valo szeretettel, el felejteti velünk aboldog, és az örökös életet. a melyért. teremptettünk, ugyan ez is az ö leg bizonyosab keleptzéje, a melyet az emberek eleiben hány. avaloságos keresztyén pedig. nem lévén akisértönek rabságában. és a kegyelemnek világosága lévén benne, semmi hajlandoságal nintsen a mulando életnek ketsegtetésihez, hanem ohajtván avaloságos életet. a melyet az Isten készen tarttya néki. az Isten rendelésinek engedelmeskedvén. el szenvedi a jelen valo életnek változásit, és viaskodásit. minden ahoz valo ragaszkodás. és zugolodás nélkül.

Az Isten adta nékünk az életet. és azt adván, meg is tartotta magának egyedül azt ahatalmat. hogy akor veheti azt el töllünk. a mikor nékie tettzik. azért, akár mely nehéz legyen az élet, de nem szabad magunktol azt le tenni. azért is adta nékünk, hogy ötet ditsöitsük, hogy mind a magunk. mind az atyankfia üdveségiért munkálodgyunk, illyen értelemel az élet ollyan ajándék. amely nékünk kedvesnek kel lenni. és a melyet. a jora kel forditanunk.

Ámbár az élet olyan ajándék legyen is. amelyet szeretnünk kel, mind azon által. egy olyan keresztyén aki tellyes az Isteni szeretettel, ugy tekinti életének idejét. mint bujdosást. Dávid panaszolkodik az ilyen hoszu bujdosásrol. szent pál. meg valya. hogy a halál néki nyereség ha továb is meg maradok ebben a halando testben. mondgya, hasznát fogom venni munkámnak, és igy nem tudom mit választani. mind a két részröl szorongattatom. mert egy részint azt ohajtom. hogy a kristusal. lehesek, a mely mindennél jóbb nekem. más reszint, meg hasznosab a ti jovatokra, hogy még ez életben maradgyak., szent pal ilyen gondolatokban vala, minden valoságos keresztyennek is illyenben kell lenni, azt meg valván, valamint ez a szent apostol. hogy a halál nagy jovára lenne néki.

ugyan is. miképen szerethetnök egész szivünkböl az Istent. hogy ha kedvellyük a fedezöt, a mely nem engedi hogy ötet láthasuk.? mind azon által eszerént tselekesznek. tsak

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 902)


Előző oldal | Következő oldal