valo jó téteményeket. erre bizonyságul hivom., aleg jóbb erkölcsünek is lelke üsméretit., mely kevesen vannak még azok közöt is a kik el rejtik jó téteményeket., olyanok, a kik valoságal. bánnák, ha a, ki nyilatkozodik. tsak az olyan bánhattya valoságal. jó tselekedeteinek ki nyilatkoztatását, aki az Istent egyedül magáért szereti, és magát. tsak az Istenért. meg kel üsmérni. mely veszedelmes, a mulando jutalom. és egyedül, tsak az Istennek valo tettzésért. kel ajót tselekedni. láttunk ami saeculumunkban. olyan iffiu fejdelmeket, kik a keresztyéni adakozásokot anyira vitték. hogy minden féle mesterségel. azon volták, hogy el titkolhasák segittö kezeket. még azok elött is. akikel jót tettenek, és akik szent szégyenel. hallották. amidön tselekedetek ki nyilatkoztatot igen kevesen vannak az illyen tekélletesek, és keveset láthatni olyat, aki valoságal szomorkodnék. amidön azok akikel jót tett. ki hirdetik adakozását.
Ettöll is vagyon. hogy anyin panaszolkodnak ahaláadatlanok ellen. mert a jó tételben. azt várták, hogy azért valamely jutalmat vesznek az emberektöl. ugyan ettöl is vagyon. hogy anyin vesztik el. ajó téteményért valo örökös jutalmat, vagy is hogy azért. leg aláb ditséretet vesznek, bizonyal mondom néktek. mondgya az üdvezitö, hogy az által, el is vettétek jutalmatokot.
A valoságos keresztyén pedig azt akarná, a kristus parantsolattya szerént, hogy ha lehetne, abal keze meg ne tudná. jóbb kezének jó téteményit. a szentek mindnyájan ezt követték. láttuk ezt is követni ami idönkben egy nagy fejdelem aszonytol., aki nem tsak abban gyönyörködöt hogy meg ne üsmerjék. hanem még hogy roszul is fogadgyák a szegények. akiket el ment fel keresni lako helyekben. amidön pediglen. nem lehet hogy az ö jó téteménye ki ne nyilatkoztassék, akor valoságos keserüséget érez magában,
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 870)