által. unadalomal tekinti közönségesen avilági jokot., azokal éll, de azokhoz nem ragaszkodik. esziben tartván. a bölcsnek ezt a mondását. hogy jóbb aközép renden valo létel az Isteni félelemel, mint sem sok kintseket birni. a melyek atelhetetlenségel járnak, ez igy lévén akár mi történnyék. öröm, vagy szomoruság. joszágnak. tiszttségnek szaporodása, vagy el vesztése. de ö mindenkor egy állapotban vagyon. azt tudgya hogy az Istennek különös gondgya vagyon reánk, hogy az ö akarattya nélkül tsak egy haj szál sem esik el fejünkröl. enékie elég, minden dolgát tsak az ura hadgya. és más állapotot nem kiván. hanem tsak azt, amelyben az Isten tészi. bizonyos lévén abban. hogy azö Isteni josága. azt tselekeszi mindenkor mi velünk, a mi leg hasznosab. a mi üdveségünkre, minden féle állapottyában tsak azt mondgya., mi Atyánk, ate akaratod legyen meg itt a földön, valamint menyekben.
Ábrahám, ugyan azon hüségel vevé a parantsolatot afia fel áldozására, mint a melyel vette volt az igéretet, hogy az ö maradéki meg számlálhatatlanok lésznek. jób, és tobiás. az Istent ugy áldák keserves állapottyokban. valamint ajóban, és noha a természet érezeis külömbségit, ezeknek a változásoknak, de a keresztyéni lélek elnem veszti a tsendeséget. és a békeséget. mert ezek a szent léleknek ajándéki. amelyek engedelmesé tészik ötet az Isten rendelésihez. az Isten adta nékem. az Isten vette el töllem. az ö szent neve áldasék örökké érette. ha a jót elvettük az ö kezeiböl, miért ne vennök a nyomoruságokot is. a midön nékie tettzik, akár minémü változásokban. is. de soha a valoságos keresztyénnek szája. esztelen zugolodásokra nem fokad, valamint a jóbé nem fokadot.
42 A Tiéd, és az enyim, ez a két dolog indittoja mindennek. az emberek közöt, és tsak nem mindnyájan az keresztyének közöt.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 879)