tanátsokal, szolgálatokal. jó téteményekel,. lehet pedig mindennek segitteni üdveségiben felebarattyát, a jó példákal. imádságokal, a melyekel mindeneknek tartozunk. és minden idöben.
14
Sokan a keresztyének közül. az utolso napra halaszttyák meg téréseket. és igen biznak. az olyan állapotban vett szenttségekben.
A valoságos keresztény pedig mindenkor készen vagyon az Isten eleiben menni; és tudgya. hogy tsak. az akarattal valo penitentzia tartás. érdemes.
A sok hirtelen valo halálnak, és az olyan nyavalyáknak. melyek az elmét meg változtattyák, fel kellene nyittani szemeket az embereknek. avegsö penitentzia tartásnak. bizonytalanságárol. mind addig nem gondollyák meg halni, valamég nem lattyák kéttségben. ésni az orvosokat, rend szerént pedíg az olyan állapotban.. nem alkalmatos már arra. hogy figyelmezhesen magára. hogy meg lehesen elözni azt a veszedelmet, az ur azt mondgya nékünk, vigyázatok. és imádkozatok mert nem tudgyátok. se az orát, se a napot. ugy jövök el hozátok valamint alopo., a ki olyankor jö el, a midön nem várnák. meg lop titeket, amidön esztek. isztok, épitetek, házasodtok, amidön leg nagyob békeségben és bátorságban. gondollyátok magatokot lenni.
De ámbár. ahalál idöt adna is nekünk aszenttségek vételére. mitsoda indulattal vennök azokot, hogy ha azokot. egész életünkben el mulatnok. az életet eltöltenök, és nem oktattatnok magunkot mind arra. a mi jokot foglalnak magokban, és hogy mitsoda készületek kivántatnak azokhoz, tsak akor folyamodni ehez a segittséghez., amidön láttyák, hogy nem lehet más képen. ugyan akor is tellyesedik bé gyakorta a szent léleknek. ezek a szavai. hittalak és nem akartátok. ki terjesztettem kezemet, és senki reám nem nézet. meg utáltátok minden tanátsomot. és minden dorgálásimot el mulattátok, Én is nevetek ati veszedelmeteken. és meg tsufollak. midőn reátok szál, a mitöl féltek. akor segittségül
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 820)