Mikes-szótár

Előszó

1. Szövegforrás

A Mikes-szótár ún. alaki szótár (lemmatizált szómutató), amely betűrendben, strukturált formában tartalmazza az életmű teljes szóállományát, az összes előforduló szóalakot, alak- és írásváltozatot, az összes előfordulási hellyel együtt. A szótár alapja a teljes kritikai kiadás (Mikes Kelemen összes művei I–VI., s. a. r. Hopp Lajos, Bp., Akadémiai, 1966–1988). A feldolgozáshoz a különböző szövegváltozatokat is felhasználtuk, tehát az Ifjak kalauza, a Katekizmus és a Misszilis levelek variánsait is. A digitalizálás és a korrektúra során felmerülő szövegbizonytalanságokat a kéziratokból, illetve mikrofilmről ellenőriztük, javítottuk. A szövegeket XML-formátumban rögzítettük, így lehetőség nyílik több szempontú tartalmi-funkcionális keresési megoldásokra is az ismert szókeresési módozatok mellett. A korpusz terjedelme kb. 1,5 millió szövegszó. Mikes Kelemen összes műveinek elektronikus betűhív átirata a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhető el.

2. A szócikkek felépítése

A szócikkek felépítése minden szócikk esetében állandó: címszó, alak-, írásváltozat(ok), szóalak(ok), szóelőfordulás(ok) néhány szavas szövegkörnyezettel (de a tágabb kontextus is elérhető). Ez a struktúra lehetővé teszi az egy címszó alá tartozó szavak rendszerszerű csoportosítását, s egyben lehetőséget teremt a későbbi bővítésre a jelentésstruktúra, grammatikai jellemzők, frazeológia stb. tekintetében.

3. Címszavak

A szótár címszavai a mai köznyelvi szótári szavak. Az, hogy mely szavak válnak alcímszóvá, egy későbbi munkafázis része lesz. Emiatt a jelenlegi változatban a melléknévi igenevek, a ható, szenvedő igék és minden más, egyéb képzett származékok is külön címszóba kerültek. A -va, -ve, -ván, -vén képzős alakok szintén két külön címszót alkotnak. Erre azért volt szükség, mert a két típus  nem egyformán vesz részt a grammatikalizációban.

Ha Mikes szavai közt a köznyelvi változat nem fordul elő, csak más alak-, illetve írásváltozat, akkor a címszót külön megjelöljük, pl. [hollófi] hólló fi. Ha nem szerepel jelzés a címszónál, az azt jelenti, hogy Mikes is használta a mai köznyelvi formát, pl. holdvilág.

A címszavak mai alakjának a meghatározásában segítségünkre voltak az értelmező, etimológiai, táj- és helyesírási szótárak, az idegen szavak szótárai, valamint különféle szaklexikonok is. A mai címszavak írásmódja néhány esetben azonban eltér ezekben a kiadványokban, ezért a helyesírási, értelmező, történeti szótárak szóanyagát vizsgáltuk elsőként, s csak ha azokban nem találtuk az adott szót, fordultunk az egyéb szótárak, lexikonok címszóanyagához. Az alábbi művek voltak segítségünkre (a teljesség igénye nélkül): Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.²), A magyar nyelv értelmező szótára, Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Erdélyi magyar szótörténeti tár, Régi magyar glosszárium, Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Tolcsvai Nagy: Idegen szavak szótára, Laczkó–Mártonfi: Helyesírás, Új magyar tájszótár, Haag: Bibliai lexikon, Magyar katolikus lexikon, Ókori lexikon, Magyar nagylexikon stb.

Azoknál a szavaknál, ahol a nyelvhasználati értéket tekintve nincs különbség a címszóvariánsok között, pl. akárhová, akárhova, azt az alakot vettük fel, amelyre példát tudtunk adni Mikes szövegeiből. Ha mindkettőre volt adat, akkor az ÉKsz.²-ben lévő első címszó lett a Mikes-szótár címszava.

A ma is vagylagosan ikesen-iktelenül ragozható szavaknál a címszó (ik) végű. Ugyanez áll azokra az igékre – beleértve a -hat(ik) típusát – is, amelyeknek Mikesnél szereplő paradigmatikus alakjai csak részben igazolják az ikességet.

A rövid idegen nyelvű (szentenciaszerű) mondatok, szókapcsolatok, műcímek az első szavuknál találhatók a szótárban. A hosszabb idegen nyelvű szövegeket és az idegen nyelvű rövidítéseket külön jegyzékbe foglaltuk. Többelemű címszavak a több szóból álló idegen nyelvű kifejezések, műcímek, amelyeket nem bontottunk elemeire.

A török szavak esetében alapműnek tekintettük Kakuk Zsuzsa A török kor emléke a magyar szókincsben című munkáját. Ezen túlmenően a mikesi életműben szereplő török szavak írásmódját a mai elfogadott átírási gyakorlat szerint turkológus szakember egységesítette.

A latin szavak és kifejezések esetében igyekeztünk összhangot teremteni a Mikes korában használatos latin és a ma szótározott alakok között. Itt is az alak- és írásváltozat összefüggéseit kellett feltárni. A latinos szóhasználatot nem cseréltük magyar címszóra. A latinos képzésű idegen szavakat nem írtunk át teljesen mai magyar formára, azokat a jelentésben tüntetjük fel, pl. clunicumi megmarad címszónak, s a clunyi már az értelmezésben kap helyet. Ugyanakkor az összetartozás jelölésére utalást alkalmaztunk (l. referencia-címszavak).

Azokat a latin eredetű szavakat, amelyek a magyarban is használatosak, és van szótári magyar formájuk, a mai magyar írásmód szerint vettük fel, pl. himnusz s nem hymnus.

A szótárakban fel nem lelhető szavak címszavasítása egyedenként történt etimológiai összefüggések alapján. Vannak olyan latin eredetű szavak, amelyeknek a mai címszói megfelelője nem feleltethető meg a mikesi formának, pl. colligatio (kolligáció ’atomok kötése’). Az ilyen és hasonló esetekről egyedi mérlegelés alapján döntöttünk.

Vannak olyan összetett(szerű) szavak, amelyek előtagja birtokos paradigmában áll, pl. hazájabéli, hazámfia. Az ilyen esetekben az előtagot tekintve minden eltérő paradigmájú alak külön címszó. Ebben a tekintetben eltértünk az értelmező szótárak gyakorlatától, mivel a technikai megvalósítási lehetőségeink korlátait is figyelembe kellett vennünk. Hasonlóan külön címszót alkotnak az énhozzám, tehozzád, őhozzá típusú alakok is, de a határozószói névmások paradigmatikus alakjai ugyanabban a címszóban kaptak helyet.

Szóösszetételként értelmeztük és vettük fel az alábbi típusú rövidítéses szerkezetet: harmad vagy negyed napi – címszó: harmadnapi, negyednapi. A szószerkezet szintű hasonló kapcsolatok értelemszerűen külön címszóba kerültek.

Nagyon ritka esetekben címszóvá emeltünk más szótárban címszóként nem meglévő szavakat, akár ragos formájúakat is, pl. héjával. Az ilyen esetekben teljesültek azok a kritériumok, amelyek lehetővé tették az önálló címszóvá válást.

A népetimológiával létrejött alakokat nem önálló címszóba, hanem a kiindulási alapot szolgáló szóhoz soroltuk alakváltozatként, pl. kapitány basa - kapudán basa.

Ha az adott címszó az értelmező, történeti és tájszótárakban, lexikonokban, valamint a Magyar történeti szövegtárban sem szerepelt, akkor azt önálló, mikesi szóként jelöltük meg. Tény, hogy a képzett szavak bizonyos köre nem címszó ezekben a szótárakban, de a történeti szövegtárhoz viszonyítva ezekről a szavakról is megállapítható a „mikesi szó” státusza.

Az összetett szavak összetételi határát megjelöltük. Kötőjeles alakoknál ez a külön jelzés  nem szerepel. A képzőszerű utótagokat, bár nem teljes értékű összetételek részei, szintén utótagnak tekintettük. A tizen-, huszon- stb. kötött előtagok esetében is jelöltük a szóhatárt.

A tulajdonnevek is beletartoznak a szótári címszóállományba, ám az XML-kódolásnak köszönhetően külön is listázhatók. A tulajdonnevek esetében, hasonlóan a köznevekhez, alapvető szempont a ma leginkább használatos forma meghatározása.

A családnévből és utónévből álló személynevek elemeit külön-külön címszavakhoz soroltuk. Az azonos tulajdonnevek (tulajdonnévi részek) által jelölt személyek azonosítására nem a címszavasításban, hanem a jelentésszerkezet kialakításakor kerül sor, a jelenlegi szócikkstruktúrában erre nincs lehetőség. Ha tehát Mikes ugyanazzal a névvel több különböző személyt jelöl, pl. Kleopátra, akkor ezek mind egy szócikken belül szerepelnek, s az értelmezések megadásakor válnak külön a szócikk jelentésstruktúrájában. A tulajdonnévi szócikkstruktúra jellegénél fogva másként fog tagolódni, mint a köznévi, mivel a nevek egy-, illetve többeleműsége, különböző írásváltozataik az őket jelölő személyek azonosságával összekapcsolva olyan bonyolult variációs lehetőséget adnak, amelyet csak az értelmezés megadása során van mód részletesen kifejteni. Ezért a személyneveknél nem vettünk föl többelemű címszavakat, csak egyeleműeket. Így sem egyértelmű sokszor a különféle írás- és alakváltozatok egységes címszóba rendezése. Mikes általában nem a görög, hanem a latin alakot használta, ugyanakkor a mai köznyelvi szótárakban a görög átírás szerinti tulajdonnevet találjuk. A kereshetőség érdekében az elterjedt nevek esetében felvettük a mai, közismertebb formát, legyen szó bármilyen írásmódról, egyébként meghagytuk a mikesit. Számos esetben itt is beiktattunk utaló alakokat, ami azokban az esetekben is segít, amikor a szótárakban is több névváltozat fordul elő, pl. Kroiszosz, Krőzus (l. referencia-címszavak).

A többelemű földrajzi neveket, idegen kifejezéseket és a többelemű címeket azonban megtartottuk összetett címszónak, pl. Sinai-hegy. Ha a többelemű mai címszó nem található meg Mikesnél teljes formájában, arra a címszóban utalunk, pl. [Santiago de] Compostela.

Külön kell választani a magyar névhasználatot és az idegen nyelvi alakokat, ám ilyen esetekben is alkalmaztunk utalást, amely jelzi az összetartozást, pl. Casimirus – Kazimír (l. referencia-címszavak).

A tulajdonnév és a hozzá kacsolódó titulus, rang, valamint a szent, don tulajdonnévi elemként külön címszóba került.

A tulajdonnevek írásmódjában, hasonlóan a köznevekéhez, ugyancsak előfordul eltérés a különböző szótárak, lexikonok névanyaga között, ezért a tulajdonnévi címszavak felvételekor a helyesírási szótárt, a kritikai kiadás névmutatóját és a vallási lexikonokat helyeztük előtérbe.

4. Referencia-címszavak

A szótári címszavak mellett, ahol szükség volt rá, ún. referencia-címszavakat is meghatároztunk. Felvételük több okból is indokolt volt. Legfontosabb ezek közül az, hogy a szavak megtalálhatóságát kibővítsük a különböző címszóvariánsok felvételével és a más címszavakkal való összefüggések bemutatásával. A keresési spektrum szélesítésével a szótárhasználó megtalálja a keresett szót akkor is, ha több mai variánsa van a szónak, s az általa keresett eltér a szövegből adódó címszóváltozattól, de egyéb – különböző szavak közti – összefüggésekre is rávilágítunk.

Ebben a címszóváltozatban az alábbi fő típusokat különböztethetjük meg:

– a szótáron belüli, ill. más szótárak címszóállományával való vö. típusú utalás, pl. hívség – hűség;

– idegen szói, jövevényszói funkcióban álló szavak mai magyar (v. idegen nyelvi) megfelelőire való utalás, pl. decembris – december, gótus – gót, cáfra – caffre;

– a mai magyarban is meglévő címszóvariánsok együttes bemutatása, pl. caritas – karitász;

– a mai magyarban is meglévő tulajdonnévi variánsok együttes bemutatása, pl. Kroiszosz – Krőzus;

– latin tulajdonnevek magyar megfelelőinek bemutatása, pl. Casimirus – Kazimír;

– régies szavak mai formával való társítása, pl. milliom – millió;

– idegen szói kapcsolódások bemutatása, pl. clinicus – klinikus;

– Mikes által használt török szavak török eredetijének bemutatása, pl. cház oda – has oda.

Ez utóbbi típus külön is listázható a teljes szótári állományból.

5. Alak- és írásváltozatok

A szótári feldolgozásban az alak- és az írásváltozatokat együtt mutatjuk be, nem különböztetjük meg őket egymástól. Ezeket a mikesi szavak alapalakjának tekintjük. Meghatározásukra azért van szükség, hogy egybevethetők lehessenek a mai szótári címszavakkal. Ezeket a szavakat ábécérendben soroljuk fel. Ha egy alak- vagy írásváltozat kis- és nagybetűs formában is előfordul, a két változat közül az kerül előbbre, amelyik megegyezik a címszói változattal.

A kiejtés szerinti írásmód erős érvényesülése miatt Mikes számos helyen a mássalhangzók találkozását (hasonulás, összeolvadás stb.) a maitól eltérő módon írásban is jelölte, pl. halatta. Ezekben az esetekben a szótő vagy egyértelműen meghatározható, vagy csonka tövet vettünk fel. Csonka tövet alkalmaztunk többek között az -szt, -z stb. végű igék -sz végű paradigmatikus alakjai esetében is, pl. gyalász – gyalá-. Elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amikor nem tudtuk megadni a töveket. Nem vettünk föl azonban újabb alak- vagy írásváltozatokat a tő és raghatáron lévő mássalhangzó-geminációk miatt, pl. kalauzza, hacsak az adott szó szótári alapalakként is létezett Mikesnél, pl. hajtt. A névszók esetében a mássalhangzóval kezdődő toldalék nem ad lehetőséget az intervokális geminációra, ezért a toldalék elhagyásával megmaradó tő az alak- vagy írásváltozati forma, pl. a kevéllynek esetében a kevélly.

Paradigmatikus töveket önmagukban nem vettünk fel, ezért a haragszik, haragudik és a hasonló típusú szavak ugyanabba a címszóba tartoznak (jelen esetben haragszik). Ebből a szempontból az ÉKsz.² gyakorlatát követtük.

Ha Mikes írásaiban a mai nyelvhasználati szabály szerint kizárólag stílusminősítéssel rendelkező szó szerepel, pl. kalán, akkor ezt a változatot megtartottuk alakváltozatnak, s címszóvá a mai szótári címszót emeltük, pl. kanál. Ha stílusminősítés nélküli variációról van szó, pl. levő, lévő, akárhova, akárhová, akkor az a változat a címszó, amelyik adatolható a szövegekből.

A számok a betűvel írt számjegyek alakváltozati címszavaihoz tartoznak.

6. Szóalakok, szóelőfordulások, példamondatok

A szóalakok az alak- és írásváltozatok alegységei, a szóelőfordulások reprezentánsa. Az esetek nagy részében egyszerűen meghatározható, hogy mely szóalak, mely alak- és írásváltozathoz tartozik. A tőváltakozást mutató szavak esetében azonban nem ez történik. Ha Mikesnél csak egy alapalakú szó fordul elő, akkor értelemszerűen nem vettünk fel hipotetikus változatokat. A havat esetében viszont eldönthetetlen, hogy a mikesi hó vagy ho alakhoz tartozik a ragozott forma. Emiatt a szóalakokat és az alak-, írásváltozatokat nem egybekapcsolva, hanem egymás mellett külön-külön mutatjuk be.

A szóalakok felvétele szintén betűrendben történt (kis- és nagybetűs változatok megkülönböztetése l. fentebb). A köznevek esetében különbséget tettünk a kis- és a nagybetűs alakok között az alábbiak figyelembevételével. Ha a nagybetűs köznévi szó egyértelműen vagy értelmezés szerint (a mikesi központozás figyelmen kívül hagyásával) mondatkezdő pozícióban áll, akkor kisbetűs alak-, írásváltozati címszó lesz, ha mondat belseji pozícióban található, akkor nagybetűs a címszó. A címek, fejezetek nagybetűvel kezdődő köznévi alakjait kisbetűsnek vettük fel, viszont a kizárólag nagybetűvel írt szavak változatlanul megmaradnak. Ha több köznévi elemből áll a cím, amelynek minden kezdőbetűje nagybetűs, az első helyen álló szót a kisbetűs alakokhoz soroltuk, a többi nagybetűs elemet a nagybetűsökhöz. Ez az eljárás a mai helyesírási normához való igazodást célozza abban a néhány esetben, amelyben a központozás nem segít, de dönteni kell a besorolásról.

A tulajdonneveket mindig olyan típusú betűvel vettük fel, ahogyan a szövegben állnak, s ez független a mondatkezdő helyzettől is.

A grammatikai változatok könnyű kereshetősége érdekében a szóalaki besorolásban vettük fel az összetett igei alakokat, továbbá a hátravetett alakokat is, pl. irt vala.

Bár a kritikai kiadás a szótár alapja, a feldolgozás során találtunk néhány bizonytalan írásmódú szót, amelyeket {} jellel jelöltünk a szövegben, pl. {communio ra}. Ez a jel a szóelőfordulásoknál mindig, a szóalakok, valamint az alak- és írásváltozatok esetében a toldalékolt formáknál nem, de az összetett szavaknál még megjelenik {ki-gondol}. Ugyanakkor a nem bizonytalan írásmódú, de Mikes által a maitól jelentősen eltérő tagolással írt adatokat olyan módon vettük fel, ahogy a szövegben szerepeltek, pl. két fe,-löl.

A szóelőfordulások a szótárban kb. 10 szavas szövegkörnyezettel állnak. Ezek nem válogatott példamondatok, hanem számítógép generálta rövid szövegrészletek. A mikesi központozás nem is enged egyéb lehetőséget, hacsak a mondathatárokat egyenként emberi munkával meg nem határoznánk. A rövid szövegkörnyezet is megfelelő módon illusztrálja a keresett szót, emellett a tágabb kontextus vizsgálatára is módot adunk. Minden egyes szóelőfordulást bemutatunk, a példák számát nem korlátoztuk semmilyen esetben sem. A szóelőfordulások mellett mindig megjelöltük a műcímet és az oldalszámot. A műcímeket rövidítéssel vettük fel, a megadott oldalszámok az egyszerű visszakereshetőség érdekében a kritikai kiadás lapszámait jelölik.

7. További munkatársak és segítőink

A Mikes-szótár pályázat keretében, OTKA támogatással jöhetett létre. A projekt témavezetője Tüskés Gábor. A lexikológiai, szerkesztési munkát Kiss Margit végezte. Szakmai tanácsadóként Horváth Katalin és Szathmári István működött közre a munka elindításában. A szövegek digitalizálásában Moldován István és Szever Pál (MEK) vállalt komoly feladatot. Köszönet Szilágyi N. Sándornak a szövegfelismertető szoftver beállításához nyújtott segítségéért. A korrektúramunkálatokba Lipp Veronika és Szever Pál kapcsolódott be. Köszönet illeti Soós Tamást, aki a török szavak címszavainak meghatározásában volt segítségünkre. A szócikkek lektorálását T. Somogyi Magda végezte, aki ezen túlmenően szakmai konzultációival is segítette a szócikkek készítését, valamint a szótári koncepció végleges kialakítását. A szerkesztési elvek megvitatásáért, a szerkesztési szabályzat egyes részeinek értékeléséért, hasznos tanácsaikért köszönetet mondunk Pusztai Ferencnek és Gerstner Károlynak. Az informatikai munkálatokban (programozás, tervezés, támogatás) Mártonfi Attila nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. A szótár az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében készült.

8. Karbantartás

A szótár anyagát időről időre frissítjük, valamint bővítjük a folyamatosan készülő újabb szócikkekkel. A szótár jelenlegi készültségi fokában az előszerkesztett szócikkeket tartalmazza.

9. Kapcsolat

A munkatársak odafigyelése ellenére is maradhattak hibák a szócikkekben. Kérjük, ha ilyenre lel, küldje el címünkre, hogy folyamatosan javíthassuk a szótárt! Véleményüket, észrevételeiket az alábbi címre várjuk: mikesszotar@btk.mta.hu.