sietve megyen az özvegyhez, és az árvához, a kiket a nyomoruságban. és a keserüségben hagya a farisaeus. meg segitti a sebbe esettet, és a nyomorultat, akiket a pap., és a levita. könyörületeség nélkül nézték, fel keresi azokot. akik nem mérik az emberek eleiben terjeszteni nyomoruságokot. mert sok szor látták., hogy szánakodásal nintsenek hózájok, mindenkor szeme elött viseli ezt a törvényt. tselekedgyed azt, másokal, a mit akarnád hogy mások tselekedgyenek veled, éjel, napal. Tsak az, az esziben, hogy tehettsége
szerént. meg segithesse a szegényeket, a betegeket, a rabokot.
Már láttuk ezt a két ellenkezö szokást. nézük meg már azt is. hogy mind egyikének. mind a másikának szorgalmatoságok mi végre lészen. rend szerént az elsök nem talállyák azt fel amit keresnek, a többi pedig. ugy mondván, többet találnak mint sem keresnek. az elsök tsak azt keresik. hogy öket szolgállyák. és meg vetik azokot, kik nékik haszontalanok.
Ellenben pedig avaloságos keresztyén. ajó tselekedetre valo alkalmatoságot keresvén. áldásokot veszen magára, ezért is mondgya akristus. hogy hasznosab adni. mint sem venni. eleget tévén szeretetinek, az Istenben véghetetlen jutalmat találnak a jóért. melyet tselekedtenek, ugy is történik, hogy keresvén az olyanokot., akiknek hasznokra lehesünk, olyanokra találunk. akik valoságal hasznosok nékünk. sok példánk vagyon olyan. a melyek meg mutattyák. hogy az Istennek meg foghatatlan rendeléséböl., a nyomorultak, akiknek szükségek volt. a segittségre. olyan állapotban látták magokat. hogy még ezen a világban is, nagy hasznokra voltak jó tévöjöknek. de ne szollyunk. az illyen ideig valo, és haszon keresö dolgokrol, hanem mondgyuk azt, hogy azt keresvén. hogy másoknak hasznokra lehesünk, akristus követöi leszünk. a kinek minden foglalatosága a volt eföldön. hogy az emberek hasznára lehesen. valahol. volt, valahol járt. mindenüt jót tett. mondgya szent péter, a keresztyén. illyen maga viselésivel, nem tsak akristus követöje
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 883)