amás segittségire, a kristus Jésus vallásában. mik hagyatnak inkáb meg, mint ezek a jó erkölcsök.? apenitentzia maga mégyen hozája; tsak szenvedgye jó szivel, vagy is leg aláb. békeségel. a mit el nem kerülheti hogy ne szenvedgye. ezel, annál is inkáb tartozik, hogy ha nem akarná is., azal kevesebet nem szenvedne., de söt még. nyughatatlanságával. nevelné szenvedésit. etehát, drága. és üdveséges állapot.
Ugyan eszerént is tselekedet tobiás, a midön el veszté szeme világát, az irás fel teszi, hogy az Isten meg engedte néki abban a kisértetben esni, azért. hogy minden utánna valoknak példája lenne a békeséges türésben, valamint szent jób. mert mint hogy tobiás gyermekségitöl fogvást. az Isteni felelmet maga elöt viselte. és a parantsolatokot meg tartotta, azért nem is zugolodék az ur ellen. hogy a vakságot reája botsáttá. söt még igen hiven meg marada az Isteni félelemben. és életének minden napjaiban, meg nem szünék. az urnak hálakot adni. a midön pedig az atyafiai. és jó akaroi. azal kezdék boszontani, hogy hová lett aza reménség. a melyért anyi alamisnát adot, és anyi halotat temetet el, ez a szent ember. meg elégedvén állapottyával. azt felelé nékik, ne beszélyetek igy, mindnyájan szenteknek fiai vagyunk. és várjuk azt az életet, a melyet az Isten meg adgya mind azoknak, a kik elnem távoztak, a benne valo hittöl. Rafael angyal meg erösité az után ötet. és mint egy, meg jutalmaztatá. még ez életben tobiást. az ö meg vakulásának. békeséges türésiért. az Isten viszá adgya néked alátást. és atöbb jovakot. mondá néki az angyal, mert mint hogy kedves voltál elötte, szukséges volt hogy a kisértet meg probályon. és hogy bizonyságot tegyen hitedröl. imé mitsoda. haszonra vannak a betegségek a midön azokal jól tudnak élni. hogy ha a szükséges. hogy az igazak meg probáltasanak, miért ne szeretnök a mi nékünk szükséges.? leheté ollyan probánk. amelyet ugy meg érezünk. mint anyavalyákot. miért tehát ne szeretnök azokot.
Mondgyunk még töbet is, az olyanok, akik ezekröl jól gondolkodnak. kivannák azokot. ha szabad volna
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 904)