A kristus nékünk azt tanittya, hogy a parantsolat. mely nékünk azt hagya. hogy ugy szeresük felebarátunkot mint magunkot., hasonlo ahoz a parantsolathoz. hogy az Istent mindenek felet szeresük. azért, mert ez a két parantsolat tsak agai a szeretetnek. vagy azert. mert az Istent nem szerethetik, hogy az embereket is ne szeresék., kik az ö fiai.
De ez akár mint légyen, abizonyos. hogy a szeretet. nem szenvedvén. a meg osztást, magábán foglallya egyszers mind, az Isteni, és a felebaráti szeretetet, az Isten pedig nem tészen más határt. a felebaráti szeretetnek. hanem, a magunkhoz valo szeretetet, a kristus maga mondgya, a mely parantsolatot adok néktek a, hogy ugy szeresétek egymást, valamint én szerettelek titeket. ez igen meszire el terjed.
Ezek a parantsolatok igen meg egyeznek. egy más parantsolatal., a melyröl már szollottunk. és a melyhez kel. intéznünk minden tselekedetinket., tselekedgyed azt másokért, amit akarnád hogy mások tselekedgyenek éretted, ezt aparantsolatot könyü meg érteni, már elegendö képen meg magyaráztuk, fel kel mindenünket áldoznunk a lelkünkön kivül a felebarátunk lelkiért; amely szeretettel tartozom atyámfiához az igen mesze terjed, mind azon által akristus azt mondgya., hogy a ki nem gyülöli attyát. annyát. attyafiát, feleségit, a nem meltó hogy tanitványa legyen. egy más évangyelista szerént. maga meg magyaráza nékünk ezeket. mondván, aki. az attyát. annyát. etc. inkáb szereti mint engemet,. a nem méltó én hozám.
A fele baráti szeretet tehát abban áll. hogy szeresünk minden embereket., atyafiui szeretettel., de közüllök egyikhez se kaptsollyuk magunkot ö magáért, se ideig valo tekintetért; tsak az Istenért kel öket szeretni. a mi üdveségünkért, és az övéjekért. nem kel semmi kedvezésel lenni hozájok, amidön az Isten szolgálattyában jár adolog. el kel öket kerülni ha lelki jonk akadályára vannak, veszedelemre
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 843)