülünk. nem hogy lelki jovára lennénk. de meg botránkoztattyuk ötet, nem hogy meg feddenök vétkeiröl. vagy is leg aláb értésire adnok hogy azok nem tettzenek, de még azokban reszt veszünk, vagy is jová hagyuk hizelkedésinkel. jóbb volna pediglen. a tengerben vettetni, egy malom kövel. mint sem vétekre ingerelni aleg kisebet is.
Az Isten meg mutattya nékünk példájábol, hogy a mi szeretetünknek. mindent fel kel áldozni a felebarátunk üdveségiért. mert ugy szerette a világot mondgya akristus,
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 818)