akarna tölle venni. de reméllyük hogy itt a török áer el (TL 7)

pedig ollyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vartuk. hogy (TL 7)

hogy már csak azt vartuk. hogy reánk omollyanak azok a viz (TL 7)

még is ollyan emberségesek voltanak. hogy többet nem adtak innunk, mint (TL 7)

mint sem kellet volna. elég ahogy itt vagyunk egésségben, mert atengeren (TL 7)

még nem szállot vala le. hogy egy tatár hám. aki itt (TL 8)

holnapbol állana. reménlem édes néném hogy már ezután mint hogy egy (TL 8)

közeleb vagyunk egymáshoz. ugy tettzik hogy már inkáb is kel kédnek (TL 8)

igen jol eset, látván aköszvény hogy nem becsüllik, a fejdelmet el (TL 8)

baráttságal fogadta, azt gondoltam elsöben hogy majd el rabolnak bennünket, már (TL 8)

bennünket, már csak azt néztem hogy mellyik kötöz meg. de ezek (TL 8)

hogy holnap ide hadgyuk ezt a (TL 9)

esztendöt csak adhatni anégynek. lehetetlen hogy már. ne szollyak a kocsisrol (TL 9)

a kocsisrol, azt gondolná kéd hogy valamely polgár mester igazgattya azt (TL 9)

pipát; gyakorta füstölvén öreg lovait. hogy meg ne náthásodgyanak, emind jó (TL 9)

száz mély földnire, eleget mondgyuk hogy mi azért jöttünk, hogy vélek (TL 9)

mondgyuk hogy mi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak (TL 9)

lehet illyen népel hadakozni. elég ahogy holnap meg indulunk drinápoly felé (TL 9)

holnap meg indulunk drinápoly felé. hogy ót meg lássuk azt a (TL 9)

meg érdemli már kéd is hogy meg irjam mi képpen érkeztünk (TL 9)

történt, a mely méltó volna hogy meg (TL 9)

sem hazudok, ha azt mondom hogy a szöllö szem is volt (TL 10)

nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl, az ágain ért (TL 10)

a három része az esztendönek. hogy mint munkálodik a szöllö tön (TL 10)

valo tisztekel, jöve urunk eleiben. hogy köszönttse a császár, és az (TL 10)

ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek ollyan jó étele (TL 10)

ollyan jó étele volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is (TL 10)

az is valo édes néném hogy éhtlen költem fel asztaltol. noha (TL 10)

mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak az orrunkot akárták meg (TL 10)

fel fogadtam akor haragos koplalásomban. hogy soha éhen török vendégségben nem (TL 10)

szó sem volt. a valo hogy a mennyit ettünk. semmi szomjuságot (TL 10)

is jovallotta egyik a császárnak hogy utánna küldgyön franczia országban. még (TL 10)

Igy szeretem édes néném. hogy el üzze kéd azt aveszet (TL 11)

kellet ülnöm. meg mondgyam kédnek hogy hová mentünk, ahoz a világi (TL 11)

irigylem szerencséjít, mert azt mondgyák. hogy nem szép. azt el hihetikéd (TL 11)

nem szép. azt el hihetikéd, hogy nem láttam, azt is el (TL 11)

azt is el hiheti kéd. hogy nem kivánom ugy látni, valamint (TL 11)

ajó hazaság. édes néném tudom hogy meg csufol kéd, és azt (TL 11)

és azt mondgya kéd nekem. hogy ugy beszéllek aházasságrol. valamint avak (TL 11)

valamint avak avilágosságrol. aki tudgya hogy vagyon világosság. de nem tudgya (TL 11)

vagyon világosság. de nem tudgya hogy micsodás avilágosság. de ha szinte (TL 11)

tüdöm, vesém. májam, azt tarttya. hogy nem kel akedves szegény feleséget (TL 11)

kel hát kédnek meg irni hogy minket a kalmakán jó szivel (TL 11)

ide jöttünk. de félek attol hogy ami hadakozásunk, füstben ne mennyen (TL 11)

de azt el hiszié kéd, hogy nehezen szokhatom ehez az országhoz (TL 11)

veti. azt nem kel várni hogy valaki aházához hijjon bennünket, bizony (TL 12)

is az a nagyra vágyodásom. hogy valaki magához hijjon. mert ugyan (TL 12)

hozák. már az arra valo, hogy el kel vakarodni aháztol. azt (TL 12)

meg lehetne kérdezni a gazdátol, hogy mint vannak akéd gyermekei, de (TL 12)

akéd gyermekei, de azt kérdezni hogy mint vagyon akéd felesége., azt (TL 12)

csak eppen valamily haszonért. avalo hogy a nyelvnek nem tudása is (TL 12)

lesz. de nékem ugy tettzik hogy ezután is annál akét, vagy (TL 12)

igy nem látom semmi modgyát hogy tudosab legyek abban a nyelvben (TL 12)

irok. és arra kérem kedet. hogy szeresse kéd ezt az uj (TL 12)

nénem micsoda szerencsés aszszony kéd, hogy közél nem vagyunk egymáshoz. mert (TL 12)

töllem. meg köszönném kédnek. azt. hogy kedvesen vette levelemet, és örömmel (TL 12)

kédnek, és ollyan hoszu leveleket. hogy még esze teszi kéd a (TL 13)

kezit, és ugy fogg kérni, hogy ne irjak annyit, mert énnekem (TL 13)

irni csak kednek. ugy tettzik hogy a meg vagyon tiltva másoknak (TL 13)

pedig méltó meg irni kednek. hogy a hatalmas fö vezér ma (TL 13)

udvarával. el mondhatni édes néném, hogy avezérek aföldi istenek. mert más (TL 13)

lenni, ebböl el itélheti kéd hogy mészáros familia, és hogy leg (TL 13)

kéd hogy mészáros familia, és hogy leg közeleb, az apjais a (TL 13)

azon tudományt követte egy darabig, hogy folyna jol dolga ennek az (TL 13)

keziben., de nekem ugy tettzik, hogy jobban illik egy mészároshoz hogy (TL 13)

hogy jobban illik egy mészároshoz hogy jó hadi ember legyen. mivel (TL 13)

meg tettzet azaz ember hogy jol vágta afát, az udvarában (TL 14)

tészi, azután. eléb. eléb. anyira hogy vezérnek tészi. de szerencsétlenségire a (TL 14)

muszka czáral való hadakozást. elég azhogy, a baldacsit vezérnek teszik, és (TL 14)

már a táborát pruth mellet, hogy egész táborával fel kelletet volna (TL 14)

lett volna; a czár látván hogy rabságban kel esni. a feleséginek (TL 14)

esni. a feleséginek esziben jutt. hogy talám ha ajándékot küldenének a (TL 14)

felelet volté ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk okosab abaldacsinál (TL 14)

dolgunkot, én pedig azt kivánom hogy akéd egésséginek dolga jol fólyón (TL 14)

hogy nem azért jöttünk ide, hogy itt sok idöt tölttsünk. és (TL 14)

sik mezön vadászunk. hanem azért hogy bujdosásunknak végit szakaszuk; de areménség (TL 14)

igen kezd fagyni bennünk, avalo hogy nagy hidegek is járnak. hideg (TL 14)

pihegni. ö császársága. meg tudván hogy azurunk franczia köntöst visel; titkon (TL 15)

aköntösnél. de itt mondhatni ell, hogy nem kel az ajándékot tekinteni (TL 15)

aki küldötte., avalo édes néném, hogy sokan vannak akik ajándékot adnak (TL 15)

mert bizonyságul veszem akéd szivecskéjit, hogy leg nagyob gyönyörüségem az, amikor (TL 15)

csaszár meg botozta vejét. hihetö hogy nem kereste kedvét a feleséginek (TL 15)

nekünk, mondgya kéd édes néném, hogy talám nincsen egyéb dolgom hogy (TL 15)

hogy talám nincsen egyéb dolgom hogy illyen hejában valoságot irok. avalo (TL 15)

illyen hejában valoságot irok. avalo hogy a heverés leg nagyob dolgunk (TL 15)

font szeretettel atöbbit, ha tudnám hogy jó gondgya vagyon az egésségire (TL 15)

a vezér izené az urunknak hogy jó szivel látná, ha hozája (TL 16)

tolvaj. csak azt neztem már. hogy mellyik ragad meg. de az (TL 16)

maga mellé ülteté. kérdeztem azután, hogy mire valo volt aza kiáltozás (TL 16)

valo volt aza kiáltozás, mondották hogy szokás kiáltani, mikor avezér valamely (TL 16)

sem ijedek meg. elég a hogy az urunk két oráig volt (TL 16)

a mészárosal., azt mondgyák felöle. hogy töb esze vagyon. mint sem (TL 16)

ide ajándékozta, már eszókás. tudom hogy mikor a csaszárhoz megyünk, akor (TL 16)

lesz egy paripánk. mondottam már hogy ezek avezérek a földi istenek (TL 16)

pompájoknak egyik része abban áll. hogy mindenkor sok szolga állyon elöttök (TL 16)

bánnák. de én azt bánom, hogy a mi dolgunk igen igen (TL 16)

nem látom, de attol tartok. hogy még hátráb ne mennyen, és (TL 16)

nem okosan mondgyaé a török, hogy azIsten rakás kenyereket hintet el (TL 17)

nélkül, és azt ne mondgyuk hogy jób volna erdélyben málét enni (TL 17)

de avezérségen tudni valo dolog hogy kap, a csaszár veje lévén (TL 17)

azt pedig él éri, abizonyos hogy a békeséget meg csinállya, ha (TL 17)

Kivánom Istentöl hogy ezen uj esztendöt. szerencsésen kezdgye (TL 17)

kédnek. és azon kérem kédet. hogy leg aláb száz drámmal. jobbittsa (TL 17)

irjak kédnek? avalo meg érdemlem hogy igen szépen meg köszönnye kéd (TL 17)

igen szépen meg köszönnye kéd hogy illyen fagyoson is örömest irok (TL 17)

irok, és tudtára adom kédnek., hogy ma a (TL 17)

adtak reaja., az idö alat hogy a császárnál volt a fejdelem (TL 18)

kisérte volna afejdelmet, csak éppen hogy nem vagyunk ollyan feketék, édes (TL 18)

azt is tudgya meg kéd. hogy ö hatalmasságok éhen jöttek viszá (TL 18)

nevettem is a kéd panaszolkodását. hogy gyakrabban nem irhat, alkalmatossága nem (TL 18)

magát. ollyan kedvesen panaszolkodik kéd. hogy csak a meg érr tiz (TL 18)

levelet. talám azt tudgya kéd. hogy innét nincsen posta Constancinápolyig. tudgyaé (TL 18)

annak.? az oka annak a, hogy az elött, mikor a császár (TL 18)

császár meg tudván. meg parancsolta hogy többé posta ne legyen ezen (TL 19)

semmit nem mulatunk ell abban hogy a dolgaink jol follyanak, a (TL 19)

jo végit, de attol félek hogy ugy jarunk. mint ahegyek. akik (TL 19)

szászor is csak azt irom. hogy a császár veje. akit ha (TL 19)

nem azé egy prokátornak ahivatallya, hogy tudgya keresni a maga hasznát (TL 19)

tudgya keresni a maga hasznát. hogy mindenik resztöl vegyen ajándékot, és (TL 19)

a franczia itt azon munkálodik hogy meg békéllyenek anémettel., és ha (TL 19)

irhatok, mert ollyan hidegek járnak. hogy ahirek is meg fagytak, többet (TL 19)

meg. bár csak azt tudhatnám, hogy ki nemzettségiböl valo. ugy tettzik (TL 19)

nemzettségiböl valo. ugy tettzik aszakállárol. hogy a zabulon nemzettségéböl. édes néném (TL 19)

jol fel számlálom. egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom (TL 19)

de azt ne gondollya kéd. hogy mind ezek után. én legyek (TL 20)

házakban lakván mostanában azt reméllyük. hogy még jókban lakunk., meg érjüké (TL 20)

valaha.? de azt meg értük. hogy ide érkezet a spanyol követ (TL 20)

küldöt akirály, igen sok igérettel. hogy mindenekben segiteni fogja., ma reggel (TL 20)

fél oráig. azt tudgya kéd hogy szeretem kédet. azt is tudgya (TL 20)

kédet. azt is tudgya kéd hogy az egésségre kel vigyázni, azt (TL 20)

egésségre kel vigyázni, azt is hogy a hideg házban nem lehet (TL 20)

mindenüt ollyan nagy árviz vagyon., hogy az egész város vizben vagyon (TL 20)

város vizben vagyon, csak ajó hogy tiszta idök járnak., másként azt (TL 20)

idök járnak., másként azt gondolnok hogy esmét özön viz leszen, hihetö (TL 20)

esmét özön viz leszen, hihetö hogy a hegyekben lévö havak szaporitották (TL 20)

házunk elött, ugy meg áradot. hogy az uttzákon csonakokon járnak. de (TL 20)

éttket akonyhárol. hallotta kéd azt hogy még aromai császárok is illyen (TL 20)

tartot, azt ne gondollya kéd hogy tellyeségel gyalog is el nem (TL 20)

lovon akonyhára. abizonyos hogy nem volt szükségünk arra a (TL 21)

felöl azt tarttyák a sidok hogy az özön vizkor ha fel (TL 21)

ha üsmérne. nem irná azt, hogy énnekem is ollyan ritkán ir (TL 21)

boszu állásomtól. tudgyaé kéd azt, hogy nincsen nagyob gyönyörüségem, mint boszut (TL 21)

bonac. itt nem azon munkálodik hogy az hadakozás továb tarttson. hanem (TL 21)

az hadakozás továb tarttson. hanem hogy csak hamar vége legyen., a (TL 21)

mert. az Isten azt szereti hogy fussunk az ö akarattyán. ne (TL 21)

ajövendöt igazgattya, azt is tudgya hogy mint kel folyni azoknak, de (TL 21)

történt, és régen mondom kédnek. hogy mely nagy világi boldogság a (TL 22)

kapicsi pasát külde a vezérhez, hogy a pecsétet adgya viszá, és (TL 22)

vagy tizen két kisérövel, avalo hogy meg nem ölik, hanem valamely (TL 22)

eset le.? ha meg tekinttyük hogy mészáros volt. azt mondhattyuk, hogy (TL 22)

hogy mészáros volt. azt mondhattyuk, hogy nem nagyot eset. de azt (TL 22)

eset. de azt kel néznünk, hogy micsoda fel ment volt., és (TL 22)

rendin volt, ugy meg láttyuk, hogy mélységben eset, az illyen állapotban (TL 22)

eset, az illyen állapotban láttyuk. hogy a királyoknak ura. a porból (TL 22)

de azt kel meg gondolnom hogy levelet irok, nem könyvet. hanem (TL 22)

tarthatta az a szerencsés vezér, hogy azt a dicsöséget el éri (TL 23)

a dicsöséget el éri, egyik ahogy, acsászár a feleségit igen szereti (TL 23)

feleségit igen szereti, másik a hogy, magát is igen kedvelli, hogy (TL 23)

mert a csak nem bizonyos, hogy már hadakozást nem kel várni (TL 23)

szinte minden bizonyal tudnok is hogy meg nem adgya azt, a (TL 23)

néném, de azért vagyunk keresztények, hogy bizzunk, ismét el felejtettem, hogy (TL 23)

hogy bizzunk, ismét el felejtettem, hogy levelet irok, és nem könyvet (TL 23)

irok, és nem könyvet. és hogy kédnek semmi szüksége nincsen az (TL 23)

ma itt ollyan nap vagyon, hogy két embert a mértékben tettek (TL 23)

gondolkodgyék.? a pedig csak azért. hogy az aszszonynyal nem kel félben (TL 23)

levélel nem fárasztani, meg mondám hogy szeretem a boszu állást, de (TL 23)

itéltetünk. hadakozásraé vagy békeségre. gondolom hogy az utolsoval vetnek itt lánczra (TL 24)

sophia felé, tudgya ö azt hogy nem lesz szüksége asok hadra (TL 24)

had mene el véle. elég ahogy, mind avezér. mind ajancsár aga (TL 24)

egyebért megyen sophia felé, hanem hogy közeleb legyen ahelyhez a hol (TL 24)

elküldötte aporta, akapicsi basával., abizonyos hogy ollyan reménység alat jöttünk ide (TL 24)

ollyan reménység alat jöttünk ide hogy hadakozás által mennyünk bé hazánkban (TL 24)

rendelés. az el volt végezve hogy mi ide békeségre jöjjünk, és (TL 24)

franczia a császáral, az igaz hogy franczia országban maradása nem lehetet (TL 24)

ki menni, az urunknak, amint hogy mihent ide érkezet. orleáns hertzeg (TL 24)

pénzt elegendöt adnak. és annyit hogy franczia országban hat esztendeig sem (TL 25)

bizzunk. és mind addig reméllyük hogy meg láttyuk azt a tündér (TL 25)

akitöl lehet, de a lehet hogy az egésségire vigyázon kéd, az (TL 25)

vigyázon kéd, az is lehet hogy szeret kéd. de azt nem (TL 25)

édes néném azon kelletet panaszolkodnom hogy igen hideg vagyon, és nehéz (TL 25)

most meg azon kel panaszolkodnom hogy meleg vagyon. azt ne gondollya (TL 25)

vagyon. azt ne gondollya kéd hogy kényeségböl cselekszem. mert valamicsoda nagy (TL 25)

pedig jol tudgya az okát hogy miért csinallyák ollyan magosan az (TL 25)

nem tudom, csak gondolom, azért hogy a szomszéd aszszonyt ne lehesen (TL 25)

mert atörök azt sem akarja hogy a feleségire nézenek., jol mondgyák (TL 25)

feleségire nézenek., jol mondgyák azt, hogy franczia ország. az aszszonyok paradicsoma (TL 25)

az aszszonyok purgátoriuma., elég a hogy nem lehet a házamban maradnom (TL 25)

elég meleg hirek, de gondolom hogy rövid idö mulva hideg hireket (TL 26)

bizonyosnak tarttyák. és attol tartok. hogy ótt ölelem meg kédet, ahol (TL 26)

gondolkodom., de azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet (TL 26)

napal hozák meg a hirit hogy 21 julÿ a vezér meg (TL 26)

kellene, mert el itélheti kéd, hogy minden portékámot fel raktam egy (TL 26)

keveseb atöbbinél. vannak itt ollyanok, hogy tizen sem rakhatnak meg egy (TL 26)

még nem tudom. eleg a hogy innét el visznek (TL 26)

de az egésség jó legyen. hogy az öröm is nagy lehesen (TL 27)

irni. hanem azt meg irom, hogy az uton eleget nevettem. a (TL 27)

sereg volt ollyan közöttünk., elég ahogy tegnap ide érkezvén, azt gondoltuk (TL 27)

tegnap ide érkezvén, azt gondoltuk hogy mind palotákban szállitnak bennünket; de (TL 27)

nem volna szükséges meg irni hogy csak három orányira vagyok kédtöl (TL 27)

kédtöl, mivel azt el gondolhatom. hogy ezt a szép Cánálist már (TL 27)

sem volna szükséges meg irni, hogy a Canalis parton vagyunk. a (TL 27)

mind ezeket. örömömben azért irom, hogy oly közél vagyunk egymáshoz, egy (TL 27)

ember pedig ollyan izetlen, kedvetlen, hogy még a feleségit sem öleli (TL 27)

meg, én pedig elig várom hogy kédet láthassam. de a még (TL 27)

kéttszer volt az a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik (TL 28)

kédet. de azt vettem észre, hogy mikor kédnél vagyok. a nap (TL 28)

azt jo meg tudni kédnek, hogy én telhetetlen vagyok a kéd (TL 28)

olvasásában. ha azt akarja kéd hogy jó kedvü legyek. gyakran kel (TL 28)

akoron nincsen szükségem a hegedüsre, hogy tanczollyak. mert azt tudom, hogy (TL 28)

hogy tanczollyak. mert azt tudom, hogy masokis ugy tarttyák, hogy egy (TL 28)

tudom, hogy masokis ugy tarttyák, hogy egy kedv szerént irot levél (TL 28)

táncznál. itt mi csak várjuk hogy szállást rendellyenek. addig sátorok alat (TL 28)

nálunk nem volt. azt akarja hogy mi mennyünk elsöben hozája, abbol (TL 28)

az illyen akadály. meg akadályoztattya. hogy az akadály el vettessék. és (TL 28)

méz. azt is el mondhatni, hogy ollyan az aszszonyok közöt, mint (TL 28)

gyöngyök közöt,. jaj el felejtettem. hogy soha sem kel egy aszszonyt (TL 28)

a nekem jó üzün esséké hogy a levélben káposztás fazéknak neveznek (TL 28)

azt is észre veheti kéd hogy már a bujdoso izraéliták. a (TL 29)

vagyon, azt is tudgya kéd hogy éppen atenger parton vagyunk. és (TL 29)

és ollyan igen atenger parton. hogy az én házam alá vizen (TL 29)

lakunk., távul azt mondhatná valaki. hogy valamely fö ispány háza, pedig (TL 29)

ide, és annyi portékánk vagyon, hogy fél ora alat kiki bé (TL 29)

asztal nem alkalmatlankodik, a valo hogy vagyon egy kis szék formára (TL 29)

meddig. elég az édes néném. hogy már mi itt a rakás (TL 29)

itt nálunk. mert azt reménlem hogy el jö kéd látogatásunkra; ugyan (TL 30)

hogy nagy szél tamada, gondolom hogy a habok meg rengették kédet (TL 30)

meg rengették kédet. elég a hogy az olta nem vagyok nyugodalomban (TL 30)

vagyok nyugodalomban. nekem ugy tettzik hogy az olta egy levélel ki (TL 30)

nem hallok kéd felöl, reménlem hogy nem járt kéd ugy mint (TL 30)

jonás, és nem lesz szükséges hogy valamely hal gyomrában küldgyem kédnek (TL 30)

ugy meg nem tudhatná kéd hogy mi tegnap a constancinápolyi kapu (TL 30)

irom, talám azt mondgya kéd. hogy miért terhelem annyi irásal, hale (TL 30)

nem irom, azt mondhattya kéd, hogy rest vagyok, rest nevet pedig (TL 30)

rest vagyok, rest nevet pedig hogy ne visellyek. inkáb le irom (TL 30)

mint mi, ugy is illik hogy ne legyen. leg aláb had (TL 31)

alacson állapotunkhoz. és tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját (TL 31)

mert ollyan napra jut még. hogy örökké valo nyomoruságban esik, akor (TL 31)

néném. és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem (TL 31)

fogvást nem irtunk egymásnak. leheté hogy illyen közel lévén egymáshoz., még (TL 31)

talám ugyan az az oka. hogy közel vagyunk és egymást gyakran (TL 31)

gyakran láttyuk., jaj miért mondám hogy gyakran. meg bocsás édes nénécském (TL 31)

rövid akéd levele. mikor tudom hogy az egésség jó. akor nem (TL 31)

is kedvesen vettem, amelyben látom hogy tegnap érkezet oda bercsényi ur (TL 32)

annak igen örülök, mert tudom hogy annál az uri aszszonynál el (TL 32)

Aztot még elöre által láttam, hogy bercsényiné aszszonyom meg fog kédnek (TL 32)

kédnek tettzeni, el mondhatni valoságal. hogy méltoságos aszszony. mert sokan viselik (TL 32)

az aszszonyok ellen:) elég a hogy azzal az uri aszszonyal. inkáb (TL 32)

valo dolgokrol. azt irja kéd hogy az aszszony orczáján. ollyan idös (TL 32)

idös korában is meg tettzik hogy iffiu korában szép volt. és (TL 32)

iffiu korában szép volt. és hogy most aszép télhez hasonlithatni. de (TL 32)

de azt ki ne nevetné. hogy azt szeretné kéd meg tudni (TL 32)

azt szeretné kéd meg tudni. hogy miért annak az uri aszszonynak (TL 32)

fejtem kédnek. az attol vagyon, hogy már házos lévén meg himlödczöt (TL 32)

meg himlödczöt. azt tudgya kéd. hogy az uri aszszonyokot másképen gyogyittyák (TL 32)

esze. ki egyet, ki mástjovallot, hogy a himlö meg ne lassék (TL 32)

azt jovalotta, hogy meg kel aranyozni az orczáját (TL 33)

aranyas orczával el itélheti kéd. hogy nem lehetet járni, és a (TL 33)

már a volt a mesterség hogy vegyék le, a sok féle (TL 33)

maradot. azért nem jovallom senkinek hogy meg aranyaztassa az orczáját. immár (TL 33)

az orczáját. immár tudgya kéd, hogy miért fekete annak az uri (TL 33)

de azt nem tudgya kéd, hogy holnap. a vezér szembe akar (TL 33)

nem vagyunk abban az állapotban hogy adhassunk, söt még mi is (TL 33)

mi urunknak pedig termeszete a, hogy kéretlen nem ád, annyi esztendöktöl (TL 33)

nem ád, annyi esztendöktöl fogvást hogy szolgálom, soha semmit nem kértem (TL 33)

kérni, az én hivatalom a, hogy szolgállyam hiven, és hadgyam azIstenre (TL 33)

nagyob gyalázatot mondani mint azt, hogy az adomért szolgál. tudgyaé kéd (TL 33)

az adomért szolgál. tudgyaé kéd., hogy most csak hamar egy leánybol (TL 33)

szerencsés nap. de azt tudom hogy igen akarnám ha azén lakadalmom (TL 33)

ha papirosra nem tenném is hogy sok uj esztendö napokot kivánok (TL 34)

jobbat, nem kivánhatok, mint azt, hogy az Isten adgya szent kegyelmit (TL 34)

pedig ollyan szokkal mondgyák ki, hogy az embernek ugy tettzik, mint (TL 34)

a kegyelemel valo tellyes szivet, hogy ne a földgye. hanem a (TL 34)

gyümölcsöt, én azt jol tudom, hogy az illyen szokást elnem hagyatom (TL 34)

kel., azt nem igazán mondgyák hogy gazdagot keres a köszvény. mert (TL 34)

minden levelemben nem irom is hogy szeretem kédet. már azt kédnek (TL 34)

és végtire ugy hozá szoknánk, hogy azt sem tudnok mit irunk (TL 35)

kéd, a kedveseb volna. reménlem hogy ebben az esztendöben nem leszünk (TL 35)

ollyan restek, a melyet kivánom hogy az Isten kegyelmiben tölttse el (TL 35)

néném, vevéé kéd észre tegnap, hogy mint örült bercsényiné aszszonyom azon (TL 35)

mint örült bercsényiné aszszonyom azon. hogy a fejdelem meg látogatta, mindennel (TL 35)

csinállyon. már csak azt vártam, hogy talám egypár tánczal kinállya meg (TL 35)

atáncz is savanyu. a valo hogy az aszszony mellet az az (TL 35)

is. azt kivánnya kéd töllem. hogy meg mondgyam micsoda itélettel vagyok (TL 35)

nem illik, mit csinállyak hát. hogy kédnek is engedelmeskedgyem, azt cselekszem (TL 35)

kédnek is engedelmeskedgyem, azt cselekszem, hogy az itélö székemben ülvén. onnét (TL 35)

azért is. mondom neki mindenkor. hogy micsoda irtoztato szép, de ez (TL 35)

itélö székemböl, és kéd lássa, hogy micsoda itéletet tettem, de az (TL 36)

székben ülhetnének, nekem ugy tettzik hogy abban az idöben nem kivántatnék (TL 36)

énnekem pedig nehéz azt szenvednem., hogy kéd ritkán ir, és énnekem (TL 36)

biroval is vagyon dolga kédnek, hogy egy kis levelel, minden haragját (TL 36)

dolgokrol, de nem irok, azért. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát (TL 36)

az oka, nem más, hanem hogy csak nem minden harmad napban (TL 36)

többet nevetek, mint itt, de hogy a vendéget meg ne unnyák (TL 37)

nagyob okát is mondom, a hogy, azidö rosz, és ollyankor járni (TL 37)

oldalára fordul, már azt gondolom hogy a halaknál leszek vacsorán. erre (TL 37)

erre azt fogja kéd felelni, hogy eleget jártam tengeren. én pedíg (TL 37)

pedíg azt felelem akéd feleletire, hogy azzal dicsérhetem magamot, hogy mindenkor (TL 37)

feleletire, hogy azzal dicsérhetem magamot, hogy mindenkor ollyan félénk voltam. és (TL 37)

mindenkor ollyan félénk voltam. és hogy nem tartok nyomoruságosab dolgot. mint (TL 37)

ügetvén alovon, estve. azzal kerkedik. hogy mint meg szánkáztunk (TL 37)

a fejdelemhez, kit is kéreté hogy lenne jelen a mulattságon. amelyet (TL 37)

a mulattság pedig abbol állot. hogy lovakot futtattak, flintábol, és apro (TL 37)

kelleték azután izenni a vezérnek, hogy igen mulattuk magunkot. és hogy (TL 38)

hogy igen mulattuk magunkot. és hogy császári mulattság volt; pedig elíg (TL 38)

mulattság volt; pedig elíg vártuk hogy eljöjjünk onnét, edes néném mely (TL 38)

hiszen. azt el hidgye kéd, hogy a vezérnek mind ajándekáért sem (TL 38)

Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen meg ijedtünk volt (TL 38)

is dölénkezünk. akor veszük észre hogy föld indulás, az emberek azt (TL 38)

indulás, az emberek azt mondgyák hogy ennél nagyobat nem értenek, az (TL 38)

indulás elöt egy orával láttuk hogy a vezér ment magát mulatni (TL 38)

hallottam, szüntelen is tartok attol hogy valamely kelletlen hirt ne hallyak (TL 38)

hallyak., bercsényiné aszszonyomot, tudgya kéd hogy karon kel vezetni pompával. mikor (TL 38)

megyen, de tegnap nem várta hogy fel emellyék helyeböl. mert futva (TL 38)

ugy féltenek. a tengerre menni, hogy tiz aranyért sem mentenek volna (TL 38)

okát kérdették töllök, azt felelték hogy a föld indulásban, a viz (TL 38)

egy hirt meg tudni. azért hogy bolhák. ne csipjék kédet, tudni (TL 39)

ne csipjék kédet, tudni illik, hogy két gyorgyiánus fejdelmet az attyafiai (TL 39)

a méltoságos fejdelmek ide jöttenek, hogy innét hajon a segittségel a (TL 39)

azt pedig ne gondollya kéd hogy ö méltoságoknak pénzek ne volna (TL 39)

viselik afejdelem nevet. mert abizonyos, hogy jobban szeretném a brassai biroságot (TL 39)

sem az ö fejdelemségeket. valo hogy a gyorgyiánusok az elöt hadakozok (TL 39)

irta volt kéd a minap. hogy már ért francziául. aztot igen (TL 39)

aztot igen jol cselekszi kéd. hogy idegen nyelvet tanul. bár a (TL 39)

a mi földink azon volnának hogy idegen nyelvre tanyitatnák gyermekeket, de (TL 39)

ollyan állapotal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra. és (TL 39)

de szükséges tudni. azon kivül, hogy a valláshoz a szükséges. hogy (TL 39)

hogy a valláshoz a szükséges. hogy holmi jo könyveket olvashasson; de (TL 39)

nem szükséges egy nemes aszszonynak, hogy az ura távul létiben, az (TL 39)

egy idegennek. ha meg visgálnok hogy micsoda levelet ir az ura (TL 40)

ki nem tud olvasni. és hogy micsodást ir a tisztartojának, meg (TL 40)

ir a tisztartojának, meg látnok hogy mindenik egy huron pendül, és (TL 40)

közöttök. arrol nem is szollok hogy mennyi külsö dolog történik ollyan (TL 40)

olvasni. és azt nem akarja hogy más meg tudgya, erre azt (TL 40)

csufos, és rövid eszü anyák., hogy nem jo egy leánynak hogy (TL 40)

hogy nem jo egy leánynak hogy irni tudgyon., azért hogy a (TL 40)

leánynak hogy irni tudgyon., azért hogy a szeretöinek ne irhasson. oh (TL 40)

maga dolgában., nekem ugy tettzik, hogy nem csak azért irok kédnek (TL 40)

nem csak azért irok kédnek hogy irni tudok, hanem azért hogy (TL 40)

hogy irni tudok, hanem azért hogy a hajlandoság viszen reá. ha (TL 40)

mind ezekböl azt hozom ki, hogy az illyen anyák nem okoson (TL 40)

adgyák. az el nem kerülheti hogy tudatlanságáért ne szenvedgyen. akár mely (TL 40)

tudom azt fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, még (TL 40)

édes néném nem akarok. tudom hogy kéd is velem egy gondolatban (TL 40)

nem tudna is. azon lennék. hogy meg tanyitanám ha töb esze (TL 40)

házam alá. sokszor azt gondolom hogy az ágyamban locsog a viz (TL 40)

Aztot jol mondgyák édes néném. hogy nincsen ollyan jo társaság. aki (TL 41)

vizen, pedig egy fertály ora., hogy igy eset, aztot igen bánom (TL 41)

bánom kédre valo nézve, tudom hogy gyakorta meg hántattya kéd magát (TL 41)

azt jol tudgya talám kéd, hogy ki követtye cselekette aztot hogy (TL 41)

hogy ki követtye cselekette aztot hogy bercsényi pérábol ki kötöszködgyék, addig (TL 41)

kettön kivül. és itt várjuk hogy hová fog bennünket vezetni a (TL 41)

aztot csak éppen azért bánnám hogy kédtöl meszéb lennék, de másként (TL 41)

lennék, de másként, azt akarnok. hogy ma vinnének el innét, mert (TL 41)

nem igérhet senki, mint azt hogy bizonytalan az állapottya. ihon már (TL 41)

de ki igérheti azt nékünk hogy állando legyen a hozánk valo (TL 42)

tyukoknak, a dicseretes ebben avezérben hogy az idegen országokrol valo dolgokban (TL 42)

mindenkor csak rea megyek arra, hogy holnap, vagy holnap után találkozhatik (TL 42)

énnekem csak azon kel törödnöm hogy mikor láthatom kédet. mikor nevethetek (TL 42)

szégyenlem én azt édes néném, hogy nekem kel a császári városban (TL 42)

töb hireket is tudnánk. avalo hogy ritka dolog. de amikor kéd (TL 42)

hinni, de az hogy lehet. hogy ót helyben lévén; még is (TL 42)

még is töllem tudakoza kéd. hogy mikor leszen audenciája a (TL 42)

töllem fogja kéd meg tudakozni. hogy mikor esik ót az essö (TL 43)

de engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy már meg volt. de talám (TL 43)

talám azt sem tudgya kéd. hogy mi formában volt. azt is (TL 43)

kéd, mint a mi atyánkot, hogy rend szerént amikor a császár (TL 43)

kéd, azt is tudgya kéd. hogy a ramazán nálok ollyan mint (TL 43)

tart, azis tudva vagyon kédnél. hogy ök akoron nap le mentig (TL 43)

mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy az audenczia ma volt, már (TL 43)

tiz embertöl. már azt várom. hogy holnap azt fogja kéd töllem (TL 43)

vagy alhatnék. én pedig tudom hogy alhatnám, mord kedvü is vagyok (TL 43)

láttya kéd. hogy ásiábol irok kédnek. ha áméríkában (TL 43)

magyarokot, elég az édes néném, hogy már ött naptól fogvást. itt (TL 43)

nem törödöm. hanem azon törödöm hogy nem három széken vagyok; de (TL 43)

josága, itt akarja az Isten hogy légy. azért itt sétály ezen (TL 43)

réten. az igaz édes néném hogy szép helyt vagyunk, a sátoraink (TL 43)

szép kastéllyokot, házákot épitenének., valo hogy europa széllyin elég város vagyon (TL 44)

hoza magával. azért el mondhatom. hogy egyszer a többi közöt lattam (TL 44)

a vizen, azigaz. édes néném hogy mi itt jol vagyunk, a (TL 44)

menni. aztot már észre vettem. hogy itt ásiaban is ugy szeretem (TL 44)

föképpen mostanában, mert azt mondgyák. hogy ótt kéteknél nagy pestis vagyon (TL 44)

borita. mink azt nem tudtuk; hogy mikor nagy esök vannak éppen (TL 44)

el. az a jó szerencsém. hogy még is fellyeb volt az (TL 45)

folyt el apatak, a valo hogy az özön viz csak estig (TL 45)

még két napig tart. gondolom hogy ide hadgyuk ásiát. avalo hogy (TL 45)

hogy ide hadgyuk ásiát. avalo hogy idejeis már quártélyban szállanunk, mert (TL 45)

keszülvén áitatosan, parancsollya egyik szolgájának, hogy mennyen kaikért. a ki által (TL 45)

is ki faradván. el felejti hogy communiora akar menni, és hogy (TL 45)

hogy communiora akar menni, és hogy az idö hamaréb tellyék. egy (TL 45)

ülni. akor veszi észre magát hogy a pipa aszájában, nagy nevetésel (TL 45)

nevettünk egész nap rajta. tudom hogy kéd is meg neveti azö (TL 45)

aminap a fejdelem arrol beszélgetet. hogy micsoda nagy buzgoságal kel bé (TL 45)

bé venni a communiot és hogy csak arrol kel akoron gondolkodni (TL 45)

forgács el fogad nevetve. mondván. hogy neki lehetetlen. hogy holmi nevettséges (TL 45)

nevetve. mondván. hogy neki lehetetlen. hogy holmi nevettséges dolgok nejussanak eszében (TL 45)

aza gondolat jöt az esziben. hogy mi jo volna. a papon (TL 45)

mind ezekböl meg üsmeri kéd. hogy ide viszá jöttünk, és a (TL 46)

taborozást el végeztük, a bizonyos hogy nem az ellenség elöl jöttünk (TL 46)

már itt abbol fog állani. hogy vagy bercsényi uram jö mi (TL 46)

de a sem. mulik el. hogy ellenünk ne vadászanak a portán (TL 46)

követi leg többet azon elmélkedik hogy nekünk árthasson, mi pedig leg (TL 46)

olvassáké az évangyéliumot,. gondollyáké azt, hogy még bé is kel a (TL 46)

azt parancsollya. a császároknak is. hogy meg bocsásanak az ellenségeknek, és (TL 46)

allégálni. a ministerim jovallották nékem. hogy a bujdoso magyarokot., bujdosásokban is (TL 46)

a politica ratio arra vit, hogy öket ollyan állapotban vessem. a (TL 46)

nem kellet volna azon igyekezni hogy el vegyed töllök azt a (TL 46)

purgatio, atalám tudva nincsen kédnél, hogy mi mostis abban a szándékban (TL 47)

mostis abban a szándékban vagyunk., hogy franczia országban viszá mennyünk. és (TL 47)

világosan. a mellyekböl, ki tettzik hogy nem kivánnya oda valo menetelünket (TL 47)

allapot a szerencsén fekünni, avalo hogy az ollyan ágy. nem igen (TL 47)

itt a magyar aszszonyokal. valo hogy kéd lesz egyedül érdélyi, de (TL 47)

kel ébreszteni, ma nyolczad napja hogy itt atelet ki telelvén, elhagya (TL 48)

füle meg csendül kédnek. jó hogy több füle nincsen kettönél, de (TL 48)

gyümölcsböl állot, már elöre tudom. hogy erre mit mond kéd; erre (TL 48)

volna. de azt tudgya kéd; hogy itt nem lehet ajándékot küldeni (TL 48)

szál rosábol állana is, valo hogy az illyen ajándék nekünk viszá (TL 48)

de azt kel meg visgálnunk. hogy itt szokás. a mi pedig (TL 48)

vizben teszik az éget bort. hogy meg hüllyön. a még a (TL 49)

villával. hát a jo szokásé, hogy a tatár nemes aszszonyok. meg (TL 49)

a biró elött. mondgyuk hát, hogy a jancsár aga küldhetet virágot (TL 49)

füleit. arosz hirre, a valo hogy aztot elöre el lehetet látni (TL 49)

azt izené a fejdelemnek általa., hogy a porta, job, és alkalmatosab (TL 49)

menetel. amellyet szivesen bánom azért, hogy egymástol továb esünk, mind ezekröl (TL 50)

kecske, nem lehetet meg tudnunk hogy micsoda magosságu volt az elött (TL 50)

arégiségiért kel becsülleni. ha igaz hogy pompeus tétette oda? mert aztot (TL 50)

semmit nem találni irásban, abizonyos hogy az a hires romai ember (TL 50)

járt; de a nem bizonyos hogy ö tétette volna oda az (TL 50)

volna oda az oszlopot; lehet hogy valamely görög császár munkája, vagy (TL 50)

mi közöm. inkáb el hiszem hogy ö tette. oda. csak hozzája (TL 50)

meg tudakozni, de azt tudom hogy pompeus meg nem fizeti nekem (TL 50)

nem tudok. hanem azt tudom, hogy már el küldöttenek oda. kik (TL 50)

egész bujdoso magyarok számára. és hogy a jövö holnapnak a közepe (TL 50)

el illantunk, azért azon legyünk. hogy azt a kis idöt hejában (TL 50)

nevessünk. attol ne félyen kéd hogy addig gyakorta meg ne látogassam (TL 50)

se attol ne tarttson kéd. hogy a nagy készület miat oda (TL 50)

hogy fél ora alat. mindenemet el (TL 51)

is nagyob., mit tehetünk rolla. hogy többem nincsen, tizen is vannak (TL 51)

hogy lehetne azoknak valamijek. avalo hogy kivált mi nékünk aketten hárman (TL 51)

a deák szokot. {…}; a valo hogy már. én is el mondhatom (TL 51)

és örüllyünk még elöre. annak; hogy holnap után. együt eszünk ebédet (TL 51)

egymástol, de gondollya el kéd hogy a török micsoda féle beszédekel (TL 51)

mondotta a vezérnek hogy talám mesze vagyon rodosto, és (TL 52)

talám mesze vagyon rodosto, és hogy közeleb szeretet volna lenni, a (TL 52)

ahely alkalmatos. de ne gondollyad hogy mesze legyen, mert csak annyira (TL 52)

ember azö török mondását! elég ahogy mindgyárt meg indulunk. és még (TL 52)

hanem csak arra kérem kédet hogy irjon mentöl gyakrabban, én pedig (TL 52)

Edes néném hanem mondanám is hogy ide érkeztünk, csak arrol meg (TL 52)

csak arrol meg üsmeri kéd. hogy honnét dátálom a levelemet. elég (TL 52)

dátálom a levelemet. elég az hogy azIsten szerencsésen ide hozot. mindnyájunkot (TL 52)

illik a bujdosokhoz., elég a hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de (TL 52)

leg elöször ót kezdem el. hogy jéniköböl 16 dik indulánk meg (TL 52)

nagy méltoságára eset a fejdelemnek hogy a császár gályát küldöt számára (TL 52)

forgács ur azt észre vévén, hogy nem a volna arodostoi ut (TL 53)

és nem tudván az okát. hogy miért megyünk a szigetek felé (TL 53)

és kezdé a fejdelemnek mondani. hogy a porta meg csalta. és (TL 53)

haszontalan vala bátoritani. és mondani., hogy talám aszelet akarják meg nyerni (TL 53)

lehet, és attol nem tart. hogy nicomediában vigyék, és arra okot (TL 53)

arra okot nem adot aportának. hogy akarattya ellen vitesse valahová. mind (TL 53)

bizonnyal el hitette vala magával hogy nicomediában visznek, és mind addig (TL 53)

basa pedig elöre rodostora mene, hogy rendelést tenne a szállások iránt (TL 53)

basa a fejdelemnek tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma (TL 53)

randittya, csak el hiheti kéd hogy jol meg vagyon randitva. aztot (TL 53)

az ember azt meg gondollya, hogy azok a szegény rabok. csak (TL 53)

csak nem mind keresztények, és hogy holtig ót kel maradni nekik (TL 53)

gondolni. azt gondolná az ember, hogy míndeniknek az egész karja ki (TL 53)

a lapát öket a valo hogy az ételeket meg adgyák, de (TL 53)

még is ingben dolgoztanak. azért hogy a fejdelem ót volt. és (TL 53)

mind ezekre azt mondaná kéd. hogy lehetetlen ezeknek a szegény raboknak (TL 54)

lehetetlen ezeknek a szegény raboknak. hogy szabadságokot ne suhajttsák, mind azon (TL 54)

lehetneé ollyan modot találni abban hogy meg szabadulhassanak. csak ezt felelék (TL 54)

már ezt a nyomoruságot; avalo hogy nem vártam ezt a feleletet (TL 54)

veszem az állatokot, elég a hogy. az egész bujdoso magyarok itt (TL 54)

midön meg hallották az örmények hogy közikben jövünk lakni, mert azt (TL 54)

mert azt jo meg tudni, hogy ebben a varosban negy féle (TL 54)

török birohoz) mentenek, mondván néki, hogy azt hallották. hogy a magyarok (TL 54)

mondván néki, hogy azt hallották. hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy (TL 54)

hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy az aszszonyokon. leányokon. még az (TL 54)

kéd is nevessen., elég a hogy. mi már itt helyben vagyunk (TL 55)

hellyeit, de azt el mondhatom. hogy háláadásal tartozunk Istennek, idevalo hozásáért (TL 55)

irok és nekem ugy tettzik hogy most eleget irtam. és 11 (TL 55)

fekünni. mert a csudálatos dolog. hogy az embereknek. és az aszszonyoknak (TL 55)

a pennát. arra kérem kédet, hogy a hozám valo szeretet meg (TL 55)

és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem zágont. de (TL 55)

oldalon fekszik. az is valo hogy europának éppen a szélyin vagyunk (TL 55)

pedig egy nap. a bizonyos hogy suhult a fejdelemnek job lako (TL 55)

pedig annyi szöllö hegyek vannak. hogy másut. egy vármegyében elég volna (TL 56)

nagy, torda vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi (TL 56)

által csak az. a dolgok, hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék (TL 56)

és octoberben. szedik meg. valo hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de (TL 56)

érkeznek. aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen aföldön el mondhatni egy (TL 56)

ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek ki ne láthassanak (TL 56)

okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a (TL 56)

mert a lakosok magok mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk (TL 56)

semmitöl nem tarthat. a valo hogy mink is sokan vagyunk, de (TL 57)

még ezután, csak azt bánom hogy mesze vagyon bercsényi ur töllünk (TL 57)

csak oda kel menni. hát hogy tölttsük az idöt. még az (TL 57)

tehetnek. velünk együt rolla. avalo hogy a nem nékik alkalmatlanab. hanem (TL 57)

az idö töltéséröl., a valo hogy egy klastromban. nincsen nagyob rend (TL 57)

azt pedig ne gondollya kéd. hogy leg kisseb változás is legyen (TL 57)

de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam. és mindenkor jelen (TL 58)

ahivatalom is azt hoza magával. hogy vigyázak a cselédekre. ezek tehát (TL 58)

czigánynék. ebböl el itélheti kéd. hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem (TL 58)

dolog törököt látogatni. egyik a hogy törökül nem tudok. másik a (TL 58)

törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok megyen (TL 58)

minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz megyünk, vagy ebédre (TL 58)

a régi dolgokot szereti beszélni. hogy leány korában micsoda mulattsági voltanak (TL 58)

voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz semmi nincsen. énnekem (TL 58)

az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák. de azután (TL 58)

nem tudom mit. azt gondollya hogy én azokot mind nagy figyelmetességel (TL 59)

mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy micsoda városban telepittettenek le bennünket (TL 59)

még meg nem mondottam kédnek. hogy én micsodás szokást tartok. az (TL 59)

tartok. az én szokásom a, hogy tiz orakor le fekszem, és (TL 59)

azért ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk (TL 59)

vigyázni. ha azt akarja kéd. hogy gyakran irjak. mászor többet, vagy (TL 59)

majd el felejtettem, meg irni, hogy az a veszet köszvény az (TL 59)

Hogy a kéd kis ujja meg (TL 59)

igen szükséges kédnek meg tudni. hogy mi négy napig el hadtuk (TL 59)

elsöben. meg kel kédnek irni, hogy mi végre ittuk a savanyu (TL 59)

honnét vették. de azt tarttyálk hogy igen hasznos. én ugyan nem (TL 59)

hasznos. én ugyan nem láttam hogy valakinek hasznát volna. magam is (TL 59)

nem a szükségért, hanem azért hogy mondhassam hogy sárban hevertem, nyárban (TL 59)

szükségért, hanem azért hogy mondhassam hogy sárban hevertem, nyárban pedig (TL 59)

de a görög papok. azért hogy egy nehány polturát nyerhessenek, azt (TL 60)

nehány polturát nyerhessenek, azt mondgyák hogy elsöben meg kel azt szentelni (TL 60)

hogy ha azt akarja valaki hogy ugy meg tisztullyon mint kristály (TL 60)

fertelmes. mi azt gondoltuk elsöben, hogy ollyan savanyu viz mint nálunk (TL 60)

szüntelen kel járni, vagy futni. hogy jobban használyon. forgács ur. mint (TL 60)

rázatta magát. és mikor érzette hogy a viz munkálodni akar. akor (TL 60)

szállot alórol. el hiheti kéd. hogy eleget nevettünk rajta., azt már (TL 60)

jo egésségem vagyon, azt tudom hogy két betegnek nem használt. az (TL 60)

az idöt, és azt nevette hogy mi mint vendégeskedünk. édes néném (TL 60)

pirongatás, nem árt némelykor, reménlem hogy mászor meg jobbittya kéd magát (TL 61)

is kel gondolkodni, ugy tettzik, hogy még más felé is bé (TL 61)

édes néném. csak vigasztalhattyuk magunkot. hogy (TL 61)

avalo hogy az Istenben, reménség ellen is (TL 61)

másokra is. mi azt akarnok., hogy csak a mi kivánságink szerént (TL 61)

kivánságink szerént folynának adolgok., és hogy holnap ugordhatnok által a fellyeb (TL 61)

hertzeg abékeségben azt teszi fel. hogy a spanyol király egy leányát (TL 61)

fogják küldeni most minden orán, hogy ót nevellyék fel. és hogy (TL 62)

hogy ót nevellyék fel. és hogy a spanyol királynak. az elsö (TL 62)

de azt is el mondhatni, hogy háláadatlanul bánik az urunkal. a (TL 62)

ki még most is kéredzik hogy bocsásák bé franczia országban, orléans (TL 62)

de még azt sem akarja, hogy nevezék elötte, ókul adván, a (TL 62)

de a fejdelmek azt tarttyák. hogy ugy vagy barátom. és atyámfia (TL 62)

köz népnek adtáké ki! valo hogy azt mindennek meg kellene tartani (TL 62)

magokot.. mind ezekböl azt láttyuk. hogy csak az Istenben kel biznunk (TL 62)

a mi fejdelmünk a bizonyos hogy bizik, és a mellet. minden (TL 62)

elég azt meg irni kédnek hogy bercsényi urfi ide érkezet még (TL 62)

hanem azt kel meg irni. hogy miért jöt ide. a franczia (TL 62)

a franczia király. meg engedvén. hogy egy magyar regyimentet alittson fel (TL 62)

alittson fel. azért ide jöt. hogy magyar katonákot gyüthessen, molduában, és (TL 62)

polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani (TL 63)

mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé (TL 63)

micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd, hogy ma nekem köszöntö levelet kel (TL 63)

térdemet, kivánom édes néném. szivesen hogy az Isten. lelki. és testi (TL 63)

áldását adgya kédre. az az. hogy bé tölttse a kéd szivit (TL 63)

mint bercsényiné. aki azt szeretné. hogy két oráig tartana a sok (TL 63)

urat nagy térd hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok (TL 63)

nem tölti ezt az esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen (TL 63)

egyéb ajándékot nem kivánok hanem hogy ebben az esztendöben is ugy (TL 63)

aztot pedig ne kivánnya kéd. hogy jobban szeressem kédet. mert ha (TL 63)

haragos és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam (TL 64)

is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam a mit (TL 64)

kéd panaszolkodni, és pirongatni engemet. hogy még annál inkáb kellene kédet (TL 64)

azt már régen tudgya kéd, hogy bercsényi urfi innet el repült (TL 64)

tudnák meg mondani., elég a hogy már néki régyimentye vagyon akinek (TL 64)

mondom feleségestöl, mások. azt mondgyák hogy nem feleségestöl. a mi papjaink (TL 64)

a mi papjaink azt mondgyák. hogy az eszterházi urnak ugy vagyon (TL 64)

uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura, mert akivel (TL 64)

a papok is azt mondgyák. hogy eszterházi urnak. nem valoságos felesége (TL 64)

két szoval meg mondom kédnek. hogy miben vagyon adolog. eszterházi ur (TL 64)

nem jóé aházaságok. elég ahogy az idöt el töltöm nálok (TL 65)

keveset; azt el mondhatni felölle hogy emberség tudó aszszony, és el (TL 65)

vagyok, azt tudgya meg kéd, hogy forgács ur. el hagya bennünket (TL 65)

nem lakhatot egy városban, lehet hogy mindenik okozta. az elmenetelét; lengyel (TL 65)

akar lakni, nekem ugy tettzik hogy illendöb lett volna atöbbivel itt (TL 65)

savanyu viznél voltunk; ugy látom hogy mindenkor el megyünk oda annak (TL 65)

ki kerte vala a fejdelmet hogy menne. hozája. mivel ót igen (TL 65)

ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben (TL 65)

azt már egyszer meg irtam hogy négy féle nemzettség lakja avárost (TL 65)

görög, őrmény, török. sidó, és hogy nagy kereskedés vagyon itt, mind (TL 65)

hoznak; a lakosokrol azt mondhatom, hogy a török lakos itt felesen (TL 66)

a midön pestis vagyon. ritka. hogy mind anégy nemzettség közöt volna (TL 66)

meg, arra ollyan itéletet teszen. hogy fel nem akaszttyák. ha fizethet (TL 66)

de hanem, abban bizonyos lehet hogy meg hoszabittyák anyakát. itt pedig (TL 66)

temetésért. házaságért,, mind fizetni kel. hogy a gyapotat, és a szöllöt (TL 66)

a szöllöt meg szedhessék, fizes. hogy ki ki a maga borát (TL 66)

bé zárattya. akor fizetni kel. hogy ki nyithassák, egy szoval csaknem (TL 66)

kel fizetni azt mondhatná kéd. hogy az ezerekre megyen., valo hogy (TL 66)

hogy az ezerekre megyen., valo hogy sokra megyen. de nem megyen (TL 66)

ezekre, nem kel azt mondani hogy a lakosokot nyomorgattya a török (TL 66)

azon felyül fizetni kel. azért, hogy két százat nem csaptak rajta (TL 67)

sok kopácsolást hallyuk egész éttzaka, hogy nem is lehet alunni. aztot (TL 67)

ki nyitva. azt nem mondom. hogy szaladnál töllök ha van,-nak (TL 69)

házakra, annak fejét, bé takarják, hogy ne lásson, azt akarják. órrára (TL 69)

ki ki ád, néki annyit. hogy el teszi, annak felit. lakja (TL 70)

tettzik, ollyan rosznak, azért láttzik hogy itt töltünk, esztendöket, sok unadal (TL 70)

kéd számára csináltam, mert tudom hogy akéd itélö széke elött. meg (TL 71)

hegyén. hanem csak azon törödöm. hogy ez a levél talállya kédet (TL 71)

szomoruságunknak pedig az, az oka, hogy tegnap vettük hirit a fejdelem (TL 71)

állapottyán. mindenkor kelletet busulni. avalo hogy igen keveset laktanak együt. de (TL 71)

egy szegénynek, amidön azt láttya. hogy a fejdelmi nagy házbol valok (TL 71)

valok is. szükséget szenvednek. és hogy ezekel is ugy bánhatik az (TL 71)

meg. 43 esztendös korában, a valohogy a fejdelem szivesen bánnya. de (TL 71)

urakot, nem gondolhatnáké azt felöllök, hogy talám az Istennek rendelése nem (TL 72)

mely nehezen esék akirálynak., gondolván, hogy majd fel fogja ötet magasztalni (TL 72)

két rövid példát hozok elö. hogy meg lássa kéd. hogy mi (TL 72)

elö. hogy meg lássa kéd. hogy mi is tudgyuk az a (TL 72)

észre vévé. és kérdé tölle, hogy miért nézne mindenkor a kerékre (TL 72)

király felelé néki. azt nézem hogy a mely része akeréknek fent (TL 72)

mindenkor vagyon ollyan jó kedvem. hogy historiábol beszéllyek. egy számosi király (TL 72)

maga magának akart szomoruságot okozni, hogy had busulhasson ö is valaha (TL 72)

esék. és akoron észre vévé. hogy a jó idök után, esö (TL 72)

után, esö szokot lenni, és hogy azt a szomoruságot kel mi (TL 72)

historiábol. hanem csak azt mondom. hogy ne essünk kettségben. az Isten (TL 73)

igen kezd sétálni. azt mondgyák hogy kéteknél bövségel vagyon. az egésségre (TL 73)

valo néném. arra vigyázon kéd. hogy a csont egésséges legyen., és (TL 73)

othon kel ülni. és reméllyük hogy a jó Isten meg tart (TL 73)

irok. meg láttya kéd abbol. hogy vagyon abban valami. abban avagyon (TL 73)

vagyon abban valami. abban avagyon. hogy ide három mély földnire kelletet (TL 73)

miat., vagyon immár két napja. hogy itt vagyunk sátorok alat, egy (TL 73)

el hatot. vagyon ollyan nap. hogy más fél száz embert is (TL 73)

táborozunk. egész ház népestöl. avalo hogy szép helyt vagyunk szálva. de (TL 73)

nagy félelemben vagyok. mert tudom hogy kéteknél is nagy a pestis (TL 74)

a bujdosásban is bujdosni kel. hogy valamiben hasonlok lehessenek az Istennek (TL 74)

egésségire vigyazon kéd. nem lehet hogy még is illyen szomoruságunkban meg (TL 74)

nevettünk. meg irtam vala kédnek, hogy bercsényi ur. az aszszonyal hozánk (TL 74)

dagadás volt. mindgyárt azt gondolta hogy talám pestis. senkinek nem szollot (TL 74)

mult adagadás, el hitette magával hogy pestis volt. az ö áitatos (TL 74)

felejtettem volna kédnek meg irni, hogy mi a szomoru állapotunkhoz valo (TL 74)

micsoda állapotban vagyunk. a bizonyos hogy hozzánk illik agyász, ha szinte (TL 74)

mert ollyan szomoru állapotban vagyunk, hogy azt sem tudom. ha tudoké (TL 74)

menének, itéllye el kéd ezekböl hogy micsoda szomoru napokot töltünk. itten (TL 75)

ugy fel zavarta az elménket. hogy én mindenkor csak. azt képzelem (TL 75)

mindenkor csak. azt képzelem magamban hogy beteg vagyok., és az illyen (TL 75)

hányszor feküdtem már ugy le. hogy nem gondoltam viradtát érni. nem (TL 75)

gondoltam viradtát érni. nem azért. hogy valoságal érzettem volna valamely változást (TL 75)

változást az egésségben. hanem azért. hogy az elmének nyughatatlansága okozta bennem (TL 75)

gondolatokot. azt ne gondollya kéd hogy csak én vagyok. igy, mivel (TL 75)

sok járásal töltöm az idöt. hogy mégis valamivel mulassam magamot. a (TL 75)

nevetés pedig ollyan ritka nálunk. hogy ha még igy leszünk sokáig (TL 75)

hol mindenkor nevettek. a mint hogy azt olvastam egy régi városrol (TL 75)

azt olvastam egy régi városrol. hogy a lakosoknak mindenkor nevetni kelletet (TL 75)

sem beszélhettek ollyan nagy dologrol, hogy nevetés nélkül beszélhettekvolna az apjok (TL 75)

egymásnak nevetésel adták tudtára. avalo hogy nem szeretném az ollyan városban (TL 75)

holnapig is, de azt gondolom hogy talám még ót sem nevetethetnének (TL 75)

de mi nem is gondoltuk hogy még a veszedelmes legyen; a (TL 76)

harmad nap mulva csak hallyuk., hogy pestisben meg holt. azt a (TL 76)

állapotunkban valo létünkröl, a mint hogy soha el sem felejtem. és (TL 76)

és mindenkoron eszemben fog jutni hogy micsoda napokot töltöttünk itt ell (TL 76)

elötte el végezem levelemet lehetetlen hogy meg ne irjam kédnek az (TL 76)

és ne avászon palotára. kivánom hogy az Isten tarttsa meg kédet (TL 76)

is adhatunk elegendö hálákot azurnak. hogy illyen nagy pestisben meg tartot (TL 76)

hitetheti kéd magával hogy örömmel jöttünk viszá. és ollyan (TL 77)

szabadul. csak mi tudhattyuk aztot. hogy micsoda unadalmas napokot töltöttünk ótt (TL 77)

kisseb, de talám el mondhatni, hogy sullyosab. atesti inségnél, mivel akár (TL 77)

ahoz alkalmaztattya magát. ettöl vagyon. hogy sokakot látunk ollyanokot. a kiknek (TL 77)

elme nyughatatlansága. atesti fáradságnál. és hogy egy oráig valo bu, és (TL 77)

ezeket csak azzal fejezem bé. hogy mindenkor csak az Isten segittségit (TL 77)

avárosiakot, nem is emlékeznek rea hogy ebben avárosban illyen nagy pestis (TL 77)

micsoda feledékeny nyavalyában voltam eddig. hogy el felejtettem kédnek meg irni (TL 77)

de azt is tudgya kéd. hogy egy emberséges embert vesztettünk el (TL 77)

országban: azt is el felejti hogy hová való. de attol tartok (TL 78)

hová való. de attol tartok hogy ismét itt temetés ne legyen (TL 78)

itt temetés ne legyen, és hogy a szemit bé ne hunnya (TL 78)

bé fedni az orczáját. azért, hogy valamely gondolatokot ne okozon; mind (TL 78)

mind ezekböl észre veheti kéd hogy bercsényiné aszszonyrol szol az irás (TL 78)

egy olvad. azt tudgya kéd. hogy illyen idös korában is, mindenkor (TL 78)

és maga is veszi észre hogy nem sokára, le kaszállyák aszénát (TL 78)

menetelröl volt, de már láttya hogy hamaréb meg láttya meny országot (TL 78)

meny országban menni. elég a hogy amicsoda állapotban vagyon ez az (TL 78)

az uri aszszony. azt gondolom hogy az örökös hazájában megyen most (TL 78)

dél után. már észre vettük. hogy csak hamar el aluszik. holmi (TL 78)

vitte., ugy tettzik édes néném. hogy hatvan kilencz esztendö mulva. csak (TL 79)

mondhatni arrol az uri aszszonyrol, hogy igen jó erkölcsü áitatos aszszony (TL 79)

aszszony volt. azt is elmondhatni. hogy mindenkor nagy méltoságban élt. és (TL 79)

tettük koporsoban szegényt. és gondolom hogy a jesuitákhoz viszik bé innét (TL 79)

viszik bé innét. constancinapolyban., tudom hogy ót lesz kéd a temetésin (TL 79)

lesz kéd a temetésin, tudom hogy már azt várja kéd, hogy (TL 79)

hogy már azt várja kéd, hogy meg irjam micsoda állapotban volt (TL 79)

halálán volt. akor ugy történt hogy alut. nem akarták fel költeni (TL 79)

alut. nem akarták fel költeni. hogy jelen ne legyen. a midön (TL 79)

fel ébredet. és meg tudta hogy a szegény aszszony nincsen már (TL 79)

már a világon. akor avalo hogy egy keveset könyvezet. mi azt (TL 79)

keveset könyvezet. mi azt gondoltuk. hogy majd nagy zokogásokot fog tenni (TL 79)

és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem (TL 79)

az utolso leveliböl látom kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy (TL 79)

jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene csufolni a keserüségben (TL 79)

csufolni a keserüségben lévöket, mondván, hogy más kézre kerül amadár, ha (TL 79)

a gazdag eszi meg., elég ahogy akéd jövendölese bé fog (TL 79)

mivel atitkot meg kelletet tudnom, hogy susi most minden orán bercsenyiné (TL 80)

kéd micsodások aleányok. aztot tudom hogy a szivnek semmi része nem (TL 80)

házaságban. aztot maga is tudgya. hogy a testnek sem lészen. de (TL 80)

a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen a (TL 80)

zengjen a fülünkben, alig várjuk hogy el mondhassuk a segéllyét, azt (TL 80)

a segéllyét, azt kédre hagyom. hogy kéd mondgya ki a sententiát (TL 80)

mind illyeneké a leányok. elég ahogy a jövendöbéli vö legényt. vagy (TL 80)

mosdik. mert azt tudgya kéd. hogy a szegény aszszony éltében egy (TL 80)

akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egésségit (TL 80)

tarthassa meg az egésségit. és hogy micsoda idökben, és napokban kel (TL 80)

kalendariumot csináltam neki, azt mondgya. hogy nem szereti az ollyan kalendariumot (TL 80)

szereti az ollyan kalendariumot. lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. az (TL 80)

mutat. hanem csak arra oktattya. hogy mikeppen vigyázanak. életekre. és egésségekre (TL 80)

kéd. de susi azt mondgya. hogy el kel égetni. mert gyakorta (TL 81)

kel égetni. mert gyakorta mondgya hogy különösön. én pedig ködös, mind (TL 81)

mind ezekböl el itélheti kéd. hogy ma itt házaság lesz. de (TL 81)

is jo meg tudni kédnek. hogy lakadalom nem lesz., és hogy (TL 81)

hogy lakadalom nem lesz., és hogy csak száraz korttyot nyelnek a (TL 81)

leszen jobban dolga. elég a hogy., ma esküt meg bercsényi ur (TL 81)

néném. azt is ehez teszem. hogy mi jol vannak az ollyanok (TL 81)

szükségért házasodot meg. mint azért hogy vagyon modgya benne, mert üsmerek (TL 81)

én ollyat. kéd is üsmeri hogy nagyob szüksége volna aházaságra. mint (TL 81)

ót meg mondgya abirónak. hogy ezt a személyt el veszem (TL 82)

megyen a dolog. szeretném tudni, hogy mit mondanának erre a mi (TL 82)

a mi erdélyi aszszonyaink. fogadom hogy sok mondaná. placet. de talám (TL 82)

illyen törvény szokásban volna,. tudom hogy, a ma lett bercsényiné fog (TL 82)

annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a (TL 82)

miat, erre azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak (TL 82)

én meg azt felelem erre. hogy mind a szivem. mind az (TL 82)

által azt meg kel vallanom. hogy az a kételenség, tettzet, a (TL 82)

egy kis háragos pirongatás azért hogy annyi ideig látni nem mentem (TL 82)

talám job volna ha lehetne. hogy az orvoságot is. kerüllye el (TL 82)

jó volnék. azt kellene mondani, hogy mindent véghez vihetek abban. aki (TL 82)

nem csudálom, mikor hallom másoktol, hogy a hazáját el felejtheti az (TL 82)

volna, a ki is irja, hogy gratiát szerez, ha bé akarok (TL 83)

ha bé akarok menni, és hogy, az uram halandó lévén, holta (TL 83)

ollyan istentelenek, akik azt tarttyák, hogy az Isten a világot teremptvén (TL 83)

teremptvén, magára a világra hadta. hogy mennyen a mint mehet. és (TL 83)

mennyen a mint mehet. és hogy az aprolékos dolgokra nem vigyáz (TL 83)

aprolékos dolgokra nem vigyáz. valamint hogy az orás, meg csinálván az (TL 83)

is arra tanyit az évangyélium. hogy az Istennek, ollyan gondgya vagyon (TL 83)

szegényre. valamint egy királyra. és hogy minden dolgunknak. az ö akarattya (TL 83)

hinnök, azt is kellene tartanunk. hogy nincsen más világ. és hogy (TL 83)

hogy nincsen más világ. és hogy csak a nagy urakért. a (TL 83)

terh vonásért, ne adgya Isten, hogy illyen hiszemben legyünk, és hogy (TL 83)

hogy illyen hiszemben legyünk, és hogy ebben. csak a nével valo (TL 83)

kövessük. mert én azt hiszem hogy az Istennek ollyan gondgya vagyon (TL 83)

valamint a leg gazdagabbéra. valo hogy világi modon, azok jobban vannak (TL 83)

akarattya rajtunk. észre sem veszem. hogy uj házas aszszonyon kezdem el (TL 83)

nem árt. és láttya kéd. hogy az Isten akarattyára hagyom, hogy (TL 83)

hogy az Isten akarattyára hagyom, hogy nekem még abban modom nem (TL 83)

ért még meg, én is. hogy még el nem jöt az (TL 83)

az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon és az egésségire (TL 83)

uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem szabhatni. mind azon (TL 84)

A valo jó kata, hogy leánykorodban. ha részesé tettél, volna (TL 84)

azt én régen tudtam. akása hogy meg ne, égessen meg futtam (TL 84)

nem vehetem. kédnek válaszát. tudom hogy kéd is ritkán, és késön (TL 84)

husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillenttsek. ennek elötte husz (TL 84)

még is azt irja kéd. hogy már ideje volna. kéd látni (TL 84)

a leveleimel, azt irja kéd. hogy nem emlékezik reá, hogy még (TL 84)

kéd. hogy nem emlékezik reá, hogy még maszor is meg irtam (TL 84)

volna kédnek a mesét, és hogy irjam meg a magyarázattyát, eleget (TL 84)

mert kéd csak azt tarttya, hogy jób a házaság. a penitentzia (TL 84)

a penitentzia tartásnál, a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden (TL 84)

és a házaság szenttségei közöt, hogy az elsö szenttséget. szánásal. bánásal (TL 84)

leányt a kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az (TL 85)

más képpen meg öletni, hanem hogy éhel halyon meg, azért a (TL 85)

annyának. a tömlecz tarto látván hogy két hét mulva is az (TL 85)

megyen. és ót meg jelenti hogy annyi ideig az aszszony étel (TL 85)

beszelgetvén, parancsollya a tömlecz tartonak. hogy nagyob vigyázásal légyen.. és hogy (TL 85)

hogy nagyob vigyázásal légyen.. és hogy az aszszony leányát is jobban (TL 85)

tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt vegezi (TL 85)

az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a rab (TL 85)

lesi a rab aszszony leányát. hogy mit csinál mikor az anyával (TL 85)

honnét titkon, mindent meg láthat hogy mit csinálnak a tömlöczben. másnap (TL 85)

megyen: és akor láttya meg, hogy mivel élt annyi ideig arab (TL 85)

tömlecz tarto elö beszélvén. atanácsban. hogy miképpen szopta a rab aszszony (TL 85)

rab aszszony a leányát. és hogy minden nap. ugy szoptatta az (TL 85)

többet találunk. meg bocsáson kéd. hogy ezt találám mondani. azért most (TL 85)

Annak igen örülök hogy ollyan hoszas betegség után az (TL 86)

és gyakran meg kel ölelgetni, hogy leg aláb még vagy harmintz (TL 86)

volt szükség bocsánatot kérni azért, hogy annyi ideig nem irhatot kéd (TL 86)

nem volna szükséges meg irni, hogy micsoda örömel olvastam akéd régtöl (TL 86)

köszönöm is most az egyszer, hogy két vagy három levelemre választ (TL 86)

let volna, annak pedig örülök hogy oly igen fogja kéd párttyát (TL 86)

aszszonyoknak. mert abbol észre veszem. hogy már job eröben vagyunk, nem (TL 86)

vagyunk, nem mondottam én azt, hogy nelegyen jó szivü aszszony, de (TL 86)

királyné, sinort csinált, akirály kérdette hogy minek csinálya a sinort, arra (TL 86)

a sinort felelé a királyné. hogy tégedet meg fojttsam véle. ezt (TL 86)

magaban, franczia országban valo menetelét. hogy ót a királytol segittséget nyerhessen (TL 86)

lajos szép igéretekel biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö (TL 86)

de alkalmas idö mulva, látván. hogy csak a biztatásal tartanák. ujontában (TL 86)

vigasztalni. azt felelé mind azokra, hogy a burgundiai hertzegel valo hadakozás (TL 86)

valo hadakozás volt az oka. hogy annyira halasztotta a segittség adást (TL 86)

ki adván aválaszt meg vallá hogy tölle nem kel semmit várni (TL 87)

nem kel semmit várni. és hogy a mely segittséget igért, azt (TL 87)

levelet egy urnak adgya kezében. hogy a királynak adgya meg. amidön (TL 87)

dolgainak roszul valo folyásán, mondván. hogy minden segittségtöl meg fosztatván., másnak (TL 87)

Isten anépére is terjesztené büntetését. hogy pediglen oka ne legyen nyomoruságoknak (TL 87)

arra kénszeritti az egész országot. hogy a fiát királyoknak üsmerjék., és (TL 87)

mindgyárt dom antonio után külde. hogy téritenék viszá uttyárol, és meg (TL 87)

viszá uttyárol, és meg parancsolá. hogy segittségel vinnék viszá az országában (TL 87)

vévé ezt ahirt. tartván attol hogy könnyü volt le tenni akirályi (TL 87)

sziv fájdalommal. elöre által látván. hogy talám a fia ellen lészen (TL 87)

városában érkezvén, micsoda álmélkodásal látá, hogy az uj király egész udvarával (TL 87)

a koronát, csak arra kérvén, hogy attyai szeretetitöl ötet meg ne (TL 87)

antonio csudálkozván a fia cselekedetin. hogy egy ollyan iffiu fejdelem oly (TL 88)

koronát. hozája valo szeretetiböl, gondolá, hogy nem lehetne nagyob háláadásal fiához (TL 88)

arra kénszeritti vala az attyát. hogy ülne a királyi székiben, az (TL 88)

pedig arra kére a fiát. hogy abbol le ne szállana, és (TL 88)

meg. az is tettzik nekem, hogy nem lakom sátor alat. mert (TL 88)

nem engedte volna meg kéd. hogy le tegye a koronát. meg (TL 88)

nem, de azért kevesen dicsérik. hogy a fia csak hamar meg (TL 88)

aztot olvassuk egy romai császárol. hogy különös (TL 88)

nem maradhatván a fiahoz megyen. hogy el vegye tölle a császárságot (TL 89)

a fia mellé athronusban. gondolván hogy mindenek örülni fognak annak, és (TL 89)

föképpen a hadi rend. annyira hogy ölésel fenyegeték avén császárt. aki (TL 89)

avén császárt. aki is látván hogy nem ugy ment a dolog (TL 89)

dicséretesebben cselekedék ennél acsászárnál. avalo hogy, egy keresztény királynak. jobb erkölcsünek (TL 89)

császárnak. azt jol mondgya kéd. hogy soha sem kel hirtelenkední mikor (TL 89)

az okoság azt hoza magával., hogy mindenkor, mindent, okosan kel kezdeni (TL 89)

mi ollyan nyomoru férgek vagyunk hogy semmit jol elnem végezhetünk, hogy (TL 89)

ót el rendeltek felöllünk, abizonyos hogy a szerént kel iromtatnunk, és (TL 89)

édes néném azt tudgya kéd. hogy ami urunk egy darab idötöl (TL 89)

noha a mulattság mind egy, hogy pediglen tegnap viszá költözöt avárosban (TL 89)

viszá költözöt avárosban. fogadgyuk fel. hogy kéd azt nem tudgya. de (TL 89)

azt könyv nélkül tudgya kéd, hogy szeretem kédet, ha az egésségre (TL 89)

két hétig, engemet itt hagyot hogy gondot visellyek aházra. és a (TL 90)

tarttson. de addig ugy busulok. hogy majd meg halok örömömben. a (TL 90)

örömömben. a minap susival beszélgettünk hogy mint lett aházasága, és hogy (TL 90)

hogy mint lett aházasága, és hogy ennek elötte más fel esztendövel (TL 90)

fel esztendövel nem gondolta volna hogy grofné legyen belölle. (noha jó (TL 90)

jó erkölcsiért meg érdemlette). elég ahogy, abeszélgetés közben. elébeszéltem neki hogy (TL 90)

ahogy, abeszélgetés közben. elébeszéltem neki hogy micsoda csufos, és szerencsés házasága (TL 90)

közönségesen az a szokás vagyon. hogy a lakadalom napján. az ebéd (TL 90)

és onnét az ágyban. elég ahogy, az iró deák. vígan volt (TL 90)

meg hidegitti benne a szeretetet, hogy a tánczot el hadgya. és (TL 90)

és meg izeni a mátkájának. hogy ellene mond a véle valo (TL 90)

neki tettzik, el itélheti kéd hogy micsoda szomoruságal fogadá a leány (TL 90)

a deák együgyüségét. elég a hogy, a biró másnap meg tudván (TL 90)

a biró másnap meg tudván. hogy miben mult el aházaság. hivattya (TL 90)

képen eleiben adgya oktalan cselekedetit. hogy egy olyan csekély dologért a (TL 90)

félben hadta. a biró látván hogy nem akarna magában szálni, és (TL 90)

leányt el venni, mondá néki. hogy mivel a leánynak ellene mondottál (TL 90)

a biró meg mondgya aleánynak. hogy ö elveszi (TL 90)

de mind azon által ugy hogy, csak titkos felesége legyen. az (TL 91)

ezekböl meg láttyuk édes néném hogy mely csudálatos uton vezetetünk. ha (TL 91)

utat nem üsmérjük is. és hogy gyakorta, a szerencsétlenség, szerencsére szolgál (TL 91)

is ki ne gondolta volna hogy az a kis szél. holtig (TL 91)

mind azon által a leányoknak. hogy az ollyan széltöl várják szerencséjeket (TL 91)

az iró deákrol. azt mondom hogy csak az ollyan szélre volt (TL 91)

fujja a szeretetet, meg erdemli hogy a leányok sok babot, és (TL 91)

füstöllyék, valamint a sodort. tudom hogy kéd is erre itéli öket (TL 91)

együt. de azt kellene bánnom. hogy nem ugy töltöm. amint kellene (TL 91)

és most kellene jo lenni, hogy akor jobb lehetnék. csak azt (TL 91)

egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly az erekben avér (TL 92)

van. de csak azért haragszom hogy némelykor rövidek. holot soha hoszu (TL 92)

nekem. és ollyan örömmel olvasom. hogy némelykor csak azért irok rövid (TL 92)

csak azért irok rövid levelet. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát (TL 92)

nem minden tud ollyat irni. hogy tessék. vannak ollyanok a kik (TL 92)

ékesiteni, ollyan izt adnak annak. hogy tettzik. meg bocsasson a kéd (TL 92)

bocsasson a kéd veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony (TL 92)

ne hogy azt nemondgya kéd. hogy a káposztához hasonlittom a kéd (TL 92)

csak azért is azt mondom. hogy a szépen irt levél. az (TL 92)

elsöben is azt teszem fel. hogy azok a hires romaiak nem (TL 92)

nem elégé. ha azt mondom. hogy erdélyi czimer, hogy ha pedig (TL 92)

könyvem el készül. azt akarom. hogy atöbb hires auctorok közi számláltassam (TL 92)

irok. azért is jutot eszemben. hogy régenten, siciliában, volt egy görög (TL 93)

a lakosok ollyan torkosok valának hogy nagy ajándékokot adtanak az ollyan (TL 93)

és ollyan nagy kényeségben éltenek, hogy az városban nem szenvedték az (TL 93)

még kakasokot sem tartottak, azért. hogy fel ne ébreszék álmokbol. leheté (TL 93)

mint laktanak volna. a valo hogy vannak ollyan barátok. a kik (TL 93)

de hiszem tudok ollyan historiát hogy egy aszszony meg ett egy (TL 93)

Cleopátra egyszer azon vetekedet antoniusal. hogy mellyik adhat közüllök drágáb ebédet (TL 93)

közüllök drágáb ebédet. antonius. mondotta. hogy ö adhat három vagy négy (TL 93)

ezer forintos ebédet. Cleopátra felelé. hogy a mind semmi. és másnap (TL 93)

eszi. és mondgya, antonius latodé hogy én meg ettem egy millium (TL 93)

készitettek minden nap. ugy hogy akár mellyikében ment a polgár (TL 94)

irok töb bolondságot. hanem valoságot hogy szivesen szeretvén kédet. maradok (TL 94)

Mindenkor pirongat. kéd levelében hogy meg nem irom kédnek, mint (TL 94)

suhajtunk, ollyan jó kedvünk van, hogy majd meg halunk bunkban, mit (TL 94)

rosz vagyok. és attol tartok. hogy az is ne maradgyak; de (TL 94)

csak egy volt. akiröl mondgyák hogy hét száz paripát tartot., azt (TL 94)

az istálloban megyen, azt láttyuk hogy constántinus császár, meg parancsolta. a (TL 95)

császár, meg parancsolta. a gubernátoroknak, hogy szekereket. vagy más egyéb utra (TL 95)

mehettenek volna. de ebböl láttyuk hogy a püspökök közönségesen nem tartottanak (TL 95)

alkalmatosságot az utozásra. a bizonyos hogy egy alexandriai pátriárchátol. akik gazdagok (TL 95)

de még is azt láttyuk. hogy a hires sz. athanásius gyalog (TL 95)

a szamáron valo járást. avalo hogy {…} márton szamárra ült. és azon (TL 95)

diécésiseket mentek látogatni, ugy annyira hogy a szegény plebánusok kénszeritetének panaszt (TL 95)

szegény plebánusok kénszeritetének panaszt tenni hogy a püspökök sok kisérökel szálván (TL 95)

a melyen járhassak. a bizonyos hogy ez a szent pápa. inkáb (TL 95)

a neve nem jut eszemben, hogy Constancinápolyban akarván menni, ahajobol thessálonika (TL 95)

aszszonyát. a ki is látván hogy reá nem ülhet, a pápának (TL 95)

ajándékban, édes néném. avalo hogy mi azt igen szép dolognak (TL 96)

dolognak tarttyuk még mostanában is, hogy arégi püspökök. ollyan akaratból valo (TL 96)

élethez. azt se gondollyuk felöllök hogy szegények lettenek volna, mert valamint (TL 96)

hanem az a külömbség vagyon., hogy regenten. a gazdag püspök ugy (TL 96)

a gazdagtol. hanem azt mondgyuk hogy régenten ugy kelletet lenni, mert (TL 96)

amagyar országi gazdag püspökségeket, azért hogy régenten tartoztanak a török ellen (TL 96)

semmit nem mondhatni. aztot tudom, hogy a jó püspökök nem az (TL 96)

kedviért tartanak udvart hanem azért hogy szokás. és hogy a püspöki (TL 96)

hanem azért hogy szokás. és hogy a püspöki méltoság inkáb tiszteltessék (TL 96)

édes néném, most veszem észre. hogy levelet irok, és nem bizták (TL 96)

irok, és nem bizták reám hogy az egyházi renden lévők szokásirol (TL 96)

kéd. és kédel beszélgetnék. elég ahogy, ami érsekünk mind hintoban, mind (TL 96)

de mit irjak, irjamé azt, hogy haragszom. de kine haragudnék. mikor (TL 97)

haragudnék. mikor azt irja kéd. hogy már kédböl lehetne pap. ugy (TL 97)

szokásokot; lesz még ollyan idö, hogy boszut állok ezért. micsoda szép (TL 97)

volnék, már elöre el látom hogy a nagy böjtböl igen kicsidet (TL 97)

meg hoszabitanák a fársángot. ugy hogy, mikor most hat hét a (TL 97)

altal ha jol meg gondolom, hogy az aszszonyok szeretnek mindent meg (TL 97)

mindent meg tudni, azt itélhetem, hogy talám meg hadnák, és hogy (TL 97)

hogy talám meg hadnák, és hogy a penitentzia rövideb volna., de (TL 97)

vallyon el hinnéké azt nálunk hogy micsoda melegek járnak itt most (TL 97)

most, de a derék állapot hogy igen igen ritkán esik itt (TL 97)

itt le a menykö. tudom hogy sok féle és csudálatos erejét (TL 97)

rajta. a midön észre veszi, hogy a menykö meg perselte. gondold (TL 98)

nevetné eztet. most jut eszemben hogy egy kérdésire meg kel kédnek (TL 98)

annak egyéb okát nem tudom, hogy miért eszünk hust pénteken, amidön (TL 98)

a napon esik karácson, hanem hogy azt a szokást az ánglusok (TL 98)

szokást az ánglusok kezdeték, azért hogy az évangyeliumban a vagyon irva (TL 98)

az évangyeliumban a vagyon irva. hogy az ige testé lett. és (TL 98)

a hust meg eszik. azért hogy azon idökben, a boldogságos szüz (TL 98)

vagyon már annak édes néném, hogy mi is abujdosásban fekszünk, ezt (TL 98)

fekszünk, ezt az esztendöt tudgyuk hogy csak nem egészen itt el (TL 98)

másikát is. mely szép dolog hogy az ember nem tudgya a (TL 98)

nem tudván bizik, és reménli. hogy ugy fordul dolga a mint (TL 98)

görög leányival, távul legyen. abizonyos hogy azok nem érdemlik a feleség (TL 99)

feleség nevet; csak arra valok. hogy reggeltöl fogva estig akereveten üllyenek (TL 99)

igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az uj (TL 99)

láttya az ember, azt gondolná hogy mindenik egy grofné. és az (TL 99)

valamint a görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is (TL 99)

amikor valamely leányt jovallanak valakinek hogy el vegye. leg elöbször azt (TL 99)

mihent azt kéd meg tudgya, hogy abban az országban a leány (TL 99)

sem mehet ki. azt tarttyák hogy a sánta aszszonynak. ollyan forma (TL 99)

mi nékünk azt kel kivánnunk hogy a török legyen gyözedelmes. mert (TL 99)

mind ezekért nékik. mint azt hogy, még valaha legyenek keresztények. amen (TL 100)

bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos hogy leg kisseb ártalmokra nem vagyunk (TL 100)

mert itt azt nem tekintik hogy micsoda renden vagyon. hogy ha (TL 100)

mind ezek meg nem mentik hogy a husz körmiröl le ne (TL 100)

leg inkáb azon busulok itt, hogy hol nyomtassam ki a kéd (TL 100)

kellene törödnöm. mert azt tudom hogy mások is gyönyörüségel olvasnák, senkit (TL 100)

hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd egésséges. arra is kel (TL 100)

mit tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd (TL 100)

nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna ell, de mit (TL 100)

pedig a tengerben veszet, abizonyos hogy a halaknak, nem siroza meg (TL 100)

hanem ha azt irom meg, hogy most itt az örmény aszszonyok (TL 101)

a mi földünkön nem gondolom hogy meg teremne. mert meleg földet (TL 101)

szeret. de magyar országban csudálom hogy meg nem probállyák. mert ótt (TL 101)

gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg jobban meg érelhesse (TL 101)

ki szálanként abbol a magbol. hogy ujjal is nehéz volna a (TL 101)

a más más felé. ugy hogy, a midön a gyapotat magostol (TL 101)

nem lehetne kédnek annyi selyme. hogy a szükségre valot nem kellene (TL 101)

ajándékozot két missionárius papot, azért hogy ök hozták mesze országrol leg (TL 102)

mind meg tanulták volt. itt hogy el szaporodot az oloszok is (TL 102)

ecsak eppen azért tettzik nehéznek. hogy nem tudnak véle banni. hogy (TL 102)

és hasznosab. mint mikor látná hogy egy nehány ezer hernyo micsoda (TL 102)

én nekem pedig ugy tettzik hogy nem kellene sajnálni a fáradcságot (TL 102)

mondom. és abban nem kételkedem, hogy kéd nem tudná, mint kel (TL 102)

dolgom nincsen, le irom kédnek. hogy mit olvastam az iránt, azután (TL 102)

a tojása igen igen apro. hogy elig láttya az ember. és (TL 102)

kapnak, mihent azt észre veszik, hogy mozganak. a papirosra. gyenge levelecskéket (TL 103)

elsöben is arra kel vigyázni hogy ezeknek ollyan dajkát kel adni (TL 103)

anedvesség, arra vigyázon a dajka, hogy vizes levelet ne adgyon nékik (TL 103)

kel száraztani. és ha láttya hogy esö leszen. még elöre kel (TL 103)

levelet gyüjteni. és nem kel hogy böjtöltesse a fiait. mert. ezek (TL 103)

ollyan nagy szükségben találnának esni. hogy fa levelek nem volna., ollyankor (TL 103)

tartván fiait, arra igen vigyázon, hogy a midön szép idö vagyon (TL 103)

de egy kevesé nézük meg. hogy micsoda változásokon mennek által (TL 103)

és nyughatatlankodni kezd, ugy annyira hogy a nagy eröltetésben, meg veresedik (TL 103)

hanem most arra kérem kédet. hogy az egésségre vigyázzunk. mert én (TL 104)

Edes néném meg bocsáson kéd. hogy hazudtam, vagy is inkáb, hogy (TL 104)

hogy hazudtam, vagy is inkáb, hogy a pennám hazudot. mert rodostorol (TL 104)

akarattyán kel ügetni. elég a hogy, itt a sok kevés semmi (TL 104)

nem szol hozzánk, ugy tettzik hogy az utolso levelemben ót hagyok (TL 104)

utolso levelemben ót hagyok félben, hogy ez az állat. végtire egy (TL 104)

és aváltozáshoz készül. valamint láttyuk hogy a hernyok pillangoká változnak. ahoz (TL 104)

eltelik. addig jó meg tudni, hogy az a kís házacska ollyan (TL 104)

többit a. melegre ki teszik, hogy az álat bennek meg hallyon (TL 105)

tojást. ebböl el itélheti kéd. hogy nem kel sokat meg hadni (TL 105)

sokat meg hadni magnak. és hogy, négy vagy ött pár, elég (TL 105)

formákot. lágy meleg vizben vetik. hogy az enyv meg olvadgyon. azután (TL 105)

seprü szállal habarni kezdik, azért hogy a selyem szál. a seprüre (TL 105)

kis házacskák, aztot tudgya kéd. hogy a selyem., természet szerént sárgás (TL 105)

fejér. immár bizvást nevessen kéd, hogy ollyan dologra akarom kédet tanyitani (TL 105)

aztot talám nem tudgya kéd. hogy voltak ollyanok, akik meg probálták (TL 105)

voltak ollyanok, akik meg probálták. hogy a pók hálo, még eröseb (TL 105)

még eröseb volna a selyemnél. hogy azt ugy meg lehetne szaporitani (TL 105)

azt irtamé meg valaha kédnek. hogy égyiptumban. egy nehány ezer tojást (TL 105)

de azt tarttyák. hogy azért a gyuk hus ót (TL 106)

nem ollyan jó. ma látom hogy. csak a gazdaszszonyságrol kel kédnek (TL 106)

hagyom. mert el felejtettem volt. hogy táborban vagyok. de a mi (TL 106)

vennem. és meg kel tudnom. hogy a kéd köszöneti. csak arra (TL 106)

kéd köszöneti. csak arra valo. hogy bátrabban ki nyissam a tudományomnak (TL 106)

arrol igen okosan gondolkodik kéd. hogy ugy szeretné neveltetni a fiát (TL 106)

de az országokban kellene látni hogy a nemes ember gyermekeit mint (TL 106)

ember gyermekeit mint nevelik. avalo hogy nekik magok királyok vagyon, és (TL 106)

mesterségek virágoznak. az is valo hogy egy országnak aboldogsága, az iffiakot (TL 106)

mind azon által. ugy tettzik. hogy még is jobban lehetne nevelni (TL 106)

el. hogy neveltetnek nálunk az iffiak. közönségesen (TL 107)

a ki nem törödik azzal. hogy a fiában valamely nemesi. és (TL 107)

talám meg sem tudhatná másként, hogy ha csak a jobbágyok kis (TL 107)

a Collégyiumbol. és nézük meg. hogy annyi tanulás után. mit tud (TL 107)

tanulás után. mit tud. és hogy ha használhaté valamit tudománnyával az (TL 107)

a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra köntöse. és paripája légyen (TL 107)

deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az aszszonyok tanulo deáknak ne (TL 107)

virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet is (TL 107)

el felejttse. szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy (TL 107)

nagyob gondgya is a lesz., hogy az apja vendégit meg részegittse (TL 108)

csak annak is okát adni. hogy miért hinti meg vizel. annyiszor (TL 108)

északra feksziké; kérdgyük már aztot hogy mikor fogja hasznát venni alogyikájának (TL 108)

értvén. ollyan tanácsot kel adni, hogy hánnyák el az ember föt (TL 108)

föt, nem hogy azt tudná, hogy miben áll, az ország haszna (TL 108)

tudgya micsoda országok szomszédi erdélynek, hogy ha a maros. a tiszában (TL 108)

kérdés volna. mind ezekböl láttyuk. hogy a nyolcz vagy kilencz esztendeig (TL 108)

akarom ezekböl azt ki hozni. hogy a deák nyelv haszontalan volna (TL 108)

volna. hanem csak azt mondom. hogy egy nemes embernek idö vesztés (TL 108)

hajtanak hasznot egy országban, tudom hogy a mi országunkban, egy iffiunak (TL 108)

atyák nagy számot adnak azért hogy a fiakot nagyob gondviselésel nem (TL 109)

fiakot csak arra vennék is hogy a deák könyveket magyarra fordittsák (TL 109)

nem ád, és nem engedi hogy az elme valamely hasznos dologban (TL 109)

édes néném most veszem észre, hogy miben töröm a fejemet. mind (TL 109)

mint haza fia, azt akarnám hogy a tudomány oly közönséges volna (TL 109)

hadgyák. kédnek pedig azt jovallom, hogy a fiának ollyan tudományokot adasson (TL 109)

többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokot ollyan (TL 109)

az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé az (TL 109)

nem igazé az édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot (TL 109)

bánom. de azt is bánom hogy ma ismét satorok alá jöttünk (TL 110)

Édes néném csudállya kéd azt. hogy lehet irni egy kocsonnyának. mert (TL 110)

jöni. oka pedig annak. a, hogy tegnaptol fogvást viszá jöttünk a (TL 110)

azt kérdette egyszer a másikátol, hogy mit csinál az Isten az (TL 110)

aki is azt felelte reá, hogy egyet fel magasztal, és mást (TL 110)

mondotta volt solon krésus királynak. hogy {…}, mert senki nem mondhattya magát (TL 110)

szaporittyuk a levegö eget. suhajtásunkal. hogy pedíglen kéd a constancinápoly meg (TL 110)

volt, azt is irják felölle hogy egy nehány nyelvet tudot, a (TL 110)

aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai hegyen vítette által (TL 110)

maga ölte meg., de látván hogy az egész népének meg csökkent (TL 111)

az egész táborán ki kiáltatá, hogy avárost prédára bocsáttya. erre az (TL 111)

várván. ostromnak megyen. avárosbéliek is, hogy meg oltalmazhassák feleségeket, gyermeket, keményen (TL 111)

olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. mahumetnek (TL 111)

azon meg ütközvén. kérték avezért, hogy mennyen a császárhoz. és jelencse (TL 111)

a császárhoz. és jelencse meg, hogy az egész hád nem tudgya (TL 111)

acsászárnak, a ki is parancsollya. hogy hivassa, eleiben a basákot. abasák (TL 111)

és a császár kérdé töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan (TL 111)

napot tölteni. mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a csaszár. mondá (TL 111)

indultatok fel. és miért gondoltátok hogy el felejtettem volna hivatalomot, de (TL 111)

hadni, és méltó vagyok hogy nektek parancsollyak, erre fel indulván (TL 112)

meg érdemlem. ugyé édes néném. hogy pedig azon végezzem el levelemet (TL 112)

el levelemet, amin el kezdettem, hogy ajánllyuk Istennek bujdosásunkot. és ha (TL 112)

nálunknál, erre azt mondgya kéd. hogy a nem nagy vigasztalás. és (TL 112)

a nem nagy vigasztalás. és hogy mi haszna vagyon. egy éhel (TL 112)

vagyon. egy éhel halónak, abban. hogy kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo (TL 112)

sütnek, avalo, de azis valo. hogy a nyughatatlanságal valo vágyodás. azIstent (TL 112)

adot, egyszer azt mondották nékie., hogy másoknak mindenkor jó tanácsot ád (TL 112)

betegségit, de annyira nem viszi, hogy abbol ki gyógyullyon. a lábaibol (TL 113)

ötet szerették, és szolgálták, azért hogy az illyen rosz. mint én (TL 113)

nem érdemlek. ök azért szenvedtenek. hogy például legyenek. és jobban meg (TL 113)

nekem pedig azért kel szenvednem. hogy akaratom ellen is végit szakaszthassam (TL 113)

meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az urak közöt öregeket (TL 113)

ezért mondgya egy példa beszéd, hogy az ember a fogával áss (TL 114)

áss magának vermet. elég a. hogy, a szegény ur. nem gondolom (TL 114)

a szegény ur. nem gondolom hogy meg gyogyullyon. a szegény susi (TL 114)

Ma csak azért irok kédnek. hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. és eztet (TL 114)

eztet ha el mulatnám. tudom hogy meg pirongatnának, és boszut állanának (TL 114)

állok, ki egyben. ki másban. hogy pedíglen a kéd rettenetes haragját (TL 114)

de mit? mert szakállomra mondom. hogy nem tudom mit irjak, mert (TL 114)

a kik is ollyan édesek. hogy ha valamelyike. közüllök. a tengerben (TL 114)

sosságát. mert atörökök azt tarttyák. hogy ót más féle aszszonyok lesznek (TL 114)

édes néném. azt meg irhatom, hogy ma nálunk nagy innep vagyon (TL 114)

mondotta el. egyszer arra kérik hogy predikállyon {…} joseph napján. a predikáczioját (TL 114)

a gyonásrol. nem szükséges tehát hogy le irjam a {…} ferencz életét (TL 115)

meg tanithattya kédet. aztot tudgyuk hogy angyali életet élt, de aztot (TL 115)

élt, de aztot is tudgyuk. hogy meg haragudot volna arra az (TL 115)

irásiban, a kristushoz hasonlitotta. mondván hogy mind születésiben, életeben., szenvedésében, és (TL 115)

hasonlo volt a meg váltohoz. hogy a ki franciskánus köntösben hall (TL 115)

nem lehet el kárhozni, és hogy {…} ferencz minden esztendöben egyszer le (TL 115)

kéd nekem annak az okát. hogy mitöl vagyon a. hogy a (TL 115)

okát. hogy mitöl vagyon a. hogy a szüret csak nem mindenüt (TL 115)

nálunk., erre sokan azt felelik. hogy a régi romai császárok meg (TL 115)

romai császárok meg parancsolták volt. hogy az egész birodalmokban. a szüret (TL 115)

idöben légyen, azt meg engedem hogy a parancsolat meg volt. de (TL 115)

ebben az országban a bizonyos hogy nagyob melegek vannak. mint erdélyben (TL 115)

ótt. leheté tehát azt mondani, hogy a napnak meg volt parancsolva (TL 115)

a napnak meg volt parancsolva, hogy a szöllöt mindenüt egy idöben (TL 115)

lehet mondani. hanem azt mondhatni, hogy a természet parancsolattyábol vagyon a (TL 115)

azon által nekem ugy tettzik. hogy az ollyan meleg tartományokban, a (TL 115)

egy idöben esik. azt tudgyuk. hogy magyar országban a hegy allyán (TL 115)

addig azt adom kédnek tudtára hogy bercsényi ur. igen igen készül (TL 115)

volt, csak éppen abban külömbözik, hogy az ágyban fekszik. és nem (TL 116)

szive rajta. a midön láttyuk hogy metélik le a rothat hust (TL 116)

martyromokot látnám a kinokban. abizonyos hogy ki sem mondhatom kédnek. hogy (TL 116)

hogy ki sem mondhatom kédnek. hogy micsoda irtozásal kel azt látni (TL 116)

szegény susit itéllye el kéd. hogy micsoda szomoruságban vagyon., de azt (TL 116)

de azt el lehet hinni. hogy nem marad nyomoruságra. mint hogy (TL 116)

igen rövidnek kel lenni. de hogy tellyeségel a szomoruságon ne végezem (TL 116)

bizonyost nem tudhatot felölle, de hogy jol meg tudhassa, egy pohár (TL 116)

vizet viszen a feleséginek. mondván hogy azt meg kel innya. a (TL 116)

halván. mindgyárt meg ijed. azon hogy étetöt ivut. és az ijedcség (TL 116)

az ijedcség oly nagy volt, hogy mindgyárt betegé kezd lenni. és (TL 116)

a midön el végezi, mondgya. hogy azert tette azt a gyonását (TL 117)

azert tette azt a gyonását, hogy halála után is. az ura (TL 117)

és fel szoval mondgya néki. hogy ne féllyen. mert a vizben (TL 117)

semmi étetö nem volt, és hogy csak agyanoságot akarta meg tudni (TL 117)

magaban. el kezdi magával hitetni, hogy nincsen meg étetve, és a (TL 117)

kéd erre; a gyanoság. valo hogy nagy betegség. de aztot meg (TL 117)

ez az ur éltiben valo hogy szenvedet. de sok világi jókban (TL 118)

jó atyánkra, és mondgyuk azt. hogy nem érdemli ez a világ (TL 118)

nem érdemli ez a világ. hogy hozája kapcsollyuk magunkot, mert akár (TL 118)

aztot már meg mondottam, hogy a szomoru levélnek nem kel (TL 118)

nem vittéké a testet Constancinápolyban, hogy sok költtségben került volna. vagy (TL 118)

költtségben került volna. vagy azért hogy nem engedték meg. de azt (TL 118)

engedték meg. de azt tudom. hogy egy kis görög kápolnában temették (TL 118)

tekinteni, hanem azt kel tekinteni, hogy ki adgya. és mint adgya (TL 118)

kedvére lehetnek. mindenikünk azt gondolta. hogy kész pénze felesen vagyon. de (TL 118)

ir néki. és tudtára adgya, hogy miben vagyon a joszága dolga (TL 119)

a romai tanácsnak, és kéri, hogy küldgyön helyében más polgár mestert (TL 119)

ö néki viszá kel menni, hogy a jószágában rendelést tegyen. mert (TL 119)

ezer embernek parancsolván. azon panaszolkodnék. hogy egy nehány ekéit el lopták (TL 119)

az eke mellöl vonták el. hogy száz ezer embert adgyanak kezében (TL 119)

hogy, boldognak mondhatni azt az idöt (TL 120)

de most veszem észre magamot, hogy rodoston kezdettem el a levelemet (TL 120)

susihoz, és azt mondom kédnek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival (TL 120)

az okát. noha azt tudom. hogy még leánykorában is szerették egymást (TL 120)

is szerették egymást. attol vané, hogy a grofné titulust nem akarja (TL 120)

akarja. le tenni, vagy attol. hogy a legénynek nem igen villog (TL 120)

az arany. de elég a hogy, nincsen kedve hozá. noha a (TL 120)

hogy keresztények vagyunk. mondgyuk azt hogy, a kit az Isten valakinek (TL 120)

kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom mit kel irni (TL 120)

ha irok. csak azért irom, hogy kédnek válaszát vehessem, azt irjamé (TL 120)

kédnek válaszát vehessem, azt irjamé. hogy itt könyvem forrási, s’. áradási (TL 120)

forrási, s’. áradási, indullyatok., és hogy még a sirás, zokogás meg (TL 120)

valamit irni, azt irom hát hogy, itt most szántanak, és vetnek (TL 120)

azt már régen el végezték, hogy ha csak valaki a havat (TL 120)

nem akarja szántani., aminap olvastam, hogy miképpen kel a buzát meg (TL 120)

harmad nap, ha láttya kéd. hogy a buza szem kezd dagadni (TL 120)

azt nem lehetne el hinni, hogy ha csak bizonyoson nem tudnok (TL 121)

nem tudgya kéd. meg irom. hogy a franczia király 5 septembris (TL 121)

leányával., ki hitte volna azt, hogy egy ollyan nagy hatalmas király (TL 121)

vegye el a leányát, és hogy viszá küldgye egy nagy királynak (TL 121)

királyné, a boldogságos szüz után. hogy meg tekintette szolgálojának alázatosságát, és (TL 121)

meg tekintette szolgálojának alázatosságát, és hogy az alacson renden lévöket fel (TL 121)

csak hizelkedni is magának azzal, hogy még franczia királyné lehessen, ha (TL 121)

és csak reménsége sem lévén hogy augustus székiben ülhessen, csudálni. és (TL 121)

haladgya, az emberi elmét. {…} és hogy az Isten elött. a királyok (TL 121)

Istennek minden rendelésit. és reméllyük. hogy reánk is gondgya lészen. mert (TL 121)

vádolásokot tévén. avezér parancsolatot küldöt, hogy meg fogják. mind az érseket (TL 121)

és titkon vagyon közöttünk. tudom hogy az urunk. azon lészen. hogy (TL 121)

hogy az urunk. azon lészen. hogy ki szabadithassa azokot a szegény (TL 121)

közöt. ki tudná meg mondani, hogy hány jésuitát. és barátot. ettenek (TL 122)

szokása szerént. falurol, falura járván hogy valakit meg térithetne. egy nagy (TL 122)

nagy kalap a fején. és hogy négy lábon jár, mind el (TL 122)

nem láttak volt. azt gondolták. hogy aló. és az ember mind (TL 122)

hozája. azt el mondhattyuk igazán. hogy csak a mi papjaink követik (TL 122)

öket. de csak abban követem. hogy ök aluttak. én is aluszom (TL 122)

akéd levelét. nem hinné el hogy atyafiak vagyunk., azt gondolná hogy (TL 122)

hogy atyafiak vagyunk., azt gondolná hogy még több vagyon az attyafiságnál (TL 122)

levele, hidegeb téntával vagyon irva. hogy pediglen mi egymást szerettyük, arra (TL 122)

azt vallyuk meg édes néném. hogy mi jok vagyunk azert hogy (TL 122)

hogy mi jok vagyunk azert hogy ugy szerettyük egymást. annál is (TL 122)

szerettyük egymást. annál is inkáb, hogy a mi szeretetünk, nekünk, semmit (TL 122)

lakunk. de azt kérdeni töllem hogy micsoda Cérémoniával adgya férhez atörök (TL 123)

által meg irom, nem azért hogy kédet arra meg tanittsam, hanem (TL 123)

arra meg tanittsam, hanem azért, hogy meg mutassam, mint tudok kédnek (TL 123)

midön pedig a császárnak tettzik hogy a lakadalom meg legyen. a (TL 123)

hozája valo nagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészi a (TL 123)

kegyelmeségit. a leány nem várván hogy el végeze beszédit, mint ha (TL 123)

kerevetröl, és a hansárhoz nyul. hogy azzal által verje. hansárt, vagy (TL 123)

férje házához. sokszor történik ugy, hogy egy holnapig sem lakik véle (TL 123)

azt gondollya a vö legény hogy valamely szép személy mellé fekszik (TL 124)

a feleségben. meg engedi nékik hogy ujra kezdgyék. mert egy nehány (TL 124)

meg engedi, de ollyan formában. hogy az aszszonynak. szabad ha akarja (TL 124)

a fejemet, hanem csak abban hogy kéd egésséges legyen, de éppen (TL 124)

jő eszemben egy jó gondolat., hogy miért fedezik, és takarják. ugy (TL 124)

itt az aszszonyok, talám azért, hogy még inkáb kapjanak rajtok, mert (TL 124)

kérem édes néném kédet. hogy had ne irjak már többet (TL 124)

lehet hoszu levelet irni. azért hogy hideg vagyon. nyárban pediglen igen (TL 124)

kettöt egyszers mind, ugy tettzik, hogy ha csak nem álmodtam, hogy (TL 124)

hogy ha csak nem álmodtam, hogy valaszt is adtam reájok. de (TL 124)

is hogy jutot kédnek esziben hogy töllem azt kérdgye. hogy kik (TL 125)

esziben hogy töllem azt kérdgye. hogy kik voltanak. a templaristák, és (TL 125)

amit hallottam és olvastam. ugyé hogy többet nem kiván kéd (TL 125)

emberek lévén, gerardus ugy rendelé, hogy annak egy része az ispotályban (TL 125)

valo életre kötelezék magokot. és hogy holtig hadakoznának a hitetlenek ellen (TL 125)

meg maradának, életben. meg engedé hogy ki mehessenek a szigetböl. akik (TL 125)

házaság nélkül valo életre, és hogy minden joszágokot, életeket, a szent (TL 126)

1146 esztendöben. veres keresztet parancsolá hogy visellyenek, ezeknek mindennap misét kelletet (TL 126)

mondgyák példa beszédben a francziák. hogy ugy iszik mint egy templarista (TL 126)

a vádolás pedig ebböl állot. hogy minden vitéznek, a kit a (TL 126)

ezeket tudtára adá. de látván hogy a pápa. csak halogattya adolgot (TL 126)

adolgot parancsolatot ada ki titkon, hogy bizonyos napon. az országban lévö (TL 126)

vagy hetven templaristát, csudálkozásal hallá hogy mivel vádolnák magokot, apápa azonnal (TL 126)

külde minden országokban lévö püspököknek. hogy visgálnák meg jol adolgot a (TL 126)

az egész attyák azt itélék. hogy az egész szerzetet el kel (TL 126)

könyvet olvastam. nemellyek. azt tarttyák hogy igasságoson bántak vélek, némellyek pediglen (TL 127)

igasságoson bántak vélek, némellyek pediglen., hogy nem kellet volna oly kegyetlenül (TL 127)

a vétkesekel esze elegyiteni, és hogy a sok joszágokért voltanak annyi (TL 127)

voltanak annyi ellenségi. elég a hogy, jol, vagy roszul. de ahirek (TL 127)

volt, de azt nem tudom hogy a magyarok miért nevezik veres (TL 127)

akár minek nevezzék. elég a hogy én engedelmeskedtem, és meg irtam (TL 127)

lakások erdélyben, én azt gondolom hogy nem volt. már többet nem (TL 127)

hanem még azt meg irom, hogy itt ma alkalmos föld indulás (TL 127)

ha tót volnék. ugy mondanám. hogy a föld meg rázta magának (TL 127)

ha irok, csak azért irok, hogy meg mutassam kédnek. hogy meg (TL 127)

irok, hogy meg mutassam kédnek. hogy meg irnám ha volna mit (TL 127)

irnám ha volna mit. és hogy vegye el kéd a rest (TL 127)

tele köszönettel. és dicsérettel. jo hogy nem szememben dicsér kéd. mert (TL 127)

ájulnék szégyeletemben. nem gondoltam volna hogy ollyan köszönetet vegyek a veres (TL 127)

vigasztalták. és alkalmatosságot adtak nékie, hogy boszut álhasson az ellenségen. mert (TL 127)

a nem lehet hogy az ember mindenkor gyözedelmes legyen (TL 128)

embert ölete meg, thessálonikában. valo hogy aztot meg bánta azután. de (TL 128)

azzal fel nem támadának. avalo hogy gyönyörüség ennek a nagy császárnak (TL 128)

borula. és kéré az érseket hogy adna néki penitentziát, a ki (TL 128)

nem öletéémeg a fiát azért. hogy ártatlanul azzal vádoltaték. hogy a (TL 128)

azért. hogy ártatlanul azzal vádoltaték. hogy a mostoha annyát szereti, és (TL 128)

sok visgálása után. észre vévé hogy a szerelem okozná betegségit. de (TL 128)

okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne. igen kezdék visgálodni (TL 128)

és minden mesterségit arra fordittya. hogy valamit (TL 128)

ki tanulhasson. a mint is hogy, mihent a királyné bé ment (TL 129)

látván csak el hiteti magával. hogy az iffiu a királynét szereti (TL 129)

iffiu a királynét szereti., de hogy jobban ki tanulhassa. és bizonyosabb (TL 129)

bizonyosabb lehessen benne, el várja hogy a királyné háromszor vagy négyszer (TL 129)

akor az iffiunak meg mondgya. hogy tudgya okát betegséginek. és továb (TL 129)

betegséginek. és továb ne titkollya. hogy a királynét szereti. aziffiu meg (TL 129)

valván adolgot., adoktor magára válallya hogy szolgálni fog a mennyiben tölle (TL 129)

akirályhoz megyen. és meg mondgya hogy a fiátol csak vegyen örökös (TL 129)

meg mondgya néki a király. hogy miért beteg a fia, és (TL 129)

miért beteg a fia, és hogy magais azon kéri. hogy menttse (TL 129)

és hogy magais azon kéri. hogy menttse meg életét a mostoha (TL 129)

életét a mostoha fiának. és hogy meg engedi hogy hozája mennyen (TL 129)

fiának. és hogy meg engedi hogy hozája mennyen, a királyné nem (TL 129)

széllyire; az ellenségtöl. nem gondolom hogy sokat kellene tartanunk. mivel. vagyon (TL 129)

tarthatunk, édes néném szeretném tudni hogy mint (TL 129)

nagy fáradság, és igen bánom hogy annyira fáraszsza kéd magát. érettem (TL 130)

soha sem olvasot könyvet azért. hogy mikor a levelet kel forditani (TL 130)

forditani a szelet hajt. és hogy aza szél. náthát ne okozzon (TL 130)

urunknak a még is mulattság hogy a mezön lakunk., mert az (TL 130)

el. azt szokta volt mondani, hogy aki idös leányal hál. az (TL 130)

nem tartom. a mit forgács, hogy a hüség, csak a kutyához (TL 130)

nem ujság ha azt mondom, hogy a házaság az Istenen áll (TL 130)

rosz házaságoknak az oka az, hogy ö lakadalmon jelen nem volt (TL 130)

eredgy mond meg a fiamnak., hogy már engedelmeskedel kérésének. hanem jöjjön (TL 130)

majd el jö. azt gondollya hogy te vagy, akor jol el (TL 130)

feküvén. addig várja a fiát, hogy el (TL 130)

aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy (TL 131)

hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy a fiát is kéttségben ne (TL 131)

aszszony, minden tehettségivel azon lesz. hogy a fia ne szolhasson a (TL 131)

és azonnal késziteni kezdi afiát hogy idegen országra küldgye,. acsak hamar (TL 131)

szomorkodék. azon. amidön észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén (TL 131)

eset,. de modgya lévén abban hogy azt el titkolhassa. és a (TL 131)

embernek adá a kis leánykát. hogy fel nevellye. a leány már (TL 131)

leányt, a paraszt ember látván hogy egy ur kéri, oda adgya (TL 131)

oda adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt (TL 131)

a feleségit. az annya haragszik hogy hirenelkül egy közönséges leányt vett (TL 131)

meg lesz; az aszszony látván hogy a fia házas. a leányát (TL 131)

esék, a midön. meg tudá. hogy a leányát, a fia vette (TL 131)

valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy olvassa (TL 131)

én hogy irjak kéd meg hogy olvassa mert a dolog nélkül (TL 131)

mert noha eleget munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem (TL 131)

de elsöben. meg kel tudnom. hogy ha jo egésségben vagyoné kéd (TL 132)

ollyan mint a másik. hanem hogy egyik melegeb. vagy szellöseb. mint (TL 132)

kel félni nyárban., elég a hogy végtire talám ellene mondunk a (TL 132)

magok. feleségek. gyermekek mezitelenek volnának. hogy ha csak a más ember (TL 132)

kik meg mutatták vászon palotájokal. hogy az ember. ezen a világon (TL 132)

idegen, és uton járo. valo hogy azok a szent szarándokok, gazdagon (TL 132)

helyben és annyiban jol vagyok. hogy éttzaka nem kel fel kelnem (TL 132)

éttzaka nem kel fel kelnem. hogy enni adgyak a marháknak., édes (TL 132)

volna egy pásztorném. ugy tettzik hogy szeretném az ollyan pásztori életet (TL 132)

még marhájoknak eledelek volt; avalo hogy ital dolgábol. kényes életet nem (TL 133)

kutakrol., azzal nem volt bajok hogy palotakot épittsenek, azokot gazdagon fel (TL 133)

nem alkalmatlankodtak. azon nem gondolkodtak. hogy a telet. illyen joszágban kel (TL 133)

voltanak. valamint mostanában. az az, hogy, a czifraságot akor is szerették (TL 133)

mert hozá szoktunk, a valo hogy ezeknek a pásztoroknak. életek. szent (TL 133)

és az Isten nem akarta. hogy városokban lakván. a több nemzetekel (TL 133)

elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az ollyan élet. igen vandorlo (TL 133)

mind ezekböl észre veheti kéd. hogy a sátoros életen nem kapok (TL 133)

nem volna fogyatkozás. tudgyaé kéd hogy, mit csinálnak a szerecsen aszszonyok (TL 134)

kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni.. csak a (TL 134)

végire jutok. ollyan leveleket veszek hogy azt akarnám. csak két szóból (TL 134)

kéd mitöl vagyon az, attol hogy szerettyük egymást. és akedves embernek (TL 134)

de még attol is vagyon. hogy kéd jol tudgya a maga (TL 134)

is ugy fel tudgya öltöztetni. hogy nagynak láttzik. és tettzik. mások (TL 134)

akéd leveleit. meg tanulhatnák azokbol. hogy miben áll. a nyájaságal. és (TL 134)

országokra. példának okáért. azt tarttyák. hogy a himlöt. a szarracénusok. hozták (TL 135)

olly közönséges. az a nyavallya, hogy egy uri aszszony semminek tarttya (TL 135)

semminek tarttya míndennek meg mondani hogy rajta vagyon az a nyavalya (TL 135)

nyavalya, mint nálunk azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség (TL 135)

készül, és valamennyi portékáját latom hogy a ládábán tészi, mint ha (TL 135)

kést verne a szivemben tudom hogy kéd azon nem törödik. akéd (TL 135)

is. én eleget vagyok azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám (TL 135)

azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám a szive is azt (TL 135)

aranyat amelyet hadtak néki, félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya (TL 135)

idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek (TL 135)

ahoz semmit sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jégre vagyon (TL 135)

szolhatok ezellen., mert a bizonyos. hogy az okosság job tanácsot ád (TL 135)

mondgya. kinek kinek kel tudni hogy mi fö a fazakában. az (TL 136)

fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerencsétlenségin kivül. az (TL 136)

a mondást nem izelitettem meg. hogy végy el engem te szegény (TL 136)

levelet mert olyan meleg vagyon, hogy attol félek, a nap ma (TL 136)

Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem (TL 136)

nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert irhattam volna (TL 136)

volna, mond meg édes néném hogy miért nem irtam, mert én (TL 136)

sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán (TL 136)

folyt, mit nyertem benne. azt hogy, irtoztato pirongato levelet kelletet vennem (TL 136)

a büntetést könnyeben szenvedi, avalo hogy az elmult holnapnak minden résziben (TL 136)

csak a resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne (TL 136)

széke elött magamot., azal menteném, hogy nagy melegek jártak. e nem (TL 136)

kövér pap. azon kérte akirályát. hogy ne mondasson véle nyárban misét (TL 136)

és kezdetin a holnapnak, aztgondoltam hogy hideg étek lesz belöllem, de (TL 137)

nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind azon (TL 137)

mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy örömest mégyen. ha Isten ki (TL 137)

Czárt. 1711. a prut mellet. hogy egészen oda lett volna taborostol (TL 137)

sátorábol. elég az édes nénékám. hogy szivesen bánom tölle valo meg (TL 137)

inkáb. az Isten nem akarja. hogy ö akarja, mindennek a rendelés (TL 137)

alkalmaztatni, azt irod édes nénékám, hogy (TL 137)

mindennel azt akarja el hitetni. hogy mindent tud. és mindent látot (TL 138)

már itt némelyel el hitette. hogy ö tud aranyat csinálni, gondolom (TL 138)

aranyat csinálni, gondolom amint látom. hogy talám meg akad itt közöttünk (TL 138)

mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem (TL 138)

csalod magadot, ha azt gondolod. hogy nagy mulattságom volt a faluban (TL 138)

leg nagyob gyönyörüségem a volt. hogy itt addig nem voltam, és (TL 138)

mulattságnak., nem ugy mint nálunk, hogy a sok szedöt szedönét láttya (TL 138)

nem csudáltam ugy, mint azt, hogy némely ágain éret szöllö vagyon (TL 138)

kezd virágozni, e szép dolog. hogy egy szöllö fán, illyen három (TL 138)

eszemben, de arrol nem irtam hogy egy görög püspök házánál, láttam (TL 138)

azt szokták mondani. hogy a meg orvosolhatatlan dolognak. nincsen (TL 139)

nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet is meg avasodik (TL 139)

egy kis aszszonyal. nem tudom hogy, az iffiat a tengeri tolvajok (TL 139)

szabadulván. hirét vitték a legénynek hogy illyen helyen, illyen nevü török (TL 139)

viszen el aháztol. amennyivel gondollya hogy ki válthattya, tengere ülvén, áfrikában (TL 139)

vit volt, tanácsot tartanak hárman. hogy mit csinállyanak, vagy a leánynak (TL 139)

pénzért, a férfiu azt tanácsolta, hogy nincs más mod. benne. hanem (TL 139)

nincs más mod. benne. hanem hogy a leány mennyen viszá, a (TL 139)

szülöim ugy fognak reám vigyázni, hogy soha többé viszá nem jöhetek (TL 139)

nem akart reá állani, mondván. hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban (TL 139)

mondván. hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban hadgya, a leg nagyob (TL 139)

a török meg talállya sejditeni. hogy nem férfiak., hat annyi (TL 139)

lenne is a mint mondod, hogy a gazdád reánk üsmérne, az (TL 140)

üsmérne, az apámnak vagyon annyi hogy ki válthat; az iffiu. a (TL 140)

ö oda járt meg tudta hogy nem férfiu. hanem leány rabokot (TL 140)

mozgást érzettünk alattunk, azt gondoltuk hogy valamely szekére tették az egész (TL 140)

Édes néném azt igen bánom hogy meg elödzöt kéd az uj (TL 140)

elsöben., és azal ne dicsekedgyünk. hogy a meg elödzés bizonyos jele (TL 140)

tennök. a szeretetet, az igaz hogy a mérték felöllem többet nyomna (TL 140)

a tengeri halak a bizonyságim hogy eléb nem irhattam, mert ollyan (TL 140)

nagy szelek jártak a tengeren. hogy csak nekik lehetet atengeren járni (TL 140)

vették azt a szokást. gondolom hogy a régi romaiaktol. mert ök (TL 141)

gyujtani a templomokban, a bizonyos hogy azt szükségböl kezdették, mert pinczékben (TL 141)

tudgyák, de azt minden tudgya hogy találtak olyan égö lámpásra, de (TL 141)

tudom. még meg nem irtam. hogy tegnap egy kis hideglelés volt (TL 141)

az én szokásom pedig a, hogy tiz orakor le fekszem., másnap (TL 142)

suhajtás., annyit is suhajtottam már, hogy ugy tettzik más féle áért (TL 142)

ugy legyen, azt irod néném, hogy felellyek meg. holmi kérdésidre. és (TL 142)

felellyek meg. holmi kérdésidre. és hogy idö töltésért, többeket is fogsz (TL 142)

misét mondani karácson éttzakáján. és hogy mioltátol fogvást. hallanak orgona szót (TL 142)

atemplomokban. azt nem csudálom annyira. hogy nekem teszed ezeket. a kérdéseket (TL 142)

mert a csak arra valo hogy engemet boszszonttsunk, de azt csudálom (TL 142)

engemet boszszonttsunk, de azt csudálom hogy honnét vetted ezeket akérdéseket, elég (TL 142)

honnét vetted ezeket akérdéseket, elég ahogy, azelsöre. ez a feleletem. csak (TL 142)

ez a feleletem. csak rövideden., hogy.az én itéletem szerént,. az (TL 142)

az töb pátriarcháknak tudtokra adni hogy mikor kezdödik. a nagy böjt (TL 143)

után. meg kelletet nekik irni. hogy a nap keleti tartományokban a (TL 143)

nagyob méltóságra emelték. ugy anyira, hogy azt tették alexándriai pátriárchának., akit (TL 143)

sok ideig eszekben sem volt, hogy magokot hasonloknak tarttsák. a romai (TL 143)

ezt láttyuk egy nehány Conciliumokban., hogy a pápa követtyi. mindenkor az (TL 143)

fuvalkodának, és ollyan hatalmasoká lének. hogy mágokot nem apápák után valoknak (TL 143)

hatalom. anyira fel emelé öket, hogy egyik a többi közöt, ollyan (TL 143)

de viszá térvén, és látván. hogy apápátol annyi segittséget nem vehet (TL 143)

igéretit., a bizonyos édes néném. hogy a romai püspök. mind a (TL 143)

száz püspökökel. amásodik kérdésed az. hogy mikor kezdödöt. a nagy böjt (TL 144)

böjt, közönségesen mi azt tarttyuk. hogy anagy böjt. apostoli szerzés. de (TL 144)

az apostolokot, a harmadik kérdes, hogy mikor kezdödöt. a szokás. három (TL 144)

mondani karácson éttzakáján., a bizonyos. hogy a mise mondásnak száma eleinte (TL 144)

olvassuk ollyan szent pápákrol. püspökökröl, hogy a sok mise mondásban. ugy (TL 144)

mondásban. ugy el fáradtak sokszor hogy másoknak kelletet öket segiteni, a (TL 144)

némellyek akik azon nem törödnek hogy könyvekböl keresék annak okát. miért (TL 144)

éttzakán., azt tarttyák nagy áitatoságal. hogy a papoknak 365 misét kel (TL 144)

azt felelem a kéd kérdésire. hogy közönségesen azt tarttyák. hogy azt (TL 144)

kérdésire. hogy közönségesen azt tarttyák. hogy azt a szokást száz negyvenedik (TL 144)

régi szokás. a negyedik kérdés. hogy mikor hallottak orgona szot atemplomokban (TL 144)

atemplomokban. erre az a felelet, hogy egy görög császár küldöt ajándékban (TL 144)

nem emlékezem, hanem azt irják hogy hat száz ötven nyolczban kezdettek (TL 144)

vagyoné még töb. már most hogy belé izeledtem azt akarnám. hogy (TL 144)

hogy belé izeledtem azt akarnám. hogy volna vagy két fontni kérdés (TL 144)

és azon légy édes nénékám. hogy kelemen. ne keletlen. hanem kelemetes (TL 144)

köszönet csak arra valo látom, hogy ismét meg felellyek kérdésidre. a (TL 145)

elég vagyon., tudom édes nénékám hogy a szokás szerént ezt a (TL 145)

formában volnának, mint szerettem nézni. hogy a nagy roppant hajok, az (TL 145)

bizonyos én arra reá vigyáztam, hogy ez a kutya ugy tudgya (TL 145)

vigyáz mikor ki megyek aházbol. hogy merre megyek., ha a fejdelemhez (TL 145)

mozdul ha hinámis. már tudgya hogy arra a két helyre. nincsen (TL 145)

édes nénékám el felejtettem volt. hogy nekem urdolgára. kel még mennem (TL 146)

felelni, azt kerded édes néném, hogy kik voltak akeresztes vitézek, másodszor (TL 146)

kik voltak akeresztes vitézek, másodszor. hogy ha régi szokásé aharangozás atemplomokban (TL 146)

törököt sem látz hintoban, és hogy miért nem esznek szentelt kenyeret (TL 146)

és apredikáczioja oly hathatos let., hogy azt gondolták, ezek az országok (TL 146)

mind el mennek., a mint hogy a fejdelmek, a fö rendek (TL 146)

nem jut eszemben., elég az hogy. aza sok nép nagy bajal (TL 147)

és testi joban, ugy anyira hogy számtalan sok aszszony vala. a (TL 147)

erröl irnak. nyilván fel teszik. hogy a keresztes hadnál. el fajultab (TL 147)

vendéget nem szeretvén, azon igyekeztek. hogy fele se lássa meg jerusálemet (TL 147)

ki el ment, ugy tettzik hogy leg utolszor. szent lajos franczia (TL 147)

és a királyok Végtire. látván hogy kevés haszna volna akeresztes hadnak (TL 148)

deugy tettzik meg láthattya kéd. hogy kik, és mikor voltak a (TL 148)

magát. azért nem mehet hozája, hogy a felesége el vitte a (TL 148)

a templomban, mint francziában. azért hogy nálunk nem szokás. ök is (TL 148)

szokás. ök is nevetik azt. hogy nálunk bárányt szentelnek atemplomban; a (TL 148)

titkon., és kérette a fejdelmet hogy ötet kereszteltesse meg. mert keresztényé (TL 148)

végben. tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ö már keresztény lévén, atöb (TL 149)

nem kereskedhetik. azért kéreti afejdelmet hogy segittse meg egy nehány pézel (TL 149)

mindenüt tudakozodnak felölle, és mondgyák. hogy töb sidokkal hajora ült. és (TL 149)

meg tudták a dolgot. mondották, hogy mind smirnán, mind pedig másut (TL 149)

is tudta ö magát viselni. hogy semmit nem kelletet neki mondani (TL 149)

semmit nem kelletet neki mondani, hogy mit csinállyon, mi azt csudáltuk (TL 149)

ezt akarám kédnek meg irni, hogy a sidonak nem kel hinni (TL 149)

bizvást el hiheted édes nénem hogy szeretlek amen (TL 149)

mástol tudnád meg édes néném, hogy a fejdelem második fia, el (TL 149)

ide érkezet. el lehet itélni hogy egy ollyan atya. mint a (TL 149)

ennek elötte nem látot volt. hogy micsoda örömel fogadta. másnak nem (TL 149)

nem lehet azt meg fogni. hogy micsoda szeretetet éreznek az atyák (TL 149)

lenni, azt pedig vettem észre hogy a fiu. nem azal a (TL 149)

is néma lévén. és látván hogy az ellenség hátul le akarja (TL 149)

ollyan. nagy eröszakot tet magában, hogy a szava meg nyilt. és (TL 149)

nyilt. és kiálthatta a királynak. hogy vigyázon magára. a mi hertzegünk (TL 149)

felöl el mondhattyuk. hogy szép iffiu, eszes, és értelmes (TL 150)

nem volt., és azon igyekeztek hogy semmit ne tanullyon.. azt véghez (TL 150)

is vitték, és azt csudálom. hogy irni tud, ha roszul is (TL 150)

onnét ki repül, nem tudom hogy fog szokni a mi baráti (TL 150)

el., en azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebet, jobban (TL 150)

tudom már azt a tánczot. hogy bizvást lehetnék tántz mester. egésségel (TL 150)

a vendég még igen uj hogy többet irjak felölle (TL 150)

végezvén a beszélgetést. és látván hogy az ember kort el érte (TL 151)

kort el érte volna., kérdé hogy hány esztendös lehetne, a patriarcha (TL 151)

esztendös lehetne, a patriarcha felelé hogy csak száz hét. de azonban (TL 151)

szüle anyának nevezhetik., nem gondolom hogy kéd helyben hadgya mind ezeket (TL 151)

azt magad is reá hagyod. hogy keveset éll az ember, vannak (TL 151)

tudgyuk, azt olvastam a minap. hogy raul. a burgundiai király, gyakorta (TL 151)

esztendös. lovára, de a csuda. hogy föként a munkás emberek annyit (TL 151)

annyit élnek. mert az bizonyos. hogy az állatok közöt leg többet (TL 151)

öreg munkás embereket látunk, tudom hogy nem hadgyuk aporban esni, mikor (TL 151)

ollyat irok, mert azt irod, hogy a hertzeg nem olyan mint (TL 151)

hertzeg nem olyan mint. és hogy azt az egyebet, öttsém uram (TL 151)

vádászatnál, én erre azt felelem, hogy öttsém uramot üsmérjük. azért beszellünk (TL 151)

ugyan vadászni, de csak azért hogy othon ne legyünk, és fel (TL 151)

nem sok héja, avalo pedig, hogy senki origyénest nem fogja követni (TL 152)

aszszonyok averéshez, akik azon panaszolkodnak, hogy az urok nem szereti,. ha (TL 152)

én pediglen tölled azt kivánom, hogy az egésségre vigyáz, és hireket (TL 152)

mert azt jó meg tudni, hogy öt mély földnire vagyon. innét (TL 152)

az apja oda ki vitte hogy abbol a forásbol igyék. és (TL 152)

fog ollyan orvoságal élni. elég ahogy, minek elötte abbol a vizböl (TL 152)

kédnek arrol. ha hasznos., avalo hogy atermészet. igen közönséges orvoságot adot (TL 152)

igen közönséges orvoságot adot., gondolom hogy a jerusálemi piscina. tisztáb volt (TL 152)

tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk ki mint az (TL 152)

sároson., de nem másként. elég ahogy. ót meg lehet látni husz (TL 152)

innya, hanem sellegenként, ugy annyira. hogy aki harmad napig. vagy negyven (TL 153)

szüksége. a hipocrátes orvoságira, avalo hogy a mi hertzegünk annyit nem (TL 153)

némely historicusok ugyan azt mondgyák hogy a meny aszszony táncza, vigabb (TL 153)

én, azt irod hirül nénékám, hogy a franczia királynénak. még eddig (TL 153)

kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban szokták a (TL 153)

mondgyak. mert. azt tarttyák. sokan., hogy a mikor aszszony uralkodik valamely (TL 153)

okát adgyák ennek. azt azokát, hogy rend szerént. az aszszonyok a (TL 153)

pedig. az aszszonyokét. azt láttyuk. hogy az Isten meg engedte azt (TL 153)

az Isten meg engedte azt, hogy a népit. aszszony igazgassa, a (TL 153)

adot talám tiz fejdelemnek szót. hogy hozájok megyen. soha egyhez sem (TL 153)

meg a pápának is izent hogy hozája. megyen, ha el veszi (TL 154)

a második dolog pedig a. hogy igen a vallás dolgában ártotta (TL 154)

azért is szokta volt mondani. hogy a kalvénista vallás, igen mezitelen (TL 154)

vallás. minden idöbéli példákbol. láttyuk hogy az aszszonyok alkalmatosok. az ország (TL 154)

a kérdést teszi kéd töllem, hogy hol kezdették. meg vakarni a (TL 154)

romában kezdették, én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel. a leg (TL 154)

leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a levelemet (TL 154)

a levelemet. azt irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük asátor (TL 154)

a pedig mind arra valo, hogy a hertzegünk mulassa magát, de (TL 154)

nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy nem szereti kédet (TL 154)

azt igen szükséges kédnek tudni, hogy a kéd kedvesen irt levelét (TL 154)

de mit tehetünk rolla, avalo hogy én ahoz nem szokhatom., de (TL 154)

meg bocsatani avétket, és reménleni, hogy az ollyan szokásban nem mégyen (TL 154)

édes néném. ha suhajtásal is,. hogy a mi életünk, ugy minden (TL 155)

a jó azért tettzik jonak hogy nincsen hatalmunkban. és hogy csak (TL 155)

jonak hogy nincsen hatalmunkban. és hogy csak a nyughatatlan elmétöl származik (TL 155)

nyughatatlan elmétöl származik; ettöl vagyon hogy soha az ember nem lehet (TL 155)

vágyodo elme, mindenkor. arra ingerli, hogy jobban volna ót ahol nincsen (TL 155)

mikor kel annak végit szakasztani. hogy meddig tarttson a rosz idö (TL 155)

azt fogadta volt az isteneknek. hogy töb ajándékot fog nekik adni (TL 155)

idö let. de ugy történt. hogy aratáskor. sokal keveseb gabonája volt (TL 156)

az istenek azt felelték neki, hogy maga a vétkes. mert nem (TL 156)

a vallás arra tanyit minket, hogy az Isten. vezéreli az országokot (TL 156)

a bolondság volna, a valo hogy még eddig minden ágg a (TL 156)

azt is el mondhatni talám, hogy az Isten egynehány ember kedviért (TL 156)

még lehet. csak azt bánom hogy a virágbol most minden orán (TL 156)

házamot el hadtam. a bizonyos hogy a szabadság keresés az elmémben (TL 156)

eddig tart bujdosásom. az igaz hogy az uramhoz valo vak szeretetem (TL 156)

mondgyák neki anevét. arra mondgya. hogy had hijják. mert nagy dolgot (TL 157)

ugy meg ijesztettek ezek engem hogy a nadrágban kelletet bocsátanom feltemben (TL 157)

várakozásban; a király már tudta, hogy vagyon néki mindenkor valami nevetésre (TL 157)

kédnek. azt kérded édes néném hogy miért térdepelnek le az anglusok (TL 157)

vacsoráját osztogattyák, erre, azt felelem, hogy ök ezt a szokást igy (TL 157)

meg hagyván. kálvénista püspökököt tén. hogy pedig a közönséges nép fel (TL 158)

predikálani a királynak., és jovallani, hogy állyon boszut a pápán, mivel (TL 158)

ezeket a változásokot meg halván. hogy a nagy roszat elkerülhesse, adot (TL 158)

irni, az aszszonyokhoz valo szeretetröl, hogy a micsoda nagy veszedelmeket (TL 158)

bé. aki is azt irja. hogy azaszszonyokot; csak a boldogságban lesz (TL 159)

igen keveset használ. sokan irják, hogy a leg elsö gyilkoság. a (TL 159)

aszszonyért. egy franczia királynak avalo hogy a példáját nem kellene követni (TL 159)

érkezet, ugy meg szerette aleányt. hogy enni sem akart addig. a (TL 159)

az orában. ugy meg utálta. hogy soha véle nem. lakhatot., talám (TL 159)

az aszszonyokot, azon is igyekezet, hogy a tiz parancsolatot meg tarttsa (TL 159)

atöbbi közöt egy aszszonyt szeretvén. hogy mind a parancsolatot meg tarthassa (TL 159)

enevettséges példa, noha azt tarttyák. hogy a szeretetben. egy harmadik, mindenkor (TL 159)

volna abarányt, azt el mondhatni, hogy a szeretet nem rosz. csak (TL 159)

amelyre az Isten rendelte, azért hogy a részegesek. meny országban nem (TL 159)

kedves. azt irod édes néném. hogy a Constancinápolyi szél, hamaréb meg (TL 159)

erdélyi. a bizonyos. hogy ót. termeszet szerént. Csak az (TL 160)

király. azt szokta volt mondani. hogy a szakállát. anyomoruságnak szele. fejeritette (TL 160)

fejeritette volt meg. a bizonyos. hogy öt, vagy hat esztendö. a (TL 160)

történt egy iffiuval., a kit hogy halálra itélték, a haláltol valo (TL 160)

olyan változást tett. az iffiuban. hogy más nap. mikor a halálra (TL 160)

vinni, minden el csudálkozot rajta, hogy egy öreg ember lett belölle (TL 160)

ellen, ha el hitetnök magunkal hogy a bujdosást. az Isten jovunkra (TL 160)

avallásunk szerént. azt kel tartanunk. hogy bujdosásunk. mind hasznos, mind szükséges (TL 160)

it nálunk. apedig azert volt hogy györgy hertzeg tegnap. elmene innét (TL 160)

fogyatkozást, azt találom benne. hogy magyarul nem tud. de a (TL 161)

mi atyankot sem engedték volna. hogy magyarul meg tanullya. vagyon ugyan (TL 161)

mindenkor a nagy unadalomban forog. hogy pedig minden ugy tölttse az (TL 161)

pedig aki látná azt mondhatná hogy valamely mester ember. vagy fur (TL 161)

gyönyörü szakálla, sokszor tele forgácsal. hogy maga is neveti magát. és (TL 161)

az ollyat. aki azon panaszolkodik hogy el unnya magát. ritka édes (TL 161)

idöhöz alkalmaztatni magát. mind pedig hogy ugy mondgyam. az idöt magához (TL 161)

végben nem vihetvén jol tette hogy el ment. kivánnyunk neki szerencsés (TL 161)

kivánnyunk neki szerencsés utat.. és hogy hazáját még láthassa meg. hát (TL 161)

kedves néném. hogy evilágon lévö szarándokságunkot el ne (TL 161)

sem, azt tudná az ember hogy mind ki holtak afalubol., mert (TL 161)

nem ugy mint nálunk., elég ahogy, ót ugy töltöttük az (TL 161)

kel csudálni ha azt mondom hogy ígen kedvesen vettem a kéd (TL 162)

venném. de hogy vagyon a, hogy mi még egyszersem haragudtunk meg (TL 162)

meg egymásra., mert azt mondgyák. hogy abarattságban egy kis veszekedés ollyan (TL 162)

jol látták., azt nem mondhattyuk hogy talám ami csillagunk jöt már (TL 162)

el felejtkeztek már mi rollunk, hogy kédnek a kis ujja ne (TL 162)

azt igen szükséges meg tudni, hogy az ide valo görög érsek (TL 162)

is, azt ne gondollya kéd, hogy a szegénységtöl vagyon. mert a (TL 162)

leg többet adnak. apüspökök pedig hogy az érseknek meg fizethessenek, ollyan (TL 162)

igérnek,. itéllye el már kéd. hogy a püspökök, és a papok (TL 162)

a mint lehet tölle, de hogy predikállyon. azt nem lehet az (TL 163)

mezei munkát kel neki dolgozni, hogy a papádiáját. táplálhassa egy nehány (TL 163)

áaron ellen valo fel támadásának, hogy egy szegény özvegy aszszonynak csak (TL 163)

vette tölle a gyapját. mondván hogy ötet illeti a törvény szerént (TL 163)

aszszony koréhoz folyamodék. és kéré. hogy szollana aaronnak. adná viszá a (TL 163)

de semmit nem nyerhete, koré hogy meg vigasztallya. 4 ezüst pénzt (TL 163)

4 ezüst pénzt. ada neki, hogy venne azon annyi gyapjut, amennyit (TL 163)

aaron azt is vevé. mondván. hogy atörvény parancsollya, az Urnak kel (TL 163)

a szegény özvegy aszszony. látván hogy semmi hasznát nem veheti az (TL 163)

veheti az egy juhocskájának. és hogy csak a papok hasznokra tarttya (TL 163)

hasznokra tarttya, el végzé magában hogy meg öleti ajuhát. de aaron (TL 163)

igen el keseredvén, haragjában. mondá. hogy az én juhom husa, anathéma (TL 163)

egész juhot el vévé. mondván. hogy minden anathema. az izraelben. apapokot (TL 163)

pedig mind meg történtenek, hihetö hogy másképpen lett volna adolog, ha (TL 164)

aztot hallotta kéd. hogy már egy darab idötől fogvást (TL 164)

volt scutariban táborban., ollyan szándékal, hogy a persák ellen mennyen, a (TL 164)

által scutáriban, aztot tudgya kéd. hogy a császár kastéllya.és scutari (TL 164)

jó stuczlövésni szélyességü, ugy történék hogy két köz jancsár, ki mindenik (TL 164)

város uttzáit járni. és kiáltani. hogy az ki igaz török az (TL 164)

szaporodának. de a csudálatos volt. hogy senki avárosban ellenek nem álla (TL 164)

álla. és annyira el szaporodának. hogy lehetetlen lett volna ellenek állani (TL 164)

ezeket magához hivatván, kérdé töllök. hogy mi okát gondolnák ennek a (TL 164)

töllök szándékokot,, ök azt felelék. hogy a császáral meg elégesznek. de (TL 165)

de ugy mind azon által, hogy azon három személyt. kezekben adgya (TL 165)

Császár ujjontában kénszeritte mindent arra. hogy mondaná meg, okát a rébellionak (TL 165)

tett kivánságait, igen igyekezék azon hogy meg szabadithassa avezért. de nem (TL 165)

az ulémák. és az gyermekei., hogy a vezért. és a tiháját (TL 165)

után meg izenék a rébelliseknek. hogy ezek már fogságban vannak, és (TL 165)

undok. fajtalan. tihája pedig. látván hogy meg akarják fojtani. ijedtiben meg (TL 165)

holt. ezeket meg ölek azért, hogy elevenen ne kénszeritessenek ki adni (TL 165)

a testét. az annyának küldék. hogy temetetné el, a tihája testét (TL 165)

viszá küldék oly szin alat, hogy ök avezért elevenen kivánnyák., anép (TL 165)

hogy a vezér testét viszá küldötték (TL 166)

nem akarnak. azért azt akarom, hogy senkinek is miattam veszedelme ne (TL 166)

lelketek isméretire bizom., legyetek azon hogy igasság ellen semmit ne cselekedgyék (TL 166)

olly hathatos beszédekkel szolla hozája., hogy az egész halgatok sirának, végtire (TL 166)

sirának, végtire mondá., tavoztasd el, hogy a vezérid kezekben ne engedgyed (TL 166)

el ne feletkezzél pedig arrol., hogy ezaz uráság. senkinék. nem állandó (TL 166)

alá valo eszközel munkálodik. azért hogy az alá valo eszközböl. ki (TL 166)

azt meg vallom kédnek. hogy mi itt tartottunk. és gondolhattuk (TL 167)

mi itt tartottunk. és gondolhattuk. hogy itt is lehet zenebona. és (TL 167)

azt el aki nem tudná., hogy a rébellioban is micsoda rendet (TL 167)

is micsoda rendet tartanak, és hogy ahozképest. micsoda kevés károk vannak (TL 167)

mert ugyan is ki gondolhatná. hogy ollyankor nagy predálás ne legyen (TL 167)

kédnek azt is meg tudni hogy, a birodalomban a szokás, hogy (TL 167)

hogy, a birodalomban a szokás, hogy acsászárok változásakor., mindenik jancsárnak. hó (TL 167)

az az áldomás adatik, mostanában hogy ki adták. ment 5000 erszény (TL 167)

a komediásokot. ma hozák hirit. hogy Constancinápolyban 25 napján ennek a (TL 167)

végin. meg láthatta a füleivel., hogy micsoda formán lön vége. a (TL 167)

lön vége. a rébellionak. és hogy mint akará az uj császár (TL 167)

ugy annyira, hogy mind acsászár. mind a fö (TL 168)

kivánsaginak eleget tenni. tartván attol. hogy ujjab rébelliot ne kezdgyen., mivel (TL 168)

minden uton modon azon igyekezék hogy meg gazdagodhassék, mindenekre igyekezék venni (TL 168)

igyekezék venni pátronát., ugy annyira hogy az kik valamely tiszttségekre vágytanak (TL 168)

sok pénzt kelletet adniok elsöben. hogy el nyerhessék, pátrona a minap (TL 168)

azzal annyira el bizá magát. hogy egy mészárost akara moldovai vajdának (TL 168)

a vezér azt felelé néki. hogy nem volna szabadságában fejdelemséget adni (TL 168)

ezel meg menté magát, de hogy tellyeségel ez iránt valo szándékát (TL 168)

változtathatnák patronának. azt tanálák fel. hogy azö társát muszli agát vennék (TL 168)

ez értelmes lévén, eleiben adák. hogy micsoda illetlen dolog volna egy (TL 168)

tenni vajdának., hanem válallya magára hogy végben ne mennyen ezadolog. muszli (TL 168)

is nagy kedve volna arra. hogy a nem okos mészáros vajdává (TL 168)

vajdává lenne, azért mondá pátronának. hogy ebben adologban nagy vigyázásal kel (TL 168)

nagy vigyázásal kel járni., és hogy jó volna elmenni a Caszáp (TL 168)

akarszé kezes lenni azért. amészárosért. hogy nekik azt a pénzt le (TL 168)

nyerik néki, afö mészáros felelé., hogy ö nem lenne kezes. azért (TL 168)

állapotokra vévé pátronát, ugy annyira, hogy ezaz utolso minden nap ujjab (TL 168)

kevélységit. Constancinápolyban hivatá csánum kosát, hogy kaptán pasának tennék. (a kaptan (TL 169)

gyenerálisa,:) és a nissai pasát., hogy ez kisérné a mekkában menö (TL 169)

Constancinápolyban érkezének. pátrona meg sejditvén, hogy az utolsot más végre hivatták (TL 169)

ugy volt:) tanácsot tarta hiveivel. hogy miképen lehetne meg elözni. és (TL 169)

el oszták., muszlit arra kénszeritték, hogy venné fel, a kultihája tiszttségit (TL 169)

az ki azt irta volna, hogy a persa, és a szerecsenek (TL 169)

nézve avezér nagy divánt hirdete. hogy tartana tanácsot az egész ulémákal (TL 169)

akara elmenni., a vezér látván hogy semmit nem végezhetne az nap (TL 169)

nem végezhetne az nap. mondá hogy más nap acsászár elött kellene (TL 169)

lenni, azért, arra int mindeneket. hogy ki ki jelen légyen jó (TL 169)

ez mind arra valo volt, hogy a lesre vihessék a rébelliseket (TL 169)

udvarban. egy diván házat készitének., hogy a gyülés, három féle helyt (TL 169)

ez ajánlá magát a császárnak., hogy ö vegben vinné szándékát, és (TL 170)

alat egy puskát ki löttenek. hogy a kapukot bé zárják., azonnal (TL 170)

néném fillentenék ha azt mondanám hogy a minapi levelét kedvesen nem (TL 170)

pedig csak az az oka. hogy kéd most nem lakik pérában (TL 170)

most nem lakik pérában. elég ahogy, aminap ismét támadás lön. Constáncinápolyban (TL 170)

és ollyan nemesi szándékban valának. hogy fel verjék a császár udvarát (TL 170)

is szerette volna igazgatni. amint hogy igazgatta is, a vezér éltiben (TL 171)

a vezér éltiben, elég a hogy. igazán vagy hamisán néki tulajdonitták (TL 171)

illyen fejdelem aszszonyt, ugy tettzik. hogy más képpen is gyomlálhatták volna (TL 171)

ollyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami mágnes kö tartoztattya ót (TL 171)

fizetnek nekem. de semmi, elég ahogy, akéd levelit vettem. és le (TL 171)

a minap., ugy tettzet már hogy a pennámban is. nem ténta (TL 171)

hanem vér volt. de lehetetlen hogy még egy véres historiát ne (TL 171)

nem. ezis arrol jut eszemben, hogy azt irja kéd. micsoda. boszu (TL 171)

találna ölni a vadas kerttyiben. hogy annak meg nem kegyelmezne., ugy (TL 171)

nem kegyelmezne., ugy történék egyszer. hogy egyik a cselédi közül. avadas (TL 171)

szarvasra. azt is meg láttya, hogy lövés vagyon rajta. arrol mindgyárt (TL 171)

rajta. arrol mindgyárt észre veszi hogy a szolgája lötte volna meg (TL 171)

hogy valami képen. azö szolgája féle (TL 172)

válttsák ki a szolgáját, és hogy mindent meg fizet érette: apapok (TL 172)

láttya a legént. firtatni kezdi. hogy miért lötte volna meg a (TL 172)

csak ollyan szomoru dolgokrol irni., hogy azok a kalmárnék. ugy rea (TL 172)

mindenik erdélyi gubernátorné volna; abizonyos hogy a gubernátornék. ugy rea nem (TL 172)

aszszonyok annál inkáb, távul legyen hogy egyike a másikánál aláb valonak (TL 172)

talállya az ember, azt gondolhatná hogy mindenik egy grofné., ollyan czifra (TL 172)

ébedhez ülhet. erröl jut eszemben. hogy karolus quintus. bruxelában lévén. ot (TL 172)

nem akará el menni, azért. hogy egyikét., amásikánál. fellyeb ne ültessék (TL 172)

acsászár azt meg tudván. gondolá hogy a valamely zenebonát indithatna a (TL 172)

mellet, a császár azt látván hogy mindeniknek. egyaránsu oka vagyon. és (TL 172)

haragittani. illyen itéletet monda reájok. hogy a kettö közül. a mellyik (TL 172)

jó. valamely mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot (TL 172)

véle. azt a kérdést teszem. hogy egy kis aszszony egy erdöben (TL 173)

leveledben édes néném azt irád. hogy avezért letették. én pedig. a (TL 173)

kadiát fel akasztatot azajtajára. hihetö hogy nem tett jol igasságot. eztet (TL 173)

fogadgya a le tettnek tanácsát. hogy sokáig ne hadgya uralkodni a (TL 173)

Cancellarius azoktol mindgyárt meg tudgya. hogy micsoda dolgok. folynak. és azokot (TL 174)

képen. meg tudgya. azalatta valoitol. hogy micsoda rendet tartanak, a tárházakban (TL 174)

jó vezért sokáig meg hadnának. hogy még jobban folyna. de mit (TL 174)

csak nem mint egy lehetetlen. hogy viszá ne éllyenek hatalmokal, epedig (TL 174)

mesterséget kellene nekik ki gondolni. hogy ollyan hamar ki ne tennék (TL 174)

hires pilatus, ellen valamely panasz hogy ment romában. jerusálemböl romában kelleték (TL 174)

romában. jerusálemböl romában kelleték. menni, hogy ót mentené meg magát a (TL 174)

el vette volt, ugy történék hogy mikor a csaszár eleiben mene (TL 174)

csudálkozék cselekedetin. hogy vagyon a. hogy én azért hivattam ide pilátust (TL 174)

én azért hivattam ide pilátust hogy számki vetésben küldgyem., de nem (TL 174)

oly nagy csendes nyugodalomban élünk, hogy ugy tettzik. mint ha. másut (TL 175)

felelek meg, azt irod néném, hogy a hihetetlenség. kételkedés. és az (TL 175)

vagyon. de az is valo. hogy a török császár nem rendelt (TL 175)

veszti közüllünk öket, ugy tettzik, hogy a bujdosoknak. jobban kellene élni (TL 175)

emindenkor igy volt. szomoruán látom, hogy igy is lesz. mind örökkön (TL 175)

ament) azt el lehet mondani, hogy a mi áitatos urunk. mindenkor (TL 175)

áitatos urunk. mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el üze közüllünk, de (TL 175)

csak az a külömbség lehet. hogy egyikének job egéssége vagyon. a (TL 176)

oda érkezünk, én azt gondoltam. hogy e mind csak attol vagyon (TL 176)

e mind csak attol vagyon., hogy a bujdosoknak semmiben sem telik (TL 176)

a historiákban olvasunk erröl példát. hogy nem jó a másban valo (TL 176)

ö nagysága. aztot tudgya kéd hogy mint szerették ezek egymást markus (TL 176)

egyiptumban szaladának, markus antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén, nem fogják (TL 176)

szerencsétlen. azért mindenkor tartot attol, hogy Cleopátra egy kis itallal a (TL 176)

a más világra ne küldgye. hogy azután szerencsésebbet vegyen magának. aztot (TL 176)

vévé, és ollyan vendégséget csinála. hogy mindennek a kik asztalnál ültenek (TL 176)

volt fejeken., el itélheti kéd. hogy micsoda szép koszorut csinált Cleopátra (TL 176)

talám el nem itélheti kéd, hogy ö azt meg hinté mérges (TL 176)

markus antoniushoz., akit is látván. hogy nem csak abortol. de még (TL 176)

aszeretettöl is kezdene részegülni. és hogy már. abban az állapotban volna (TL 176)

volna, amint kivánná, mondá néki, hogy a koszorujában valo virágot tenné (TL 176)

virágot tenné a pohorában, és hogy ö is hasonlo képen cselekednék (TL 176)

markus antonius és lásd meg, hogy mit nem lehet végben vinni (TL 176)

meg hintettem, itéld el abbol. hogy ha az a gyanoság. a (TL 176)

ha lehetne arra adni magamot, hogy el Veszeselek., és ha lehetne (TL 177)

élnem, de látván a királyné, hogy marcus antonius kételkednék beszédiben, azonnal (TL 177)

mindenkor csak azt hozák elö. hogy az elöbbeni királynak idejében. mennyi (TL 177)

mutatni boszuját, erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király., hogy (TL 177)

hogy végtire parancsolá a király., hogy vinnék irásban. eleiben; az elöbbeni (TL 177)

azt látván. nagy vigasságal gondolák. hogy azok, akiknek nevek meg vagyon (TL 177)

nevek meg vagyon jegyezve keresztel, hogy már azok el veszet emberek (TL 177)

nagy örömökben, azt sem várhaták hogy mit fog végezni irántok a (TL 177)

hanem még elöre ki hirdeték. hogy a király mint tett volna (TL 177)

el udvaromtol. nem tudtaké azt. hogy a kereszt bizonysága a jutalomnak (TL 177)

kereszt bizonysága a jutalomnak. és hogy a kereszt erdeme által, avétkek (TL 177)

el töröltettek. azután meg parancsolá, hogy mindeneket hinának viszá. és midön (TL 177)

többet felölle, hanem azt mondom, hogy itt meleg idök járnak, ebben (TL 177)

és adgyunk hálát az urnak. hogy ez esztendöben meg tartot. maradok (TL 178)

leveledet; valyuk meg avilág elöt. hogy mi ketten jok vagyunk, és (TL 178)

mi ketten jok vagyunk, és hogy jól tudgyuk. egymást szeretni, de (TL 178)

mélto haragudni. ki hitte volna hogy topált illyen hamar ki tegyék (TL 178)

avalo a németek el hiszem hogy akarják. mert gyülölte öket. mi (TL 178)

az Isten meg nem engedi, hogy egy ollyan hittöl szakat itt (TL 178)

babiloniában vagyon akit vezérnek mondgyák. hogy tesznek, mikor jö a még (TL 178)

de a még is becsületeseb hogy doktor fia, és nem borbély (TL 178)

fel, egyet a többi közöt. hogy még igen gyengének láták. nem (TL 178)

jol viselé magát. ugy annyira. hogy a (TL 178)

jól tudgyuk. egymást szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk, mikor (TL 178)

basa gondolá. hogy talám. kedvet nyerne véle. ha (TL 179)

és oly igen meg szereté. hogy csak ibrahimal. kiváná szolgáltatni magát (TL 179)

nem roszra fordittá, hanem arra. hogy jó akarokot csinálna, és a (TL 179)

elméjében szomoru gondolatokot okozának. annyira hogy, szomoru gondolatok szállák meg elméjit (TL 179)

azt meg vallá igazán, mondván. hogy azö szomoruságának azoka., nem egyéb (TL 179)

nagy kegyelmességit. ö attol tart., hogy aza kegyesség, irigyeket, és ellenségeket (TL 179)

estenek sok nagy urak., és hogy végtire ö is ollyan utálatos (TL 179)

elméjiben lévén néki, azon kéri, hogy csak modgyával valo joval legyen (TL 179)

vigasztalhatná., erös esküvésel fogadá néki. hogy soha életihez nem nyulna, mind (TL 179)

buzgoságal kezdé szolgálni. solimán., pedig, hogy még nagyob jelit adhassa neki (TL 179)

és oly nagy kedvességben vala, hogy mindenek rettegtek tölle (TL 180)

igen kezdék irigyleni. vévén észre hogy már a dolgok nem forognak (TL 180)

forognak annyira akezek közöt. és hogy minden csak avezér kezében forog (TL 180)

meg sejditté, és tartván attol. hogy a henyéllés, okot, s’alkalmatosságot (TL 180)

okot, s’alkalmatosságot adhat solimánnak. hogy meg gyözettessék az annyának szeretetiböl (TL 180)

akarván hajtani, talála abban modot, hogy damaskus városábol. egy hires astronomust (TL 180)

volt muleÿ. akiröl azt tartották, hogy a jövendö dolgokot jol tudta (TL 180)

azt kezdék solimánnal el hitetni, hogy a vezér a persiai kirallyal (TL 180)

sultánnék valami formában. ki tudák., hogy a vezérnek. károlus quintusal, és (TL 180)

volna; abban modot is találának, hogy azok közül alevelek közül kaphatának (TL 181)

mint hogy azt fogattad avezérnek hogy életedben meg nem öleted avezért (TL 181)

vacsoráltatá, azután. aleveleit keziben. adá hogy olvasná el. a meg lévén (TL 181)

háláadatlanságát. és meg fogatván. parancsolá, hogy mihent ö el aluszik. avezért (TL 181)

alunni megyek. és meg parancsoltam hogy mihent el aluszom. minden bolháimot (TL 181)

mert éppen most hozák hirül, hogy elsö februárÿ a lengyel országi (TL 181)

keresni, egy szoval el mondhatni, hogy mélto volt a királyságra, és (TL 181)

evilági gyönyörüségre forditani, eleinte avalo hogy igen tövises volt királysága (TL 181)

igen jó akaroja volt, lehetetlen hogy már hadakozást ne lássunk europában (TL 182)

ezek had perellyenek egymásal, tudom hogy ezeknek. réz prokátorok leszen., valamint (TL 182)

kérdé leopoldus a franczia követtöl. hogy micsoda igassága vagyon az urának (TL 182)

micsoda igassága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indittani, azt felelé (TL 182)

akar indittani, azt felelé akövet. hogy azt nem tudgya. hanem azt (TL 182)

nem tudgya. hanem azt tudgya, hogy az urának. már készen vagyon (TL 182)

mely felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de (TL 182)

honnét vagyon a. kedves silviám, hogy illyen idején setálsz kertedben, és (TL 183)

silvia, nem azért hivattalak ide. hogy valamit el titkollyak elötted. azt (TL 183)

titkollyak elötted. azt meg vallom, hogy egy kis indulat cselekedteti velem (TL 183)

el hitethetnédé magadal. szép juliánna. hogy egy kis féltö. irigység van (TL 183)

de még is. nem lehet hogy ne örüllyek annak. hogy aztot (TL 183)

lehet hogy ne örüllyek annak. hogy aztot te üsmered, mert amidön (TL 183)

üsmered, mert amidön azt mondod. hogy a féltö irigység van benned (TL 183)

benned., mint ha azt mondanád hogy szeretz valakit., én pedig mindenkor (TL 183)

én pedig mindenkor azt ohajtottam, hogy okoságal. és ertelemel. valakihez köteledzed (TL 183)

azzal bé nem telnek valo hogy az a féltö irigység van (TL 183)

silvia, bizonyára nem., aztot irigyelem; hogy télámon. diánnának oly igen kedvit (TL 183)

keresi, és azt nem szenvedhetem hogy csak hozája járjon, és hozám (TL 183)

eddig én, mindenkor azt gondoltam., hogy a féltés. a szeretettöl jö (TL 183)

és ha a nekünk nehéz. hogy valaki másnak adgya magát; attol (TL 183)

hogy a magunkhoz valo szeretet elegendö (TL 184)

magunkhoz valo szeretet elegendö arra. hogy bennünk, féltést, és irigységet gerjeszen (TL 184)

a mely meg boszszontot azért, hogy télámon őtet nálamnál inkáb becsüli (TL 184)

az is el hiteti velem, hogy nem vagyok aláb valo nála (TL 184)

boszonkodás. a melyben vagyok. azért. hogy télámon – csak ötet látogattya, és (TL 184)

melyért., azt allittom magam felöl, hogy senkit nem kel nálamnál fellyeb (TL 184)

kel nálamnál fellyeb becsülni, és hogy leg aláb. meg érdemlem, az (TL 184)

juliánna. meg vallom. hogy soha. a magunkhoz valo szeretetet (TL 184)

annyira nem terjesztettem. azt tartottam, hogy az, ollyan belsö indulat., mely (TL 184)

azt soha sem gondolhattam volna. hogy az ollyan belsö indulat lett (TL 184)

nincsen határja., azt meg vallom., hogy a magához valo szeretet, ollyan (TL 184)

azt is meg kel vallani, hogy annak köszönnyük a kivánságot a (TL 184)

kivánnyuk szeretetni magunkot másoktol. és hogy mindent; csak azért cselekeszünk. a (TL 184)

volnék baráttságban veled. gondolodé azt; hogy amidön valaki hozank köti magát (TL 185)

amidön valaki hozank köti magát., hogy a mi érettünk vagyon. nem (TL 185)

bennünk, mivel ök azt kiványák, hogy mi hüségel legyünk hozájok. és (TL 185)

cselekszem., söt még azt tartom. hogy a magához valo szeretet nemzi (TL 185)

szeretettöl, egyenlö akarattal fogják keresni, hogy egymást meg érdemellyék. amagunkhoz valo (TL 185)

arra reá állok magam is. hogy ami azokot anevezetes cselekedeteket illeti (TL 186)

ami azokot anevezetes cselekedeteket illeti, hogy a magához valo szeretetnek. azokban (TL 186)

része lehetet, de a leheté. hogy a midön én valamely nagy (TL 186)

melyet senki meg nem tudhattya, hogy én nem azért cselekedtem aztot (TL 186)

én nem azért cselekedtem aztot: hogy ötet köteledzem, hanem hogy, eleget (TL 186)

aztot: hogy ötet köteledzem, hanem hogy, eleget tegyek. a magamhoz valo (TL 186)

aháláadásra. nem mondgyaé azt magában, hogy leg háláadatlanab lenne evilágon, ha (TL 186)

lettél. amagához valo szeretetnek., és hogy oly okoson oltalmazod; ne sajnályad (TL 186)

és eszes vagy, meg engedem. hogy legyen egy kevés magadhoz valo (TL 186)

hogy bizonyitod azt meg nekem, hogy a meg egyezék, az öregségel (TL 186)

valo szeretet, minket arra viszen, hogy azta kárt, amelyet tett nekünk (TL 186)

szeretet, nem csak arra kötelez, hogy el takargassuk fogyatkozásinkot., hanem hogy (TL 187)

hogy el takargassuk fogyatkozásinkot., hanem hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de (TL 187)

mondok. mert azt nem hihetem, hogy egy rosz emberben, magához valo (TL 187)

kedves juliánnám., még egyszer aztmondom. hogy mind azok. a melyekböl lehet (TL 187)

azt is elfogja velem hitetni. hogy nem érdemli joságomot (TL 187)

szeretet? azt nem lehet mondani hogy ne legyen az erdélyi (TL 187)

azt is el mondhatni felölök, hogy ök bizvást el mondhattyák. ugy (TL 188)

mert sz. pál azt. mondgya. hogy a görögök. hazugok, édes néném (TL 188)

már azt a hirt néném, hogy most minden orán, nagy hadakozás (TL 188)

császárnak. nagy baráttságoson meg izené, hogy hadakozást hirdet neki. ennek pedig (TL 188)

a franczia udvar, azon igyekezék, hogy stanislaust válaszák a lengyelek. királynak (TL 188)

a midön, azt meg tudá, hogy csak nem. mindnyájan reá állottak (TL 188)

küldé a választasra. a mint hogy. csak nem az egész ország (TL 188)

idö mulva. a muszka had, hogy lengyel országban kezde bé menni (TL 188)

olosz példa beszéd azt mondgya; hogy aki csak reménségel éll, az (TL 189)

kel üzni, és ne engedgyük. hogy a gondolat, és a meláncolia (TL 189)

unván. mondgya a konyha mesterinek. hogy jelenttse. meg az aszszonynak,. hogy (TL 189)

hogy jelenttse. meg az aszszonynak,. hogy az asztalon az étek. a (TL 189)

a konyha mester mondgya neki hogy nem jöhet. mert el temették (TL 189)

ebben az esztendöben; azt irják. hogy stanislaus, dantzkán tölti a telet (TL 189)

alengyel országi királyságot, attol tarthat, hogy magais, olosz országbol. ki ne (TL 189)

hát nekünk vagyoné most ideje. hogy várjunk valamit, a szegény urunk (TL 189)

volt. a tó mellet, várván hogy valaki vessé belé,. a midön (TL 189)

zavarta. mi is azt várjuk. hogy valaki valamely zür zavart csinállyon (TL 189)

micsoda rendesen tudod le irni, hogy a francziák. micsoda álhatatlanok minden (TL 189)

és hogy egy franczia, két három, leányt (TL 190)

járván, mindenikel el akará hitetni hogy szereti. ez a két aszszony (TL 190)

vallák. és egymástol meg tudák, hogy a franczia mint hitegetné öket (TL 190)

pokállyák, valamint a kis gyermeket. hogy csak a fejit mozgathatta, a (TL 190)

reggel felé, meg igérik neki hogy el bocsáttyák. csak tisztességesen visellye (TL 190)

el odgya, a legény kérdi hogy hol vannak. az aszszonyok. mondgya (TL 190)

aszszonyok. mondgya a vén aszszony. hogy vagyon már két orája, hogy (TL 190)

hogy vagyon már két orája, hogy hintoban ültek, és ki ki (TL 190)

de mint hogy attol tartok; hogy egyikét sem viszem ugy végben (TL 190)

egyikét sem viszem ugy végben. hogy a kéd szép szemeinek tessék (TL 190)

és ebböl meg tudhattya kéd. hogy még élek, és hogy. vagyok (TL 190)

kéd. hogy még élek, és hogy. vagyok. és maradok. az aszszonynak (TL 190)

mindenünnen. csak az a hir, hogy mindenüt készülnek, ahadakozásra. a sok (TL 191)

felé. azt gondolná az ember, hogy talám. ót valamely nagy vendégség (TL 191)

vize felé igyekezik, azt mondgyák. hogy, afranczia is, elküld oda. vagy (TL 191)

muszkák. és a saxok készülnek, hogy stanislaust oda szorittsák. ót meg (TL 191)

alengyel országi királyságot, a mint hogy, a meg történhetik. a mint (TL 191)

a ki mindenik azon igyekezik, hogy el vesztesse véle. siciliát. és (TL 191)

csak barát tánczot kel járni, hogy valamely szomoru gondolatokon ne végezem (TL 191)

jol tudod kedves jó akarom. hogy micsoda szeretettel voltam juliánnához, és (TL 191)

micsoda szeretettel voltam juliánnához, és hogy micsoda, sok féle. utakon. és (TL 191)

valo. hogy sok haszontalan suhajtásokot bocsáttunk együt (TL 192)

haszontalan suhajtásokot bocsáttunk együt. azért. hogy hamaréb meg nem házasodtunk. de (TL 192)

nem én, aztot is tudod, hogy soha addig vég képen. nem (TL 192)

emberröl. én pedig azt mondom, hogy az illyen példát, csudálni kel (TL 192)

császár. ugy szerette a leányait. hogy férhez nem akarta adni. azért (TL 192)

férhez nem akarta adni. azért. hogy el ne távozanak tölle, nyert (TL 192)

látogatására menvén, ót addig mulata. hogy az alat nagy hó eset (TL 192)

a fejdelem aszszonytol. és látván hogy ho eset volna. attol kezde (TL 192)

eset volna. attol kezde tartani. hogy a nyomát meg fogják látni (TL 192)

a fejdelem aszszony vévé észre hogy mitöl tartana a secretarius, mondá (TL 192)

neki. majd által viszlek azudvaron. hogy ne lássák, hogy ferfiu ment (TL 192)

viszlek azudvaron. hogy ne lássák, hogy ferfiu ment volna ót el (TL 192)

néném, mint el bámula azon. hogy meg látá. a leányát. mint (TL 192)

meg mondá, és el vegezék. hogy a fejdelem aszszonynak. adgyák. örökösön (TL 192)

érdemli a köszönetet. egyszer azért. hogy nénékám küldötte. masodszor azért. mert (TL 192)

it ritka a jóhal., azérté hogy e tályékát a hal nem (TL 192)

nem is hazudok, ha mondom, hogy töb kél száz tojásnál napjában (TL 193)

három czifrát, meg láttya kéd. hogy négy ezerre megyen. még pedig (TL 193)

enni. mert azt irják felölle. hogy egyszer az asztalán. két ezer (TL 193)

talám soha sem érte kéd. hogy a nagy böjtben eset volna (TL 193)

ami édes egésségünket, azt tarttyák hogy egy ebéd felet négyszer innya (TL 193)

tündér hazánkban. azt mondod néném. hogy aminapi levelemben fogyatkozást találtál. a (TL 193)

levelemben fogyatkozást találtál. a bizonyos. hogy a fogyatkozást. mind meg tudod (TL 193)

dolog. talám csak abban vétettem, hogy el felejtem egy i felében (TL 193)

tenni,, éppen most jut eszemben, hogy egy néhany iffiu képiroknak, ajándékot (TL 193)

iffiu képiroknak, ajándékot tettek fel. hogy anyerje el. amellyik közüllök, leg (TL 193)

felöl irt kéd. bánadalomal bánom hogy meg nem cselekedhetem. de mit (TL 194)

most hozák hirit. hogy a muszka. és a saxo (TL 194)

minden ösvényt. lyukat, be dugot. hogy stanislaus király kine repülhessen. avárost (TL 194)

azt igen nehéz. meg oltalmazni. hogy a király onnét el ne (TL 194)

segittenek., megveszik annál is inkáb. hogy soha a dantzkai praesidium ollyan (TL 194)

olosz országban. és nézük meg, hogy ót mint vendégeskednek az oda (TL 194)

sok féle hadak. azt mondgyák. hogy ót. már két vagy három (TL 194)

mint már el kezdette; félö, hogy a vendég kine vesse a (TL 194)

érünk. azt is meg értem, hogy mikor valamit küld kéd nekem (TL 194)

tudom azt fogod mondani. hogy jol aluttam azéttzaka. mert a (TL 195)

hasonlo képen. a saxoknak is. hogy a várost fel nem prédálták (TL 195)

meg a vendég fogadást, hihetö hogy mászor nem (TL 195)

a városokot, és annak hostáttyit. hogy husz esztendeig sem állittyák. helyre (TL 195)

félttsük a muszkáktol, a valo. hogy, el hagyván lengyel országot, a (TL 196)

elsö indittoja volt. az akadálynak, hogy lengyel király ne lehesen, drágán (TL 196)

oda tehát. és nézük meg. hogy ót mint vendégeskednek, mert sok (TL 196)

meg, mivel azt bizonyoson irják, hogy a spanyol, franczia, és a (TL 196)

eugénius minden hadával ót volt. hogy nagyob bizonyságot tehessen, a vár (TL 196)

szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki ezeket anagy dolgokot. miveli (TL 196)

követ. meg izené az urunknak, hogy a nagyobik fia., senkitöl el (TL 196)

keze alat; azt is hallottuk, hogy még nem jő ide. hanem (TL 196)

igen várja. nekem ugy tettzik hogy ide kellet (TL 196)

áerben, azután koplalni hadgya öket. hogy had hagyák el az apjok (TL 197)

formában. a mely fiu láttya, hogy semmit nem várhat a szüléitöl (TL 197)

kel benne maradni. mind azért, hogy okos teremtet állat, mind pedig (TL 197)

teremtet állat, mind pedig azért, hogy azt parancsollyák néki, hogy ne (TL 197)

azért, hogy azt parancsollyák néki, hogy ne kellene a spanyol király (TL 197)

ment végben., már el mondhatni, hogy el vesztette. a császár. olosz (TL 197)

neápolisi királyságot. meg kel vallani hogy a császár. drágan fizeti meg (TL 197)

nem igen közönséges. azt mondhatnák. hogy itt némelykor csak azért havaz (TL 197)

itt némelykor csak azért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek; ezt neveti (TL 197)

azt pedig ne gondollya kéd. hogy a gazda aszszony igy vendégellye (TL 198)

akarja keresni a gyermekinek. és hogy ki ki jó kedvü legyen (TL 198)

mikor a tél. ollyan fösvény. hogy hó nem esik. avároson, ollyankor (TL 198)

de a csufos szokás nálok. hogy mihent, az egy gazda aszszonynak (TL 198)

szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske. ne perelhessen a (TL 198)

felöl. csak azt hozák hirül, hogy a spanyolok mennyi várat, várost (TL 198)

jövö esztendöre, erröl jut eszemben. hogy Carolus {…} nem tudom (TL 198)

lakosokra, és meg izente nekik., hogy csak az aszszonyoknak kegyelmez meg (TL 199)

hanem azt meg engedi nekik., hogy a mit a hátakon. el (TL 199)

egész táborával., a midön láttya, hogy az aszszonyoknak. akik a várbol (TL 199)

meg terhelve., mondák a császárnak. hogy az engedelme szerént. ök drágáb (TL 199)

néném, engedgye meg az ur. hogy meg érhessük azuj esztendöt. nem (TL 199)

porta, nem adta tellyeségel válaszul. hogy az urunkot. el nem bocsáttya (TL 199)

nem bocsáttya franczia országban, hanem, hogy most nem jovallya. és hogy (TL 199)

hogy most nem jovallya. és hogy még annak nincsen ideje. de (TL 199)

tudgya, de azt hinnünk kel., hogy ö mindent a mi jovunkra (TL 199)

jovunkra. cselekeszik, ezis jovunkra fordul. hogy el nem bocsátnak., eztet most (TL 199)

sem. nyugodgyunk meg tehát azon, hogy jobban tudgya a mi atyánk (TL 199)

nálunknál hogy mi jó nékünk, hálállyuk meg (TL 200)

gazdag ház pusztult el azért. hogy abban. az adakozást. nem követték (TL 200)

eztet magunkban. és meg láttyuk, hogy inkáb vigad akor aszivünk, mint (TL 200)

estig valo tánczolásban, ne szégyenellyüké. hogy erröl. egy pogány császár. mi (TL 200)

akinek is estve esziben jutván. hogy azon anapon semmi kegyelmeségit nem (TL 200)

jót nem tettem. aminap olvastam, hogy egy adakozo embernek, ezeket a (TL 200)

de attol nem tartok néném, hogy az egerek meg egyenek a (TL 200)

is. de észre lehet venni, hogy vagyon valamely belsö baja, az (TL 200)

volna. azt is hozá teszem. hogy már egy kevés idötöl fogvást (TL 200)

hogy az idöt nem vesztik el (TL 201)

után csak azzal vigasztalom magamot; hogy az urunk. igen erös természetü (TL 201)

urunk. igen erös természetü, és hogy, ötven kilencz esztendöt, könnyen el (TL 201)

esztendöt, könnyen el birhat, tudom. hogy az illyen vigasztalás. csak fövenyre (TL 201)

alatta. de ami állapotunk, ollyan, hogy csak kel valami vigasztalást keresnünk (TL 201)

alátható., el felejteti velünk. aláthatatlant; hogy tellyeségel. predikáczion nevégezem levelemet, azt (TL 201)

predikáczion nevégezem levelemet, azt irom, hogy abdulla, akit most tettek jancsár (TL 201)

ha én nem fázomé,? felelém. hogy az idö elég meleg. és (TL 201)

és nem fázom, erre felelé. hogy igen fázik. ezen mindgyárt meg (TL 201)

ijedék. de meg azután. gondolám. hogy tavasz felé valami változás esik (TL 201)

mulva., hozám jönek, és mondgyák, hogy hánt volna, én arra mondám (TL 201)

hánt volna, én arra mondám, hogy talám valamit ollyat. ett, amit (TL 201)

édes néném, kérjük az Istent, hogy tarttsa meg ezt a nagy (TL 202)

mára halasztotta halálát urunknak. azért. hogy meg szentellye, halálának áldozattyát, annak (TL 202)

a micsoda halála volt, hiszem, hogy meg mondották nékie. ma velem (TL 202)

a levelet, de mivel tudom hogy örömest kivánnád tudni. mint eset (TL 202)

szaporitom is keserüségemet. ugy tettzik hogy az utolso levelemet az elmult (TL 202)

álva vette el kezéböl. mondván. hogy talám töb ágat nem fog (TL 203)

de azt csudálta mindenikünk benne, hogy ö semmit halála orájáig aháznál (TL 203)

mulatot. se meg nem engedte. hogy ö érette valamit elmulassanak, mindennap (TL 203)

csak mindenkor alut. egynehányszor kérdeztem. hogy mint vagyon, csak azt felelte (TL 203)

az utolso kenetet, intette szegény hogy akarja. annak vége levén, a (TL 203)

felelhetet reája. noha vettük észre, hogy eszin van. azt is láttuk (TL 203)

eszin van. azt is láttuk hogy az intéskor. a szemeiböl. köny (TL 203)

a melyben kéri szegény. hogy bennünket el ne hadgyon a (TL 204)

a szivét franczia országban. hadta hogy küldgyük, a testet husvét után (TL 204)

de még is. nem hiszik hogy meg holt. ha nem azt (TL 204)

holt. ha nem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást (TL 204)

addig. még szabadcság nem lesz. hogy constancinápolyban vihesük (TL 204)

ugy van. mert ugy tettzik. hogy nevekedik. és nem kisebedik. az (TL 204)

hová továb. jobban észre veszük. hogy micsoda atyánkot vesztettük el. és (TL 204)

micsoda atyánkot vesztettük el. és hogy micsoda pásztorunk hagyot el., de (TL 204)

porta ide küldötte ibrahim effendit. hogy itt néze meg, miben van (TL 204)

kik itt vagyunk. ha akarjuké. hogy az szegény üdvezült urunk nagyobik (TL 204)

erre mindenikünk reá állot, azután. hogy beszéllyen sibrik uramal. az urunk (TL 204)

porta, tiz tallért minden naprá. hogy aztot fel oszák. a magyarokra (TL 205)

se én rea nem állottunk. hogy csak mi reánk oszák. mivel (TL 205)

volna. hanem ugy végeztük el. hogy mind azok, akik meg akarnak (TL 205)

A porta. meg engedvén, hogy titkon a szegény urunk testét (TL 205)

akoporsot ki vévén belölle, felnyitották. hogy a testet meg lássák., sirt (TL 205)

még attol is kel felnem, hogy az egész háznak gondgya reám (TL 205)

szabadságot adtak. kinek. kinek. arra. hogy innét el mehet. a hová (TL 206)

a.? vagyon már egy holnapja., hogy el küldöttünk utánna. addig pedig (TL 206)

is, kérne, és zugolodnék. de hogy senkinek semmit nem adnak. a (TL 206)

keresztet még elöre el láttyuk. hogy viselni fogjuk. ugy tettzik hogy (TL 206)

hogy viselni fogjuk. ugy tettzik hogy aztot. könnyeben kellene viselni. a (TL 206)

még elöre által láttam volt hogy reám fog szállani, de azzal (TL 206)

könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta, eröt is (TL 206)

ha nem nagy kereszté. rajtam, hogy ami jó sibrik (TL 206)

valo függéshez, akik azt tarttyák. hogy már most fel szabadultak minden (TL 207)

valo lételtöl, akik azt gondollyák. hogy az fejdelem csak hamar el (TL 207)

függeni valakitöl. azt is tekintik. hogy én töllem, akitöl kel függeniek (TL 207)

leszek elméjiben, mivel azgyakorta történik, hogy a kit az atya. szeretet (TL 207)

kedvelli, azt is hozá teszem, hogy akitöl, se adományt, se büntetést (TL 207)