mind azt amit kivánhat, mindenkor tsak kivánni fog. hanem szollunk is a nagyra vagyó., és telhetetlen ámánrol, David maga, aki olyan szent volt. és oly békeséges türö anyomoruságokban, és akiröl azt mondgya a szent Lélek, hogy az Istennek szive szerént valo ember volt, nem volt elégséges olyankor is amidön ugy tettzet, hogy már többet nem kivánhatot. mihent ellenségit meg gyözé, népét maga alá veté. népenek számát akará meg tudni, noha azIsten azt néki meg tiltotta volt. nem is nyugovék addig, még véghez nem vivé azt a veszedelmes számba valo vételt, a mely oly veszedelmére lön népének. salamon is szomoru példája telhetetlen szivünknek. hogy ha tsak abban a határban nem teszük, a melyben az Isten akarja hogy legyünk.

Az embernek elméje. mindenkor uj dolgokot akarna üsmérni, az ö szive mindenkor uj jókót akar birni. a kivánságok az okos lélekhez tartoznak. a ki szüntelen ohajt mind addig, valamég. meg nem üsmérheti, és nem birhattya az örökös valoságot. ugyan ezent is halyuk a soltárban, a midön azt mondgya. meg elégszem akor, a midön meg jelenik ate ditsöséged. a még az a ditsöség el fóg jöni, addig az Isten három tzélt teszen az ember kivánsági eleiben., és tsak ezeket is kel tekinteni kivánságival eföldön valo létiben., az elsö. hogy az Istennek neve meg szenteltessék, 2. hogy az ö országa jöjjön el. a harmadik. hogy az ö akarattya bé tellyesedgyék, tsak éppen ezekhez szabad az emberi kivánságoknak telhetetlenségel lenni, rendeletlenek sem lésznek, tehát tsak egyedül az Istenben. és az ö parantsolatihoz valo engedelmeségben. találhattyuk bé tellyesedésit és végit kivánságinknak, minden valami nem tzéloz az Istenhez. annak lehetetlen bé tölteni lelkünket.

A valoságos keresztyén. meg üsmervén. ezt az igazságot, az Évangyéliumi igazságokrol. szüntelen valo elmélkedése

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 878)


Előző oldal | Következő oldal