ezen okra valo nézve is tiszteletes aházaságnak szenttsége, mivel annak szenttsége nem tsak abban áll, hogy az ö egyesége. jelenti a kristusnak. az anya szent egy házal valo meg egyesülésit. hanem még abban is. hogy annak szaporitása., jelenti a kristusét. és az anyaszent egy házét. kik minden nap gyermekeket szülnek. és nevelnek fel az Istennek. a házaság béli egyeségnek. olyannak kell lenni. valamint akristus egyeséginek az anyaszent egy házal. az az, hogy az Isteni szeretettel. légyen, és nem haszon. vagy testi tekintettel., a melyeket. igen gyakorta hinti az ördög, a világi házaságokban. ugy hasonloképen. a szent házaságal valo élés. és a gyermekeket valo reménség. tsak egyedül. az Isten ditsöségének nagyobitására igyekezék, mivel a kristus, és az anyaszent egy ház. tsak azt tekintik alelki fioknak szaporodásában.
Azt ki ki tudgya. mitsoda vétkes. el kerülni a szent házaságnak tzéllyát. tartván agyermekek szaporodásátol, a mely meg sérti. az Isteni rendelésnek. atyai gond viselésit, szükséges tehát a keresztyének elméjiben oltani azt, aminek leg inkáb kel vélek ohajtatni agyermekeket. tudgyák meg azért. hogy mind ebben, mind másban. minden valamit tsak magunkért tselekeszünk. vagy ohajtunk. a rosz. minden kivánságinknak, és tselekedetinknek. tsak az Isten ditsöségit kel tekinteni. mint utolso végünket., az iffiu tobiás. ilyen lélekben mondá az Istennek imádságiban. hogy soha egyéb végre nem kivánt gyermekeket. hanem hogy az ö maradéki öröké ditsöithesék ötet, ugyan ezért is vévé az áldásokot. a melyeket az angyal meg igérte volt néki. tsak az ur félelmiben venné el sárát. a mint is, mind egyikének, mind a másikanak, tsak az a szent ohajtások volt. hogy olyan maradékok lehesen. akik méltó fiai legyenek ábrahámnak.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 920)