viselyük magunkot mint Istennek szolgai, a sok türésben, a ditsöség. és gyalázat közöt, a gonosz. és jó hir közöt, a testi keresztyének. a kik nem üsmérik a magok valoságos jó hirét. és akik tsak a mások itéletekre hagyák. bálványt tsinálnak magoknak betsületekböl olyan szin alat, hogy arra nekik, másokra valo nézve is kel vigyázni. a mi pedig meg sérthetné jó hireket. az öket meg boszonttya, és anyira el bodittya fejeket. hogy el felejtik köteleségeket, és mindent fel áldoznak. aboszu állásnak. avalo hogy az Isten gond viselésünk alá adta. a mi jó hirünket. ugy valamint az életünket. okoságal kel vigyáznunk. mind egyikére, mind amásikára. de meg kel tudnunk. hogy a miben ályon, és nem kel azt a gondviselést mód nélkül mesze vinni.
Ezt a két ideig valo jót. valo hogy igen kel betsülni. de a lelki joknál, soha sem kel felyeb betsülni. tartozom fel áldozni, gyönyörüségemet., joszágomot. ha aszükség kiványa, a jó hirem, és életem meg tartására, de hogy az Istent meg bánttsam vagy egyikének vagy a másikának meg tartására. a soha sem szabad., hát ha én el szenvedem ezt a gyalázatot. mondhattya valaki, az jó hirem el vész, azt fogják mondani nintsen szivem: ude ha magad állasz boszut magadnak. az Isten azt fogja mondani, hogy nem üsmér tégedet. és az örökké valo tüzre vett.
Jóbb volna nem élnem. mondhattya valaki. mint sem meg vetésel tekinttsenek. ezt el hiszem. de az Isten azt akarja. hogy ély, és hogy alázatoságal ély, hogy meg vettesél mindenektöl., valamint a kristusal bántak. a kinek, vagy ne kivány tettzeni, vagy ne zugolodgyál. ha magához hasonlová tészen. nézd meg. mitsoda türésel. szenvedte. hogy ötet. hitegetönek. és ördöngösnek nevezék. kegyeségel felele. arra. ami az ellene valo káromlásokot el ronthatta, de azok ellen fel nem indult., akik az ö maga viselését. roszra magyarazták., a midön a sidok sok féle nyelveken hallák beszélleni az apostolokot. és hirdetni nékik a meg feszitetet, és fel támadot Istent., azt mondák. hogy ezek részegek; szent
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 863)