élet, nem az emberi állapothoz valo, a ki is, a munkás, és penitentzia tarto életre itéltetett, olyanra, a mitsodást élt maga szent péter. a Szent Lélek vétele után.
24
Igen kevesen vannak olyanok, a kik tudnák. hogy menyire kel vinnünk a parantsolatban lévö magunkhoz valo szeretetet. és gyülölést. hogy követhetnék ezt tehát.?
A valoságos keresztyén. egyedül azt tudgya az évangyéliumbol. és mind egyikét. mind amásikát. követi. esze nem elegyitvén azokot
Nem volt szükséges. hogy az Isten különös törvényt tsinályon, mely nékünk a magunkhoz valo szeretetet parantsollya, aközönségesen valo rend által. melyet tett az egész világban, mindenik teremtet állatban. elegendö magához valo szeretet öntetet. vagy a maga meg tartására valo szükséges. instinctus, vagy hajlandoság. hanem a szükséges volt. meg üsmértetni az okos teremtet állatal. hogy menyire kel vinni azt a magához valo szeretetett. ugyan ezt is tselekedte ezen elsö parantsolattya által. szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, tellyes lelkedböl, és minden erödböl. és faragot képeket ne tsinály hogy azokat imádgyad. abizonyos hogy ez a parantsolat. arra kötelez minket, hogy az Istent magunknál inkáb szeresük. másként magunkbol. tsinalnánk képet, és magunkot imádnok. ha magunkot inkáb szeretnök Istennél; ugyan az illyen magához valo szeretet is veszté el agonosz lelkeket
E tehát az az elsö határ, melyet az Isten vetet a szeretetnek. amelyel magunkhoz tartozunk. ez a határ igen igasságos, mivel eléb valo a véghetetlen tekélleteségü, a gyarlonál, mindenel is tartozunk annak, akitöl vettünk mindent, és aki semmivé tehet minket mikor néki tettzik. azt kelletet tehát meg tudni. hogy mimodon kivántatot el rendelni a szeretetet, mely minket illetet. ugyan ezt is magyarázta meg világosan a kristus, az Évangyéliumban.
A léleknek, az egyedül valo valoságos jóva az, hogy, az
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 841)