A valoságos keresztyén, evilágon semit drágábbat nem talál. a kegyelem után. az idönél.
Nem elég ezt tsak szájal. mondani, de még szivböl is, én üdvezülni akarok, buzgoságal, és vigyázásal. kel élni azokal amodokal., amelyeket az Isten adgya kezünkben. hogy a menyet meg nyerhesük; igen vigyáznunk kel. avéghetetlen kegyelmekre. melyeket reánk hint, aleg elsö hozánk valo kegyelme az,, hogy idöt ád arra, hogy atöbb kegyelmekel jól élhesünk. mind azon által, tsak nem mindnyájan az emberek azon vannak ugy tettzik, hogy a kegyelem ellen ályanak, és lábok alá tapodgyák, azt az idöt, amelynek mindenik része. a mi üdveségünket munkálodhatná, de a melynek mindenik roszul el töltöt része, itéletünkre fog lenni. ugyan ezért is adgya szent pál. ezt az üdveséges oktatást. meg lássátok azért Atyám fiai mint járjatok óva, nem ugy mint esztelenek, hanem mint böltsek. meg váltván az idöt. mert a napok gonoszak.
volna még is, valamely pogányhoz valo menttségek azoknak., kik mind az idöt. vagy a ditsöség, vagy a mulattság, keresésben töltik., de anyira meg vakulni. hogy meg unyák. az idönek hoszaságát, magokot is meg unyák. nem tudván. foglalatoságot adni magoknak, ezt épen nem lehet nékik meg engedni. akeresztyéneknek. szégyenleni kellene az illyen szokot, tsak idö töltésért. mivel még avilági emberséges emberek is az idöt rövidnek talállyák. de mindenek felet azért. mert az Isten szintén ugy veszen számot a mi idönkröl. valamint beszédinkröl.
A földböl teremtette Isten az embert, mondgya az ecclesiasticus. és amaga ábrázattyára alkotta ötet. és ismég abban viszá téritti ötet, amaga állapottya szerént ruházta fel ötet erövel. számlált napokat és idöt adot néki. az Isten adgya tehát nékünk az idöt. öis tudgya. számát anapoknak. és az oráknak. melyeket adot, hogy azokal élyünk. hasznosan. fiam, mondgya a szent lélek. meg tarttsad az idöt. foglallyuk tehát minden oráinkot abban, hogy meg tölttsük
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 895)