Constancinápoly 21 7bris 1737.
Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy. tsak herdi burdi modgyára. a fejdelem tsak kevesed magával. indula meg, de ugy mintha az ellenség lett volna ahátunkon, még tsak anyi idöt sem adot magának. se nekünk. hogy.a portékájit el rakják. etalám tsak arra valo volt., hogy.el mondhasa, a mit nékem mondot. nem halok én it meg mint az apám. nem felelék reá de gondolám. hogy.talám még erdélyben sem., elég a hogy. tegnap ebéd tályban. a város mellé érkezvén. egy udvarházhoz vivének, ót a császár tisztei a fejdelmet meg vendéglég. ebéd után, mind afejdelem. mind mi alánk paripákot adának., onnét meg indulván pompával kisérék a császár tisztei a szállására. a mely tsak egy szöcs háza. de kényesen el lakhatik egy fejdelem benne, a házak mind fel voltak ékesitve. az ide valo mód szerént a császar parancsolattyábol. mint hogy.még itt igen ujak vagyunk., azért semmi uj dolgot nem irhatok többet, hanem tsak azt irom idö töltésért, hogy.olyan nagy állatot láttam., a ki felöl gyermekségemtöl fogvást hallok beszélleni. és kivántam látni. már ebböl észre veszi kegyelmed hogy.az egy éléfánt. ez a nagy állat egér szörü, a feje olyan valamint irják., a fülei. valamint az aszonyok legyezöje., a szájábol. két felöl két vastag fog nöki mint a karom, azok pedig hoszak., az ételre azok néki nem használhatnak, de azis bizonyos hogy.a természet azokot néki hasznára adta; az is bizonyos hogy.az esztergarosok. sok szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb tsudáltam abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom mert az orra végiböl jö ki egy olyan fityelék valamint a pujkának, a pedig hoszab fel ölnél. és vastag mint akarom az ugy hajlik mint egy korbács., annak a vége olyan. mint a disznonak az orra, két lyuk megyen fel rajta mind végig, valamint két szivárványon., azon szija fel a vizet mikor iszik, vagy mikor magát mosa, azal fecskendezi, azal ád magának enni, a neki olyan mint nékünk a kezünk. ö azal egy polturat fel veszen, ö azal egy csomo szalmát fel veszen. és magát mindenüt legyezi, mert a farkának azt a hasznát nem veheti. akit pedig azal meg üt, meg vagyon ütve, egy
(I. Törökországi levelek: 218)