ály ellene a gonosznak. melyet veled akarnak tselekedni. ha a köntösödöt el akarják venni. ad oda palástodot is. ez olyan parantsolat. a melynek végben vitelére mindenkor készen kel lenni a szivnek., a melyet betü szerént is végben kel vinni. a midön a palást el vesztésivel meg tarthattyuk ellenségunk lelkét, ugyan is mit tudunk mi abban. hogy akedves ne lenne Isten elöt ha valamely részit fel áldozván joszágunknak. meg menttyük atyánk fiát a gonosztol. amelyet tselekednék. ha azt erövel venné el tölünk. az Isten azért. atyánk fiához is irgalmaságal lenne. valamint sok szent atyák tanittyák. hogy a szent István vére. és könyörgese téritették meg szent pált.
De ámbár magunkot óltalmazván. egyebet el nem vesztenénk is tsak a békeséget., a mint is hogy nehéz azt meg tartani a perlekedés közben nem áldozhatnoké fel azért aköntösünköt hogy azt meg tarthasuk? abékeség olyan nagy jó, a melynél nagyobal nem élhetnek eföldön az emberek. akristus fel támadása után békeségit adá az apostolinak. és azt olyan formában. a melyböl meg láthattyuk. hogy drágáb ajándékot nem adhatot nékik. szent pál nékünk azt hagya hogy békeségben élyünk ha lehet. és amenyiben tölünk lehet. minden féle személyekel, az igen vétkes dolog köztetek. mondgya azon apostol, hogy perlekedtek egy más ellen. hogy egy atyafi perel az atyafia ellen, miért nem szenveded el inkáb akárt, miért nem szenveded el inkáb hogy joszágodot el vegyek.? az atyák mindnyájan. azt mondották. magyarázván ezt a részt. hogy nem volna egyébkor szabad perlekedni, hanem a midön a felebaráti szeretet kötelezne arra. vagy a midön a meg nem sértödnék, de ha az árvákot illetö joszágrol vagyon a per. akoron azt oltalmazni kel. keményen, az ellenségektöl. mert ha ezeknek felebaráti szeretettel tartozunk, amazoknak igaságal. a mely eléb valo.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 918)